Kiemelt témák

De még van lehetőség a nemek kiegyenlítődésére, hisz' mondtad, még 4 gyerek belefér
A gyereknevelés pedig nem egyszerű, de ebben Neked már rutinod van

Hát, nem mindig érzem úgy, hogy jól csinálom...

Szia!

A napokban azon gondolkoztam, hogy vajon a bibliai tanításokat bele lehet-e építeni a gyermeknevelésbe? És a mai elfajzott világban érdekli-e ez vajon a gyerekeket? (itt inkább a tizenévesekre gondolok).

Szerintem pont a mai világban nagyon fontos megtanítani a gyerekeknek a biblia tanítását. A kamaszok életkérdése a "mit keresek én itt? mi értelme az életemnek, a világnak?" - ezekre a kérdésekre a legjobb válaszokat a Szentírás adja. Csak fontos az is, hogy találkozzanak hiteles életű keresztyénekkel, akiknek láthatják és követhetik a példáját.

De jobban örülnék, ha elméleti kérdések helyett, arról tárgyalnánk, ami TÉGED érint igazán

Sziasztok!

Megörültem, hogy van mozgás itt a topikban.

Andi, ha hozzá tudsz férni, esetleg ajánlanám az Egyszerű Fordítású Újszövetséget, szerintem az is nagyon jó, és érthető is.

Itt is olvasható, bár én jobban szeretem a kézzel fogható könyveket.
http://www.oromhirek.try.hu/

Tőlünk ilyet kaptak a családtagok, akik még sosem olvastak Bibliát.

Sziasztok!

Anna, köszi a választ. Ha úgy vesszük, ez is engem érint, bár én már a huszas éveimet taposom, de még sok különbséget nem vettem észre ez ügyben a korosztályom és a tinik között
Meg itt nagyon nehéz koromhoz illő hasonló gondolkodású embert találni - nagyon kicsi faluban élek, de a városban sem jobb a helyzet. Tapasztalataim szerint ez csak nagyvárosban lehetséges

Uxi, szia
Köszönöm a könyvajánlást, bár a nyomtatott verziót én is jobban szeretem.
Én most az előző oldalon ecsetelt könyvet olvasom, de még csak az Ószövetségnél tartok
Írj máskor is

Andi, ha az a kérdésed, hogy a saját életedre nézve, jónak tartom-e, ha követed a Biblia tanítását, a leghatározottabban igen a válaszom (hogy ne forduljunk jövendőmondókhoz, hat napon át dolgozzunk, a 7.-et szenteljük meg, tiszteljük a szüleinket, ne ölj, ne lopj, őrizd meg a tisztaságod, mondj igazat, sőt a tizedfizetés és még sok más nagyon is megtartható sőt megtartandó ma is).
Én épp azon gondolkozom, hogy jobb lenne tényleg nem enni disznóhúst sem, mert nekem nem jó, az biztos.
Szép napot!

A szüleimet azért mindennap tisztelem

Én mikor megkeresztelkedtem (18 évesen), egy évig vegetáriánus életmódot követtem. Csak akkor még nagyon keveset tudtam az egészről, így abba kellett hagynom orvosi utasításra.
Azóta nagyon sokat fejlődtem a témában, és én is azt vallom, hogy én már pedig vörös hús nélkül is tudok élni, sőt hetekig hús nélkül is! (utána sajnos elönt a vágy egy kis csirkehusi iránt ).

Idén tervezem betartani a húsvét előtti böjtöt, kíváncsi vagyok kibírom-e

Sziasztok!

Andi, én 10-11 évesen láttam először Bibliát, az egy Új Képes Biblia volt. Ez is fiataloknak való. Eleinte titokban olvastam, nem tudtam, mit szólnak majd hozzá, mivel a családom ateista. Persze semmi különös reakciójuk nem volt . Nem is tudom, hogy került hozzájuk.

Aztán ez abbamaradt, más utakon jártam, s 20 éves voltam, mire vettem egy igazi "felnőtt" Bibliát az antikváriumban.



Anna, most látom a gyermekeid számát. Nagy áldást kaptatok!

Igen, és úton van a 9.

Uxi, én megkeresztelésemkor kezdtem bibliai történeteket olvasni (nem sorban, csak aminek a címe tetszett), meg kaptunk az egyháztól egy könyvet: Megtaláltuk a Messiást! - az is jó volt kezdésnek.

