Új privát üzeneted érkezett!
2009.03.13 22:28
Tudod a mi tragédiánk során, megtanultam az embereket, főleg a rokonokat szelektálni, ki az akire szükség van és ki az akire nincs. HIdd el sok ember megbukott nálam. Ja és tökre megvagyok nélkülük. Volt olyan rokon, aki azt mondta, azért ilyen rossz nekem, mert láttam Bogikát. JObb lett volna ha nem is láttam volna. Akkor nem viselt volna meg. Hogy lehet valaki ilyen barom. 
2009.03.13 22:32
Ja és ezt egy két gyerekes anya mondta. Sokan úgy beszéltek Bogiról, mintha ő nem is igazi kisbaba lett volna. Csak valami felejthető dolog. Szemét a világ és az emberek sem különbek. Tisztelet a kivételnek. Látod én ilyen elfásult ember lettem. Nagyon sok lelketlen ember volt körülöttem. És én nem is akarok tudni róluk. Meg az egyik rokonnak született unokája és megjegyezte, hogy nem is gratuláltam a fiának. MOndtam neki, ő sem gyújtott gyertyát Bogikámnak.
2009.03.13 23:08
Igazából ma eléggé elkeskenyedtem, mert az egyik unokatesóm tegnap este agyvérzést kapott, 40 évesen és ma el is vitték Pestre az amerikai úti klinikára, bár neked ez nem sokat mond. De meg is kellett müteni az idegsebészeten és most 4 kritikus nap áll előtte. Azt mondták az orvosok, hogy egy agyérgörcs el is viheti. 
Tudod elég komoly klinika. Apukámat ott műtötték agydaganattal.
Tudod elég komoly klinika. Apukámat ott műtötték agydaganattal.
2009.03.13 23:14
HÁt miért nem alszik a csöppség? Barci az már fél 9kor a tévén elaludt pedig nem az a fáradékony tipus. De jó alvókája van. Kicsinek is nagyon jó alvó volt. 3és fél hónaposan már végig aludta az éjszakákat. Igen megkimélt. Ma mondjuk az edzés kifárasztotta. Bár hétvége van. Egy héten kétszer jár rocky edzésre, plussz hetente egyszer talajtorna, plussz kéthetente focizni szombaton. Most a báli szezonban minden hétvégén, fellépésekre járt. Havonta van egy táncversenyük ettől az évtől. MÁr van egy bronz érmünk és két ezüst kupánk. 29én megint verseny neki. HOlnap egésznapos kosárlabda kupa a itteni sportcsarnokban, ők szünetekben lépnek fel.
2009.03.13 23:26
Nos elaltattam a kiscsajt!
Melcsike kicsi lányod aranyos,ügyi,hogy ennyi mindenre tud szoritani időt a tanulás mellett
Tesóm "nagy"lánya pedig hegedűre jár,sokmindenben hasonlit rám a kiscsaj.Pl.imád szerepelni,fellépni
Gyerek koromban én is megjelentem mindenféle fellépésen,amik a sulimban voltak.Szép idők voltak azok,csak akkor ugy nem tudtuk értékelni,.....
Melcsike kicsi lányod aranyos,ügyi,hogy ennyi mindenre tud szoritani időt a tanulás mellett
Tesóm "nagy"lánya pedig hegedűre jár,sokmindenben hasonlit rám a kiscsaj.Pl.imád szerepelni,fellépni
Gyerek koromban én is megjelentem mindenféle fellépésen,amik a sulimban voltak.Szép idők voltak azok,csak akkor ugy nem tudtuk értékelni,.....
2009.03.13 23:37
Még anno nálunk sem volt annyira fontos, ha az ember valamit jól csinált, de most valahogy más világ van. Persze ennek mind elég komoly anyagi vonzata van, tehát ha nem tudnánk szponzorálni, akkor szegény gyerekem hiába szeretné. Bár az is igaz, Ő igy nőtt fel, hogy mindig több volt neki, mint a legtöbb társának, de ha megtehetem akkor legyen neki jó. Én gyerekkoromban nem voltam ilyen helyzetben, és tudom mi az ha egy gyerek csak sóvárog.
2009.03.14 06:37
Sziasztok!
Húú, mennyit termeltetek az este!
Hasli nagyon sajnálom a betörőset, még jó, hogy megzavarták őket!nincs is szörnyűbb, mint egy feltúrt lakásba hazaérni!
Jó tanulást mára!
Jótündér!
Mi a baj?
Remélem gyerekek jól vannak!
Melcsike!
