2009.03.17 08:04
Szerző: vanni
Múlt pénteki kalandom, hogy hogy ijedtem meg, miután az SZTK-s orvossal beszéltem a légszomj miatt, és hogy kerültem a szülőágyra, és haza.
(Annyira nem izgalmas, csak azét írom le, mert egyrészt lejön belőle, hogy milyen óvatosak a kismamákkal, másrészt, hogy érzékeltessem, milyen rossz első babával ismeretlen tünetekkel bizonytalan választ kapni fontos kérdésekre, egy nőgyógyásztól:
Na, pénteken koradélután nyugisan feküdtem, azaz könyököltem fekve, aztán légszomjam kezdett lenni. Volt már ilyen egy pár nappal ezelőtt, csak sokkal enyhébben. Azt éreztem, hogy hiába veszek levegőt, bárhogyan, mélyen és lassan, nyitott ajtónál, vagy kint a kertben, nem volt elég. És elkezdtem szédülni is.
Gondoltam rákérdezek az SZTK-ban, ahol tudok azonnal nőgyógyásszal beszélni, hogy ez mennyire normális, és kell -e valamit csinálnom. Erre ő, hogy menjek be a belgyógyászatra, vagy a háziorvoshoz. Mondom , hogy fekszem 2 hónapja-ágynyugalmat írt elő az orvosom, nem tudok a belgyógyra bemenni, a háziorvos meg csak 2 óra múlva rendel, ő még kijött volna ugye, ha épp rendel, itt van a szomszédban. Erre a doki, hogy addig ne várjak. Mondom, akkor hívjak mentőt? Erre ő, : hívjon.
Na, úgy hívtam fel őket, hogy nem tudom, hogy ilyen esetben kijönnek-e, vagy hogy mi tévő legyek, de hogy légszomjam van, stb stb. Erre a mentős, hogy ott vagyunk max 15 percen belül. Gondoltam, a lényeg, hogy ne legyen oxigénhiányos a baba. És ugye ilyennel nem találkoztam így, és tényleg szédültem, és nem kaptam rendesen levegőt.
Megjöttek a mentősök, telepakolták a szobát műszerekkel, 4-en jöttek, nézték a légzésem, sddigra jobb lett kicsit talán, nézték, hogy van -e elég oxigén a véremben, az ok volt, néztek EKG-t, és nézték a baba állapotát. Jól megdögönyöztek, és nézték, hogy mozog -e a baba utána.... gyúrtak, rázták a a pocakom, mint egy kelt tésztát. Mentős: "Tüdőm rendben, szivem rendben, baba rendben, de azért menjünk be a kórházba, nézzék meg tüzetessen, hogy a babával minden ok -e." Mondom, nekem ha azt mondják most, hogy elég oxigént kap a baba így, én annyival elvagyok, amit kapok, akkor én inkább maradnék itthon. De hajthatatlanok voltak. Fekve szállítottak, azt hittem, hogy kirázzák belőlem a babát, az a mentő kb 10 -szer jobban rázott, mint a mi kis Suzukink. Komolyan, kérdeztem is, hogy ha valakinek a mentőben kell szülni, akkor ugye azért megállnak olyankor legalább a kitolásos szakaszban? Mosolygott a nő, és mondta, hogy persze.
Na, megérkeztünk a kórházba, és mivel ágynyugalomban vagyok itthon is, úgy vittek fel az osztályra, egyensen a szülőszobára. Erre mikor fogadtak, az első emebr, aki meglátott, kérdezte tőlem a gurulós ágyon fekve, hogy folyik -e a magzatvíz, vérzek -e, mondtam, hogy á nem szülni jöttünk, csak légszomjam van...
Betettek egy szülőágyra, ctg-n nézték a keményedéseket, meg a babaszívhangját, mindezt amíg nem jött az ügyeletes, CTG alapján a baba nagyon jól volt, aztán UH, annak alapján is minden ok volt. De ennek ellenére a doki persze bent akart fogni, megfigyelésre, mert addigra a légszomjam megszűnt., és mi van, ha ismét jelentkezik... Aztán visszaraktak a ctg-re... rajtam volt vagy 5 órát, szinte végig 10 percenként keményedett a pocim, de úgy jó kiadósan, volt egy egy nagyobb keményedés is óránként, és a szülésznő is azt mondta, hogy így bent kellene maradni. Mondtam, hogy ennyit azért nem szokott folyamatosan keményedni, biztos az izgalom is teszi... A doki bejött még 3 szor, aki többször kihangsúlyozta, hogy még meggondolhatom magam, Én kérdeztem, hogy mit tennének velem, mondta, hogy adnának infúziót, meg vérvizsgálatot csinálnának, és megfigyelnének. Erre én kérdeztem, hogy csak ennyi?
plusz kérdeztem, a szülésznőt, hogy aki ilyen méhösszehúzódásokat produkál harminciksz hetesen, azt még haza engedik -e, mondta, hogy igen. Ezek nekem jósló fájások voltak folymatosan, a CTG max 60-as értéket mutatott, néha 45-ig ment fel. A szülési fájás pedig 120 tól van, legalábbis a szülésznő ezt mondta. Na, nekem ennyi épp elég volt, mondtam, hogy akkor hívom a férjem hogy jöhet értem. Szépen hazajöttünk, és igaz, hogy tegnap és ma egész nap sokat keményedett a pocim, többet,, mint azelőtt, de nem annyit, mint a szülőágyon:) Továbbra is becsületesen fekszem, a méhszáj zárt, Egy hét múlva kontroll.
Az rejtély, hogy a légszomj mitől volt, tüdőm, szivem rendben, a doki szerint vszinű úgy fordult akkor a baba, nyomta a rekeszizmom, és pont rossz helyen, vagy még lehetett pánikroham, amit kétlek mert olyan nyugodt szanatóriumi körülmények között vagyok otthon, hogy nincs mitől bepánikolni.
A férjem szerint mindenki túl óvatos, senki nem akar felelősséget vállalni, így továbbpasszol, és pillanatok alatt ott terem az ember a szülőágyon.. Olyan jó volt hazajönni és lefeküdni.