Tavaly kezdtem a Bibliát

Anna! Gratulálok kilenceskéhez Mikorra várható az érkezése?

Ez igen! Gondolom nem lehet könnyű. Mi is szeretnénk még többet, ha rajtam múlna, már jöhetne is... de egyelőre a férjem nem szeretné.


Andi, megkérdezhetem, hogy miért keresztelkedtél meg? Csak kíváncsi vagyok, hogy hogy jött gondolat, ha előtte nem olvastál Bibliát?:D
Én is felnőttként jutottam hitre, a családom ateista... (remélem egyszer majd múlt időben írhatom ezt )

Uxi, ezt nagyon nehéz szavakba önteni. Csak elfogott egy érzés, hogy nekem valami még hiányzik az életemből - és ez a vallás. Mivel szüleim nem kereszteltek meg, így szabad volt a választás. Voltam különböző egyházaknál, és ezután döntöttem. És jól Nagyon szerettem oda járni (voltak előkészítők, de ezek csak beszélgetések voltak), szerettem a keresztelő papot - aki sajnos már nincs itt (és már nem is lelkész)
Így egy kicsit elveszett báránykának érzem magam.

Nekem anyukám református (17. sz-ig visszamenőleg van róla dokumentum ), apu nincs megkeresztelve - nem is akar, őt minden érdekli, nem akar leragadni sehol.

Neked honnan jött az érdeklődés? Írásaid alapján nem a szüleidtől...

Szeptember elejére várjuk.
A Megtaláltuk a Messiást! nagyon jó könyv.
Ha K.K. az illető lelkész, hát nagyon sajnálom és nem értem, ami vele történt...

Uxi, szerintem eggyel vagy kettővel nehezebb

Anna, nem K.K., mindjárt írok privit, hogy ki is ő.

Nem tudom, ismeritek-e, én eddig nem tudtam róla.

Kun miatyánk:

Bezén attamaz Kite, Szentészen, Szenádon, dösön szen Küktön, nitzigen, gerde, ati Kékte - bezen akó mozne, bergezge, pitbütör Küngön il bézen méne mezne neszem bezde, jermezbezge, iltme bezne, otgyamanga, Kutkor bezne, atgya manna, szentbortzony, boka csali, botson igyi tengere. Ammen!

Andi, nekem is kb. hasonló a történetem.

10 éves korom körül találtam otthon egy gyerekbibliát . Erre elég sűrűn rájártam, olvastam. Még a Miatyánkot is megtanultam belőle, hogy tudjak imádkozni.
Mivel egy darab hívőt nem ismertem, nem csoda, hogy ez nem tartott sokáig.Nem volt kivel beszélgetnem erről, a környezetemben sem bátorított senki. A családom ateista, tőlük azt hallottam, nincs Isten, mi nem vagyunk vallásosak stb. Nem is értem, hogy került anno hozzánk az a Biblia.

11 évesen elkezdtem járni küzdősportra, ennek kapcsán meg mindenféle keleti dolog és vallás érdekelni kezdett. Na meg az akkor divatos ezoterikus dolgok, bár hála Istennek ebbe nem másztam bele, csak olvastam róluk.
Már egyetemista voltam, mikor rájöttem, hogy nekem ezek nem jelentenek semmit, igazából Isten hiányzik. Vettem egy "igazi" Bibliát az antikváriumban, meg rengeteget olvastam keresztény könyveket. Szinte mindet, amit felleltem a könyvtárban.

Később nagy félénken elmerészkedtem egy istentiszteletre is, ahol azt hittem, hogy majd mindenki tudja, hogy idegen vagyok, és mindenki engem bámul, de nem harapták le a fejem, nem mutogattak rám, fel sem tűntem senkinek. . Úgyhogy ezen felbuzdulva visszatérő lettem. Később egy felekezetközi keresztyén diákszövetséghez csatlakoztam az egyetemen, az egyik nyári táborukban tértem meg.

Egyébként én sem akartam közösségbe járni eleinte, de most már el sem tudnám képzelni máshogy. Az Úr elvezetett a megfelelő gyülekezetbe is, ahová tartozunk.
Én is felnőttként keresztelkedtem meg (nálunk bemerítés van).