Sajnálom az unokatesódat, olyan fiatal még!Bízni kell benne, hogy erős a szervezete és legyőzi.Istenem ha belegondolok, hogy életerős fiatalok tipikusan "öreg" betegségekbe is belehalhatnak...A párom bátyja két éve 39 évesen halt meg agyvérzés miatt..ne mtehettek semmit az orvosok, azt mondták, hogy nem értik, mert "illett" volna ebben a kórban túlélni....
Barci, emg egy propeller csaj!Ahogy leírtad olvasni is sok, nemhogy csinálni!!!!!
Szintus!
Skkor feltétlenül beszéljetek a rokonnal, mondjátok el ,hogy ez nektek milyen rosszul esett, hogy számítottatok rájuk...
Boboka!
Szerintem addig azért nem múlik el teljesen, felhívom előtte ,hogy azért konzultációra menjek e..
És ma reggel brutál torokfájásra ébredtem...Nem hiszem el, hogy kezdődik előlről.Most megint itthon leszek 4 napot és tessék..Soha korábban nem szoktam ilyen beteges lenni.Pedig szedek vitamint, nem érzem ,hogy bármikor fáznék, vagy valami..Nem értem.
Na pussz, húzok dolgozni.
BETTI????
Húú, mennyit termeltetek az este!
Hasli nagyon sajnálom a betörőset, még jó, hogy megzavarták őket!nincs is szörnyűbb, mint egy feltúrt lakásba hazaérni!
Jó tanulást mára!
Jótündér!
Mi a baj?
Remélem gyerekek jól vannak!
Melcsike!
Sajnálom az unokatesódat, olyan fiatal még!Bízni kell benne, hogy erős a szervezete és legyőzi.Istenem ha belegondolok, hogy életerős fiatalok tipikusan "öreg" betegségekbe is belehalhatnak...A párom bátyja két éve 39 évesen halt meg agyvérzés miatt..ne mtehettek semmit az orvosok, azt mondták, hogy nem értik, mert "illett" volna ebben a kórban túlélni....
Barci, emg egy propeller csaj!Ahogy leírtad olvasni is sok, nemhogy csinálni!!!!!
Szintus!
Skkor feltétlenül beszéljetek a rokonnal, mondjátok el ,hogy ez nektek milyen rosszul esett, hogy számítottatok rájuk...
Boboka!
Szerintem addig azért nem múlik el teljesen, felhívom előtte ,hogy azért konzultációra menjek e..
És ma reggel brutál torokfájásra ébredtem...Nem hiszem el, hogy kezdődik előlről.Most megint itthon leszek 4 napot és tessék..Soha korábban nem szoktam ilyen beteges lenni.Pedig szedek vitamint, nem érzem ,hogy bármikor fáznék, vagy valami..Nem értem.
Na pussz, húzok dolgozni.
BETTI????
2009.03.14 12:00
Sziasztok!
Jótündér, tényleg írd meg mi volt veletek. Nagyon hiányoltunk.
Melcsike, unokatesódnak nagyon szorítok. Apumat is műteni kellett pár éve, nagyon nehezek ezek az első napok.
Tüncike, 18-án mész, nem? Azért drukkolok, hogy pirike addigra elmúljon
Jajj lányok, tegnap este átértékeltem az egész életünket. Férjem még lement a közeli benzinkúthoz venni cigit este.
Ahogy elindult a zebrán férjem, az egyik autós fékezés stb. nélkül áthajtott a piros lámpán, totál bele abba, aki a zebra mellett jött egyenesen. Szóval, ha férjuram fél másodperccel hamarabb lép le a zebrán, és ha nem ráérősen, hanem sietősen kezd el lépkedni, akkor totál elsodorta volna az egyik autó...
Így szerencsére minden előtte pár méterrel zajlott le, és hál Istennek személyi sérülés nem történt.
De belegondoltam abba, hogy mennyire értékelni kell az életet és maximálisan szeretni a szeretteinket. Mert elég egy hülye állat, aki átmegy a zebrán és ... még belegondolni sem merek.
Jótündér, tényleg írd meg mi volt veletek. Nagyon hiányoltunk.
Melcsike, unokatesódnak nagyon szorítok. Apumat is műteni kellett pár éve, nagyon nehezek ezek az első napok.
Tüncike, 18-án mész, nem? Azért drukkolok, hogy pirike addigra elmúljon
Jajj lányok, tegnap este átértékeltem az egész életünket. Férjem még lement a közeli benzinkúthoz venni cigit este.
