Sziasztok, sehol senki?
Nálunk ma reggeltől csatornáznak, kikapcsolták az áramot. Mikor szembesültem vele, hogy 4-ig nincs áram, teljesen kétségbeestem: mi lesz??? Kénytelen voltam kicsit alámerülni...most meg már van.
Tegnap sétáltunk haza Vincével az oviból, mikor meglátott az egyik szomszédom. Vágtatott ki az utcára, hogy megtudakolja, hol is van az a játszótér, amit egyszer (kb. másfél éve!) említettem neki. Nem volt átlátszó...aztán csak úgy hányavetit játszva megkérdezte: jól vagytok? Mintha nem látná, hogy nincs hasam, gyerek meg a láthatáron sincs...mondom, ja, jól.
A normálisabb fajta meg nem sunyiskodik, felhív, hogy hallotta, mi van és együttérez. Ennyi kell a "boldogsághoz".
Melcsike, nagyon sportos vagy!
Annyira durva ez az embólia-dolog, hogy egyszerűen fel sem fogható...hihetetlen. Szegény férjed, hogy kilehetett, atyaég...
Talán az, hogy most nyugodtabb vagy Bogika hófordulója miatt, azt jelenti, hogy kezded őt elengedni, az egészet feldolgozni, nem?
Gondolok ma a kicsi tündéredre.
Tünci, miből vizsgázol?
Férjednek jobbulást.
Sajnálom, hogy most megint kicsit rosszabbul vagy, biztosan azért, mert közeleg ez a helyzet, várod is meg rettegsz is, és felerősödnek a múltban átéltek. De jó lesz, meglátod, Viola segíteni fog Nektek.
Bea, igen, hajaj, Vincus nagyon cseles gyerek, észnél kell ám lenni! Meg nagyon kedves és értelmes is.
Tegnap jöttünk haza az oviból, csicseregte, mik történtek, aztán megjegyzi: én meg sírtam. Kérdem miért? Hát mert hiányoztál. MOndom neki, már itthon leszek, nem megyek sehova (6 hétig voltam kórházban és ez megviselte). Ő: nem mész vissza a kórházba? Ja, mert Zalán már kijött a hasadból, dédi meg megfogta a kezét és elvitte Hajnikával együtt (a dédi fél éve halt meg)...azt hittem, ott esek össze.
Szintus, a drukkok továbbra is mennek munkaügyben.
Hasli, nagyon durva ez a sztori amit írtál a 25 éves hapsiról, rohadék szemétláda tetű.
Lily, köszi...
Nagyon jó lehetett Bence músora, ilyesmit az én gyermekem is produkál(t)..