És a mostani lelkészt nem ismered? Nincs valami ifjúsági csoport, ahol lehet beszélgetni?

Anna, ezt már két gyereknél is tapasztalom, könnyebb, mint egyel. És ami meglepett, hogy eleitől fogva könnyebb volt, pedig azt hittem, bele fogok szakadni.
Sajnos nálunk nem ezen múlik a dolog. A férjem szerint nem alkalmas most több gyermek vállalására a helyzetünk, esetleg majd később. Elfogadom az érveit, józan ész alapján igaza is van, de mégis...Ezen az alapon egy gyermekünk sem lenne, az elsőnél sem voltak alkalmasak a körülmények. Szívem szerint már szülném a következőt, s ha lehetne, nem állnék meg háromnál.

Nálatok ebben a kérdésben mindig egység volt a férjeddel?

Eddig egység volt, de most azt mondja,hogy 42 éves kora után ő már nem szeretne több gyereket, én meg egyáltalán nem akartam védekezni...
Az anyagiak: ahová Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá. Amúgy sem rajtunk múlik, hogy meg tudunk-e élni húsz év múlva. Én pont azt szoktam mondani, hogy azért kell ennyi gyerek, mert mire mi megöregszünk az egész nyugdíjrendszer csődbe megy és ha nem lesznek gyerekeink, nem lesz, aki eltartson (persze ez az "ilyen beállítottságúak" szemében érv). Engem nem érdekel a pénz. Tisztes szegénységben élünk. Legalább adósságunk nincs ("Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek!" /Andi, van ennél időszerűbb üzenet egy mai fiatalnak ?).
Van fiatok, lányatok, Uxi, már nem is kell ruhát venni, ha jönne egy új kicsi!
Remélem, szép estétek lesz!

Uxi, nem ismerem a mostani lelkészeket, meg közben el is költöztem a szülővárosomból. Itt a faluban meg már csak az idősek járnak néha-néha templomba. Sajnos korombeli társaság (ilyen téren) nincs

Örülök, hogy Te megtaláltad a neked való gyülekezetet

Anna, igazad van. A szeretet a legfontosabb

Én arra a felére gondoltam, hogy "senkinek semmivel ne tartozzatok" - akinek nincs hitele, amit törlesztenie kellene (főleg, mondjuk svájci frank alapú), azt sokkal kevésbé érinti a gazdasági válság.

Anna, ez így igaz. Csak sajnos a mai világban a fiataloknak nagyon nehéz elkezdeni az életet, ha nincs hitel. (meg nincsenek gazdag szülők).
Nekünk is van a házon, de nem svájci frank alapú, meg nem is 20 évig kell törleszteni. Máskülönben nekünk se lenne házunk (de így legalább nem kell nyugdíjas korunkban is ezt fizetni).

Hát, házunk nekünk sincs. Amúgyis kolduló prédikátor akartam lenni öreg koromban...
De azért úgy vettem észre, hogy Isten mindig idejében gondoskodik arról, amire szükségünk van. Jó, hogy lehet Rá számítani. Áldott legyen érte!

Ezt már én is észrevettem, hogy Isten gondoskodik a nyájáról

Anna, és ti mindig mindketten így gondoltátok? Mármint hogy annyi gyereketek lesz, amennyit az Úr ad?

Biztos nem mindig. Szerintem ez az én döntésem volt, ő meg elfogadta. A nagyanyjáék tízen voltak testvérek és őt inkább rémítette a nagy család. De minket nagyon szeret, és eddig mindig örült az újabb gyerekeknek.

Andi, hol tartasz az olvasásban?

Anna, jó neked, hogy így megegyeztetek. Nálunk persze nem téma miden nap, de nem igazán vagyunk egységben.
Hogy bírod ennyi gyerek mellet t a babavárást? Tényleg minél többedik, annál könnyebb?

Találtam bibliai témájú kifestőket a neten, nem tudom, ismeritek-e?

http://children.calvarychapel.com/site/curriculum.htm

Uxi, most Saulnál tartok, sajnos elég lassan haladok, sok a tennivaló a ház körül és minél jobb idő lesz, annál kevesebb időm marad olvasni, netezni

Az én párom ellene van a nagycsaládnak (ők hárman vannak testvérek, és azt mondta, rossz élményei vannak), én pedig szeretnék min. 3-t.