Ahogy elindult a zebrán férjem, az egyik autós fékezés stb. nélkül áthajtott a piros lámpán, totál bele abba, aki a zebra mellett jött egyenesen. Szóval, ha férjuram fél másodperccel hamarabb lép le a zebrán, és ha nem ráérősen, hanem sietősen kezd el lépkedni, akkor totál elsodorta volna az egyik autó...
Így szerencsére minden előtte pár méterrel zajlott le, és hál Istennek személyi sérülés nem történt.
De belegondoltam abba, hogy mennyire értékelni kell az életet és maximálisan szeretni a szeretteinket. Mert elég egy hülye állat, aki átmegy a zebrán és ... még belegondolni sem merek.
2009.03.14 12:16
Igen,Boboka szeretni kell az életet,nem bántani senkit,senkivel sem haragba lenni-ezt én igy gondolom!
Mert nem is tudjuk,hogy milyen értékes ez az egy SZAROS életünk,ami van.
Ezért valószinű én sosem fogom megérteni azokat az embereket,akik öngyilkosságot követnek el.
Hisz az emberek többsége harcol az életért,küzd,szenved,probálkozik,csalódik,örül........
Mert nem is tudjuk,hogy milyen értékes ez az egy SZAROS életünk,ami van.
Ezért valószinű én sosem fogom megérteni azokat az embereket,akik öngyilkosságot követnek el.
Hisz az emberek többsége harcol az életért,küzd,szenved,probálkozik,csalódik,örül........
2009.03.14 17:52
Sziasztok!
Én nem csatlakozni szeretnék csak elmesélni valamit, ami talán erőt ad nektek, talán megbántalak vele titeket. Régóta olvasgatlak és nem csak ezt a topikot sajnos nem egy fórum van, ahol ilyen tragédiákat éltek át. De ez az egy fórum van, ahol sokan fél évvel a tragédia után is olyan mély önsajnálatba esnek néhányan, ami számomra döbbenetes.
Rólam: 2 évvel ezelőtt a 24. hétre született babámat elvesztettem. Semmi nem indokolta a megszületését és nem volt neki sem baja. Nem derült ki miért indult be reggel a fájás. Estére megszületett Noémi. Császárral. Ő nem élt sokáig, 1 napot. Én majdnem meghaltam és elvéreztem. Elvesztettem a méhemet. Nekem esélyem sem lesz a saját gyerekre. Azokon mentem át mint ti, de ennél rosszabbakon is hiszen nekem nem volt remény. És én is átéltem a nekem kell és nekem ő kell és miért én és a többi dolgot. Aztán volt egy autóbalesetem. A fáradtság a kimerültség....két hónappal a tragédiám után ismét majdnem végem lett. Bevertem a fejem és elvesztettem az eszméletemet. És olyan dolog történt velem, amit sokan megkérdőjeleznek. Láttam egy villanásnyi időre a másik világot. Olyasmi mi a miénk de mégsem. Ez egy érzés volt és nem tudom másképp leírni nektek, hogy megértsétek. Akik elmentek már más életet élnek. Hogy miért történnek ezek velünk? Hogy megerősödjünk. És értékeljük azt, amink van. Hogy találjunk valamit itt a földön amivel segíthetünk magunkon és megerősödhetünk. Mert mi másért születtünk le ha nem ezért?
Nehéz elmesélni és még nehezebb leírni.
Nekem NEM lehet több babám.
Ezek után kérdem én (költöi inkább a kérdés), hogy például te Melcsike milyen jogon teszed tönkre magadat és a családodat? Mert nagyon téved mindenki, aki azt hiszi, hogy a gyermekünk nem látja azt, ami velünk/bennünk zajlik. Ha nem érti is, de érzi. Barbarát tönkreteszed az önsajnálatoddal. Már ne haragudj de nem veszed észre, hogy a pesszimizmusoddal és a sok könnyel amivel élsz már nem is élsz igazán. Van egy lányod, AKINEK MOST VAN SZÜKSÉGE RÁD!!!! EGY ANYÁRA! Te és mi és mindenki aki elveszti a babáját önmagát siratja és sajnálja. Mert annak, aki elment már nem fáj semmi. Illetve de. Ha azt hiszed Melcsike, hogy Bogi jó helyen van akkor tévedsz. MERT TE nem nagyod hogy jól érezze magát odaát! Azt hiszed nem jut el hozzá a szenvedésed? De igen. Hallja Isten és hallja Bogi is. És szerinted mit szól hozzá, hogy tönkreteszed a testvérét és az apukáját? Szerintem nagyon szomorú. Szerintem el kellene kezdened elengedni. Rajtad kívűl mindenki megpróbálja. De te csak azzal védekezel, hogy te milyen szomorú vagy és pesszimista ember. Hát az vagy. De tégy ellene. Én nem ismerlek, de a szavaidon még most is az önsajnálat süt át. Tényleg ez kell neked? Miért nem temeted el Bogit. Talán itt kezdődne az elengedés. Meghalt ezen nem tudsz változtatni. De el kellene kezdeni elengedni. Magadért és elsősorban a Nagylányodért! Miért kell neki otthon egy holttestet nézegetni a kis koporsóban? Mert attól, hogy por és urna attól még a tényen nem változtat. Ennek kiteszed a lányod és fogalmad sincs, milyen sebeket ejtesz rajta és válik egy olyan felnőtté, amit te nem szeretnél. Biztos nagyon durva voltam és gonosz. Azt hiszem nagyon fájhat amit írtam és véletlenül sem még egyet rúgni szeretnék rajtad. Ha haragszol megértem. Nincs jogom ilyen szavakkal hozzád fordulni. Csak mint mindenki azt kívánom neked, hogy legyél jobban. Ha nem lesz még egy babád hát nem lesz. De már van! Örülj annak ami van. Mert elvesztheted. Nem nem úgy értem, hogy úgy mint, Bogit –tudom azt hiszed ez a legrosszabb a világon-, hanem úgy, hogy felnő és a szemedbe vágja miket élt át. Iszonyú egy gyermeknek látni, hogy szenved a számára legfontosabb, az édesanyja. Olyan fájdalmas neki, mint neked, ha szenvedni látod a gyermeked. legyél erős és kezd összeszedni magad de legalább próbáld meg elengedni Bogit és ne rákényszeríteni Barbira, hogy kezelje úgy mintha élne. Már nem él. Nem a fizikai valójában él. Mint lélek él tovább.
Dehogynem tudom milyen elveszteni egy babát. És azt hisszük ok nélkül. Nincs ok nélkül semmi. Legfeljebb nem értjük az okát. De nem is kell érteni mindennek.
olvastalak már régóta titeket és nem értem sokatok reménytelenségét. Örülök annak, aki elkezdte elengedni. És nem azt mondom sose sírj. Én is sírok néha. Magamat sajnálom. Ő már jó helyen van. Nekem pedig lesz gyerekem csak másképp. örökbefogadással.
Betti: borzasztó, hogy ezen mész át. Hihetetlen számomra de csak azt tudom mondani…van nálad rosszabb helyzetben levő is. Pl. én. A vérszerinti az vérszerinti gyerek és kész. Lesz még neked is. Csak ezek szerint nincs itt az ideje. Ne szomorkodj és plán ne irigykejd. Gyere vissza a lányokhoz. Mindenki átéli ezt…ha másikank lehet neki miért nem? És és és a sok millió kérdés és a rossz érzés. Tedd túl magad ezen . Próbáld meg. nem hiszem, hogy gyorsan megy majd, idő kell neked is. De lesz még. ne félj.
Tünci: látom te haladsz a magad rögös útján. Megértem a bánatod de jó olvasni, hogy lassan az új élet felé fordulsz. Kívánom neked, hogy megérkezzen mielőbb hozzád.
Másokhoz azért nem szólok, mert nem ismerem őket igazán vagy mert úgy látszik az ő fájdalmuk már enyhül. 2 év múlva is fájni fog. De élni kell tovább. És lehetőleg kevés fájdalommal.
Sajnálom, ha megbántottalak titeket. Sajnálom, hogy csak úgy beleugattam az életetekbe. Nem rossz szándékkal tettem.
üdv: esztike
Én nem csatlakozni szeretnék csak elmesélni valamit, ami talán erőt ad nektek, talán megbántalak vele titeket. Régóta olvasgatlak és nem csak ezt a topikot sajnos nem egy fórum van, ahol ilyen tragédiákat éltek át. De ez az egy fórum van, ahol sokan fél évvel a tragédia után is olyan mély önsajnálatba esnek néhányan, ami számomra döbbenetes.