Házasok vagytok már? Vagy még csak tervezitek?
Menet közben úgyis változik még.Lehet, hogyha már lesz gyereketek, majd megváltozik a véleménye. Vagy a tied .Az egyik rokonom korán szült, s az első gyermek után azt mondta, több nem lesz.Ezt az álláspontját 5 évig tartotta is. Azóta van neki három.

A párod hogy áll a hithez?

Még nem vagyunk házasok, de együtt élünk (tudom, hogy ez vallásba ütközik, de nekem fontosabb, hogy jól megismerjem, mint egy papír - és ugyebár lakva ismerszik meg az ember ).
Lehet, hogy az első gyerek után nekem is változik a véleményem - ez benne van a pakliban.

Párom katolikus, bérmálkozott (szülői unszolásra), és ennyi. Nem érdekli egyáltalán - bár mondjuk karácsonykor nem volt nehéz rábeszélni az éjféli misére.

Bennem is ez a kérdés merült fel, hogy a te párod hogy viszonyul a valláshoz?

Mi egy keresztyén diákszervezetben ismerkedtünk meg. Mindkettőnknél alapvető szempont volt, hogy hívő társunk legyen.Úgyhogy nagyjából egyformán gondolkodunk.
Igaz, azért árnyalatnyi különbségek vannak, leginkább a családi háttérnek köszönhetően, de az még belefér. Ő egy "tradicionális" református családból jött, lelkész felmenőkkel, én meg egy ateista közegből, felnőttként tértem meg, nem is tudok minden nézetükkel azonosulni, voltak nehéz küzdelmeim (nem velük, csak magamban). De ez hosszú történet.

Mikor mi megismerkedtünk, akkor engem még egyáltalán nem érdekelt a vallás.
Az én családom is ateista (anyunak nem jó gyermekkori emlékei vannak a kötelező templombajárásról), a párom szülei ugyan nem járnak templomba, csak ünnepekkor, de ott azért nagyobb szerepet játszik a vallás.

Anna

Anna, kezdem aggódni, rég írtál!

Uxi, ha szabad megkérdeznem, milyen gyülekezethez tartoztok?

Sziasztok, ha be lehet kapcsolodni, neha jonnek.
Hivok vagyunk, reformatusok a ferjemmel, ket gyermekunk van, egyelore keszulunk a kovetkezore. Mi is tobb gyermekben gondolkodunk, talan negy korul, hiszen mindketten elmultunk harminc evesek.
Ket fiu, ket lurko, energikusak, tele szeretettel és energiaval.
Nekem a masodik utan volt egy nehez idoszak, ugy ereztem kaosz minden, nem tudom kezemben tartani a dolgokat, gyerekek, hazastars, haztartas, onmagam.
De most mar belerazodtunk, ugy latom, a harmadik talan mar nem lesz annyira nehez.
Ti a nehez idoszakot hogy veszeltetek at?
Szep hetet, koszonom, ha johetek.
kati

Szia Ráhel!
Mennyi idősek a gyerekeitek?
Nekem az első születése után volt nehéz, a második már nem annyira. Vagy csak nem emlékszem, nem volt annyi időm belegondolni?:oops: A házimunkát nagyjából el tudtam látni, de minimalizáltam: pl nem vasalok, csak amikor a férjemnek ingre van szüksége, egyszerű ételeket főzök nagy mennyiségben, ha lehet még a fagyasztóba is jut, hogy ne kelljen minden nap főzni stb. Én inkább lelki téren sínylettem meg, az volt nehezebb.
Még két hónap, és én is elmondhatom, hogy mi is mindketten harmincasok vagyunk. Most még csak a férjem

Andi, itt megnézheted : www. szegybp. org . S mivel a férjem családja református, valamilyen szinten oda is kapcsolódunk, ha náluk vagyunk vidéken, velük megyünk istentiszteletre.

Szia, Andi! Volt némi nehézségem ezzel a gyermekkel, talán még van is, azért nem jelentkeztem.