Rólam: 2 évvel ezelőtt a 24. hétre született babámat elvesztettem. Semmi nem indokolta a megszületését és nem volt neki sem baja. Nem derült ki miért indult be reggel a fájás. Estére megszületett Noémi. Császárral. Ő nem élt sokáig, 1 napot. Én majdnem meghaltam és elvéreztem. Elvesztettem a méhemet. Nekem esélyem sem lesz a saját gyerekre. Azokon mentem át mint ti, de ennél rosszabbakon is hiszen nekem nem volt remény. És én is átéltem a nekem kell és nekem ő kell és miért én és a többi dolgot. Aztán volt egy autóbalesetem. A fáradtság a kimerültség....két hónappal a tragédiám után ismét majdnem végem lett. Bevertem a fejem és elvesztettem az eszméletemet. És olyan dolog történt velem, amit sokan megkérdőjeleznek. Láttam egy villanásnyi időre a másik világot. Olyasmi mi a miénk de mégsem. Ez egy érzés volt és nem tudom másképp leírni nektek, hogy megértsétek. Akik elmentek már más életet élnek. Hogy miért történnek ezek velünk? Hogy megerősödjünk. És értékeljük azt, amink van. Hogy találjunk valamit itt a földön amivel segíthetünk magunkon és megerősödhetünk. Mert mi másért születtünk le ha nem ezért?
Nehéz elmesélni és még nehezebb leírni.
Nekem NEM lehet több babám.
Ezek után kérdem én (költöi inkább a kérdés), hogy például te Melcsike milyen jogon teszed tönkre magadat és a családodat? Mert nagyon téved mindenki, aki azt hiszi, hogy a gyermekünk nem látja azt, ami velünk/bennünk zajlik. Ha nem érti is, de érzi. Barbarát tönkreteszed az önsajnálatoddal. Már ne haragudj de nem veszed észre, hogy a pesszimizmusoddal és a sok könnyel amivel élsz már nem is élsz igazán. Van egy lányod, AKINEK MOST VAN SZÜKSÉGE RÁD!!!! EGY ANYÁRA! Te és mi és mindenki aki elveszti a babáját önmagát siratja és sajnálja. Mert annak, aki elment már nem fáj semmi. Illetve de. Ha azt hiszed Melcsike, hogy Bogi jó helyen van akkor tévedsz. MERT TE nem nagyod hogy jól érezze magát odaát! Azt hiszed nem jut el hozzá a szenvedésed? De igen. Hallja Isten és hallja Bogi is. És szerinted mit szól hozzá, hogy tönkreteszed a testvérét és az apukáját? Szerintem nagyon szomorú. Szerintem el kellene kezdened elengedni. Rajtad kívűl mindenki megpróbálja. De te csak azzal védekezel, hogy te milyen szomorú vagy és pesszimista ember. Hát az vagy. De tégy ellene. Én nem ismerlek, de a szavaidon még most is az önsajnálat süt át. Tényleg ez kell neked? Miért nem temeted el Bogit. Talán itt kezdődne az elengedés. Meghalt ezen nem tudsz változtatni. De el kellene kezdeni elengedni. Magadért és elsősorban a Nagylányodért! Miért kell neki otthon egy holttestet nézegetni a kis koporsóban? Mert attól, hogy por és urna attól még a tényen nem változtat. Ennek kiteszed a lányod és fogalmad sincs, milyen sebeket ejtesz rajta és válik egy olyan felnőtté, amit te nem szeretnél. Biztos nagyon durva voltam és gonosz. Azt hiszem nagyon fájhat amit írtam és véletlenül sem még egyet rúgni szeretnék rajtad. Ha haragszol megértem. Nincs jogom ilyen szavakkal hozzád fordulni. Csak mint mindenki azt kívánom neked, hogy legyél jobban. Ha nem lesz még egy babád hát nem lesz. De már van! Örülj annak ami van. Mert elvesztheted. Nem nem úgy értem, hogy úgy mint, Bogit –tudom azt hiszed ez a legrosszabb a világon-, hanem úgy, hogy felnő és a szemedbe vágja miket élt át. Iszonyú egy gyermeknek látni, hogy szenved a számára legfontosabb, az édesanyja. Olyan fájdalmas neki, mint neked, ha szenvedni látod a gyermeked. legyél erős és kezd összeszedni magad de legalább próbáld meg elengedni Bogit és ne rákényszeríteni Barbira, hogy kezelje úgy mintha élne. Már nem él. Nem a fizikai valójában él. Mint lélek él tovább.
Dehogynem tudom milyen elveszteni egy babát. És azt hisszük ok nélkül. Nincs ok nélkül semmi. Legfeljebb nem értjük az okát. De nem is kell érteni mindennek.
olvastalak már régóta titeket és nem értem sokatok reménytelenségét. Örülök annak, aki elkezdte elengedni. És nem azt mondom sose sírj. Én is sírok néha. Magamat sajnálom. Ő már jó helyen van. Nekem pedig lesz gyerekem csak másképp. örökbefogadással.
Betti: borzasztó, hogy ezen mész át. Hihetetlen számomra de csak azt tudom mondani…van nálad rosszabb helyzetben levő is. Pl. én. A vérszerinti az vérszerinti gyerek és kész. Lesz még neked is. Csak ezek szerint nincs itt az ideje. Ne szomorkodj és plán ne irigykejd. Gyere vissza a lányokhoz. Mindenki átéli ezt…ha másikank lehet neki miért nem? És és és a sok millió kérdés és a rossz érzés. Tedd túl magad ezen . Próbáld meg. nem hiszem, hogy gyorsan megy majd, idő kell neked is. De lesz még. ne félj.
Tünci: látom te haladsz a magad rögös útján. Megértem a bánatod de jó olvasni, hogy lassan az új élet felé fordulsz. Kívánom neked, hogy megérkezzen mielőbb hozzád.
Másokhoz azért nem szólok, mert nem ismerem őket igazán vagy mert úgy látszik az ő fájdalmuk már enyhül. 2 év múlva is fájni fog. De élni kell tovább. És lehetőleg kevés fájdalommal.
Sajnálom, ha megbántottalak titeket. Sajnálom, hogy csak úgy beleugattam az életetekbe. Nem rossz szándékkal tettem.
üdv: esztike
2009.03.14 18:47
Szia Névtelen (Esztike)!
Ha ilyen régóta olvasol minket ill. gondolom ezután is fogsz olvasgatni, akkor miért névtelenül írsz? (Jó, ok, látom, hogy Esztike vagy, de szerintem lehetne nyugodtan vállalni is rendesen névvel kiírva).
Sajnálom, hogy nem lehet vér szerinti gyermeked már, de hidd el, az örökbefogadott babákat is lehet édes gyermekként szeretni és viszont. Az a kisbaba fogja tudni igazán értékelni azt, hogy igazi szerető családba került.
A többihez, amit írtál én személy szerint nem szeretnék hozzászólni, mert nem nekem szólt.
Ha ilyen régóta olvasol minket ill. gondolom ezután is fogsz olvasgatni, akkor miért névtelenül írsz? (Jó, ok, látom, hogy Esztike vagy, de szerintem lehetne nyugodtan vállalni is rendesen névvel kiírva).
Sajnálom, hogy nem lehet vér szerinti gyermeked már, de hidd el, az örökbefogadott babákat is lehet édes gyermekként szeretni és viszont. Az a kisbaba fogja tudni igazán értékelni azt, hogy igazi szerető családba került.
A többihez, amit írtál én személy szerint nem szeretnék hozzászólni, mert nem nekem szólt.
2009.03.14 18:52
Még annyit, hogy az, hogy sírunk néha, nem feltétlenül jelenti azt, hogy magunkat sajnáljuk...
Én pl. tegnap voltam a Kisfiamnál, és azért kezdtek el potyogni a könnyeim, mert elképzeltem azt a szép, nyugodt kis világot, ahol Ő most van Violával és a többi kis angyalkával.
És inkább kis megnyugvást éreztem, hogy Őket már tényleg nem érheti semmi baj.
Én pl. tegnap voltam a Kisfiamnál, és azért kezdtek el potyogni a könnyeim, mert elképzeltem azt a szép, nyugodt kis világot, ahol Ő most van Violával és a többi kis angyalkával.
És inkább kis megnyugvást éreztem, hogy Őket már tényleg nem érheti semmi baj.
2009.03.14 19:37
Sziasztok lányok!
Tünci, most már cseles leszek, és Rád hallgatva bemásolom inkább a hozzászólást.
A pszichológus szerint őszig itthon kellene mindenképp maradnom. Én is időt akarok adni magamnak, de az ősz azért nagyon távolinak tűnik. Meglátom majd úgyis, de számítani fogok a kollégák fantasztikus reakcióira én is.
Tetszik a Narf, olyan Gyűrűk Urás.
Ja, és gyógyulj meg gyorsan. Fáj még a torkod?
Hát, én nem si tudom, hogy vagyok. Mint egy alvajáró, élek, beszélek, mozgok, csinálom a dolgom, de közben mintha nem is e világon lennék...kegyetlen.
A tegnapi elfuserált egy nap volt. A reggeli házidoki-fiaskó után este eljöttek a sógorom és barátnője, persze úgy csináltak, mintha mi sem történt volna, akptunk tőlük egy wellness-hétvégét, hisz mi könnyíthetne rajtunk, ha nem ez...na jó, nem akartak rosszat, és tudom, hogy nem tudnak hogy reagálni.