Szia Ráhel!
Én is üdvözöllek köztünk!
Nekem még nincsenek gyermekeim, így ebben nem tudok tanácsot adni.
De néha nekem is vannak nehezebb időszakaim, olyankor próbálok kicsit több időt szentelni a nekem kedves tevékenységeknek (ez főleg az ismerősökkel való találkozás, olvasás).

Anna, remélem, hamarosan megoldódnak a nehézségeid!

Uxi, megnéztem a honlapot, nagyon érdekesnek tűnik a leírás alapján! Örülök, hogy rá találtatok, remélem, egyszer én is találok hasonlót!

Sziasztok, nekem négy éves és egy éves múlt. A nagyobb már ovis, a kisebb itthon jon-megy, pakol, segit, stb.
Ti gyerekek mellett hogy tudtok bekapcsolodni a gyulekezetbe?
kati

Rahel, nálunk istentisztelet alatt van gyerkvigyázás. A legkisebbeknek van baba-mama szoba, ahol lehet hallgatni az istentiszteletet, a kicsiknek "bölcsi", "ovi", a nagyobbaknak vasárnapi iskola.

Egyéb alkalmak: mamakör van még, amire járunk, azalatt vigyáznak a gyerekekre, de az esti alkalmakra mi sem jutunk el. Esetleg kivételes alkalmakkor, de rendszeresen nem tudunk, mert addigta már vacsoráztatás-fürdetés-fektetés van. Még házicsporotba járunk ,de az délután van, s akkor is van gyerekvigyázás, az ifiből szoktak jönni segíteni.

Korábban olyan helyre járunk, ahol babával gyakorlatilag lehetetlen volt részt venni, csak 2-3 éves kortól volt gyerekmegőrző. Mikor Emi kicsi volt, sokáig nem jutottam el, próbáltuk, de éktelen hangoskodásba csapott, rikoltozott, berregett, úgyhogy ki kellett mennem, mert zavartunk.

Nálatok hogy van?

Szia, nálunk helyhiány miatt csak a nagy-istentisztelet van.
KÉt gyerekkel most úgy néz ki, hogy a nagyobb végiguli, a kisebb meg vagy elalszik a vállamon, vagy kimegyek vele sétálni.
Az első gyerekkel sokáig nem nagyon jártunk, de már nagyon hiányzott a kozosség, az istentisztelet, úgyhogy a második után rendszeresen járunk. Én úgy látom, az enyim kb. 3 évesen tudja végigulni.
mindketto gyerekem nagyon mozgékony. Vihetek kaját, játékot, rovid ideig koti le, utána jon a mászkálás, megy a szoszékhez, bebújik oda, matatja a mikrofont, ilyenek. JO lenne egy kulon terem, kihangositás, de nem kivitelezheto.
Viszont járok egy noi korbe, kéthetente, bibliatanulmányozo csoport, tobbgyerekes anyukak, este fél 9 tol. Nagyon jo.
Szep hetveget.
kati

Szia Ráhel!

Ismerős érzés, mielőtt a mostani gyülekezetünkbe jöttünk, mi is olyan helyre jártunk, ahol nem volt megoldható gyerekkel részt venni. Próbálkoztunk, de nem ment, zavartuk az istentiszteletet, Emi berregett, kiabált. S nem én voltam az egyetlen anyuka, aki alkalom helyett a babakocsit tologatta a bejárat közelében...Úgyhogy én sem voltam 8 hónapig (+ még szülés előtt három hónapig, amit végig kellett feküdnöm)
Még jó, hogy mikor Beni született, már ide jártunk, mert ő meg állandóan szopott.Sok helyen szoptattam már, de azért imaházban csak nem tenném... Itt a babaszobában megoldható volt.

Emi is csak mostanára tudja egyébként végigülni. Ha anyósoméknál van, ők elviszik templomba. Kicsit csacsog, de nem vészes.

Nekem nagyon jó dolgom van. Dec. óta van még egy gyülekezetünk. Reggel a 3 nagy közül az egyik elmegy a másik gyül.be istentiszteletre, aztán ő vigyáz a kicsire, amíg mi itthon megyünk az alkalomra. Samuka nagyon szeret i.t.-re járni, örömében végigkiabálja az egészet, ezért nem visszük mostanában. Amíg kicsi volt, a babakocsiban végigaludta az egészet ( mint afféle rendes papgyerek)

Nálatok már a család is egy nagy gyülekezet.

Sziasztok!

Beköszönök ide. Remélem, majd többször is fogok erre járni. Csak az utolsó oldalt olvastam el, de tetszik a beszélgetésetek.
Magamról pár szót: egy gyönyörű kisfiú anyukája vagyok, de ha az ég is úgy akarja, akkor talán hamarosan lesz kistesó. Én negyedik gyerek vagyok a családomban, nálam ez az etalon, a férjem egyke, ő próbálja háromra leszorítani a dolgot, de amíg az elején tartunk, úgyis felesleges a végéről gondolkozni. Addigra bármelyikünk megváltoztathatja a véleményét.
Ami miatt szívesen becsatlakoznék ide, az az, hogy kissé ingatag vagyok a dolgaimban. Keresztyén családban nőttem fel, és nem is áll szándékomban elhagyni a hitemet, csak épp mostanában nem tudom, pontosan hol is keressem. Járunk templomba meg gyülekezeti baba-mama körbe, de valahogy nem tudom, mi van. Jól esne egy kis beszélgetés.

Na, majd írok vidámabbakat is

Üdv
Timi

Szia Timi!

Gyere gyakran!

Mi a baj a mostani gyülekezettel? Már ha publikus Párod hogy áll ehhez a témához?

Szia, en is be-benézek, szívesen beszélgetek.
kati

Szia, Andi!

Nincs baj a gyülekezettel magával, csak én nem találom igazán benne a helyem. Alig több mint egy éve járunk ide, és nagy szeretettel fogadtak minket (a lelkészt és a feleségét kb. 1000 éve ismerjük, korunkbeliek - ööö, mármint nem úgy értem, hogy ezer évesek vagyunk...), mindenki örült, hogy egy babás házaspár kezdett el járni közéjük. De istentisztelet után az öreg nénikék jönnek oda megcsodálni Csabit, engem meg őszintén szólva nem igazán dobnak fel az öreg nénikék. A baba-mama körben meg főleg olyanok vannak, akik itt nőttek fel, és valahogy még mindig kívülállónak érzem magam. Általában mindenféle közösségben bajom szokott lenni a beilleszkedéssel, de egy gyülekezetet fontosabbnak tartok, mint egy iskolát vagy munkahelyet. Legalábbis most, hogy a gyerek miatt kicsit el vagyok zárva a világtól, nagyon igényem lenne rá, hogy tényleg egy közösség része lehessek.

A férjem, "szerencsétlen", velem ismerkedett össze, és én bizony berángattam az egyházba. Az esküvőnk előtt pár hónappal keresztelkedett meg. Kicsit másképp gondolkozik a dolgokról, mint a tipikus "gyárilag" keresztyének, de jól megtalálta a helyét. Azt hiszem, neki is hiányzik az a közösség, amilyen Csabi születése előtt az egyetemi gyülekezetben volt. De már muszáj volt átlépnünk egy "rendes", felnőtt gyülekezetbe.

Na, túl sokat írok a magam bajáról. Bocsi. Csak most kijött.

Üdv
Timi

Timi
ha jólesik kiírni magadból, csak nyugodtan

Megértem a problémádat, engem is ez zavar itt a faluban. Akikkel meg jól elvagyok, azokat meg a vallás nem érdekel

Mi is faluban lakunk, inkább olyan oreg nénikés gyulekezetben. Tipikus itt is, hogy a helyiekkel nehéz kapcsolatot kialakitani. Megvannak a megszokott baráti korok, az idegeneket méregetik.
Nekem pár évbe telt, amire találtam barátokat, testvéreket. De ugy látom, mindig nyitottnak kell lenni egy uj barátságra, ujra megismerkedni, kialakitani, stb. És persze a régieket elengedni. Nekem lekoptak barátnok munka miatt, vagy mert nincs idejuk.
Kéthetente járok egy noi csoportba, okumenikus, nagyon jo. Este kilenctol. Onnan egy anyukaval osszejovunk imadkozni neha. Na, de ehhez is sok ido es turelem kellett.
Akikkel szerettem volna, nem alakult kapcsolat. Ami jott, azt alakitottam.
Probalok en is mindenbe belekapaszkodni.
A falu nekem is nehez, varosi vagyok, itt negy eve vagyunk.
kati