Szintus, én elmennék a szülinapra, végül is az a kislányról szól. Elég baj ennek a fazonnak, hogy ilyen amilyen, ne Ti érezzétek magatokat rosszul az ő szegénységi bizonyítványa miatt, persze tudom, hogy rosszul érint a dolog, de én azt hiszem, a szülinap miatt félretenném a sérelmet.
Szerintem is ugyanúgy fájhat egy héthetes baba elvesztése, mint egy nagyobbé, bár én meg azt az érzést nem ismerem, de szörnyű lehet.
Állami szférában dolgozom, írok privit.
Melcsike, láttam, tegnap nagyon el voltál keseredve, szomorodva...megértem. Viszont a Barci annyira ügyes, aktív kislány, igazán büszke lehetsz rá!
Amikor Bogika után hazamentél, nem volt furcsa Barcival lenned? Én hat hétig voltam távol Vincétől, és még mindig nem szoktam vissza hozzá. Nincs türelmem játszani vele, magyarázni neki, állandóan a gondolataimba vagyok mélyedve, ő pedig fölráz belőlük és csak nézek ki a fejemből, mit is kérdezett, mit szeretne? Ő meg nem teljesen érti, mi történt.
Nálunk is úgy vannak vele a rokonok, ismerősök, sőt még barátok is, hogy nem igazi babák voltak Hajna és Zalán. A kedvencem egy terhes rokonanyuka megjegyzése, mikor a telefonomban megmutattam neki egy képet a babákról: tényleg olyanok, mint a kisbabák! Hát ettől kikészültem teljesen, de azok a reakciók se semmik, amikről Te írtál.
Nagyon szorítok az unokatesódért.
Hasli, de durva ez a betörésdolog, de legalább nem jutottak el a végcélig!
Boboka, köszi a vigasztalást...
Lily, a Te történetedet olvasásakor már kifogytam a jelzőkből...nagyon sajnálom. Placenta-infarktus...kezdem azt gondolni, hogy a terhesség keményebb vállalkozás mint megmászni a Himaláját. Egyedül voltál a szülőszobában???
Tünci, most már cseles leszek, és Rád hallgatva bemásolom inkább a hozzászólást.
A pszichológus szerint őszig itthon kellene mindenképp maradnom. Én is időt akarok adni magamnak, de az ősz azért nagyon távolinak tűnik. Meglátom majd úgyis, de számítani fogok a kollégák fantasztikus reakcióira én is.
Tetszik a Narf, olyan Gyűrűk Urás.
Ja, és gyógyulj meg gyorsan. Fáj még a torkod?
Hát, én nem si tudom, hogy vagyok. Mint egy alvajáró, élek, beszélek, mozgok, csinálom a dolgom, de közben mintha nem is e világon lennék...kegyetlen.
A tegnapi elfuserált egy nap volt. A reggeli házidoki-fiaskó után este eljöttek a sógorom és barátnője, persze úgy csináltak, mintha mi sem történt volna, akptunk tőlük egy wellness-hétvégét, hisz mi könnyíthetne rajtunk, ha nem ez...na jó, nem akartak rosszat, és tudom, hogy nem tudnak hogy reagálni.
Szintus, én elmennék a szülinapra, végül is az a kislányról szól. Elég baj ennek a fazonnak, hogy ilyen amilyen, ne Ti érezzétek magatokat rosszul az ő szegénységi bizonyítványa miatt, persze tudom, hogy rosszul érint a dolog, de én azt hiszem, a szülinap miatt félretenném a sérelmet.
Szerintem is ugyanúgy fájhat egy héthetes baba elvesztése, mint egy nagyobbé, bár én meg azt az érzést nem ismerem, de szörnyű lehet.
Állami szférában dolgozom, írok privit.
Melcsike, láttam, tegnap nagyon el voltál keseredve, szomorodva...megértem. Viszont a Barci annyira ügyes, aktív kislány, igazán büszke lehetsz rá!
Amikor Bogika után hazamentél, nem volt furcsa Barcival lenned? Én hat hétig voltam távol Vincétől, és még mindig nem szoktam vissza hozzá. Nincs türelmem játszani vele, magyarázni neki, állandóan a gondolataimba vagyok mélyedve, ő pedig fölráz belőlük és csak nézek ki a fejemből, mit is kérdezett, mit szeretne? Ő meg nem teljesen érti, mi történt.
Nálunk is úgy vannak vele a rokonok, ismerősök, sőt még barátok is, hogy nem igazi babák voltak Hajna és Zalán. A kedvencem egy terhes rokonanyuka megjegyzése, mikor a telefonomban megmutattam neki egy képet a babákról: tényleg olyanok, mint a kisbabák! Hát ettől kikészültem teljesen, de azok a reakciók se semmik, amikről Te írtál.
Nagyon szorítok az unokatesódért.
Hasli, de durva ez a betörésdolog, de legalább nem jutottak el a végcélig!
Boboka, köszi a vigasztalást...
Lily, a Te történetedet olvasásakor már kifogytam a jelzőkből...nagyon sajnálom. Placenta-infarktus...kezdem azt gondolni, hogy a terhesség keményebb vállalkozás mint megmászni a Himaláját. Egyedül voltál a szülőszobában???
Zaha
2009.03.14 20:20
Névtelen
Talán túlságosan is beütötted a fejed és azért nem tudsz a sorok között olvasni. Ha tényleg igy van ahogy irod ennyi mindenen mentél keresztül akkor nem irtál ennyi butaságot össze.Önsajnálat miről beszélsz? Én azért irom ide le ha problémám van, mert nem akarom hogy a körülöttem lévőket terheljem a lelkiproblémáimmal. És nagy tévedésben vagy mert nekem a gyerekem nem látja rajtam hogy én még mindig nem vagyok túl a másik gyerekem elvesztésén. Ezért van ez a topik, hogy leirjuk a gondolatainkat. Ahhoz meg végképp senkinek semmi köze hogy mi, és hangsúlyozom nem én hanem mi együtt a családommal döntötünk úgy, hogy Bogikát hazahozzuk. És mivel irtad még nincs gyereked nincs jogod kétségbe vonni az én anyaságom. Nekem már van tapasztalatom hogy kell egy gyereket nevelni. És közlöm velem az én gyerekem lelke teljesen rendben van. Rendesen éli az ő kis életét, sőt merem állitani, neked sokkal jobban éli, mint másnál ahol nem történt semmiféle tragédia. És nem kezeljük úgy Bogikát mintha élne. De a szivünkben mindig velünk van, és marad is. Az meg mindenkinek szive joga, hogy helyezi öröknyugalomra. Ja és a mai világban, már egyáltalán nem meglepő hogy a családtagokat nem temetik el. És nem koporsóban van Bogika itthon.
Talán túlságosan is beütötted a fejed és azért nem tudsz a sorok között olvasni. Ha tényleg igy van ahogy irod ennyi mindenen mentél keresztül akkor nem irtál ennyi butaságot össze.Önsajnálat miről beszélsz? Én azért irom ide le ha problémám van, mert nem akarom hogy a körülöttem lévőket terheljem a lelkiproblémáimmal. És nagy tévedésben vagy mert nekem a gyerekem nem látja rajtam hogy én még mindig nem vagyok túl a másik gyerekem elvesztésén. Ezért van ez a topik, hogy leirjuk a gondolatainkat. Ahhoz meg végképp senkinek semmi köze hogy mi, és hangsúlyozom nem én hanem mi együtt a családommal döntötünk úgy, hogy Bogikát hazahozzuk. És mivel irtad még nincs gyereked nincs jogod kétségbe vonni az én anyaságom. Nekem már van tapasztalatom hogy kell egy gyereket nevelni. És közlöm velem az én gyerekem lelke teljesen rendben van. Rendesen éli az ő kis életét, sőt merem állitani, neked sokkal jobban éli, mint másnál ahol nem történt semmiféle tragédia. És nem kezeljük úgy Bogikát mintha élne. De a szivünkben mindig velünk van, és marad is. Az meg mindenkinek szive joga, hogy helyezi öröknyugalomra. Ja és a mai világban, már egyáltalán nem meglepő hogy a családtagokat nem temetik el. És nem koporsóban van Bogika itthon.
2009.03.14 20:45
Zaha
Nehéz volt nekem is, sok terhet levett a férjem a lábamról. Az első 2 hétben voltam úgy, hogy nem tudtam nagyon semmire odafigyelni, és igazából, amikor hazakerült Bogika, (még ha bárki is kétségbe vonja, akkor is előfordul ilyen is) akkor valami különös nyugalom lett bennem. Meg aztán figyelembe kellett vennem, hogy Barci kezdte az első osztályt igy össze kellett szednem magam miatta. MInden nap ha hazajött muszáj volt a tanulásra ráhangolni,hogy később ne legyenek prolémáink. Edzésekre hordtam, fellépésekre jártunk. Nem tehettem meg, hogyha itthon van, hogy elkalandozzam, vagy magamba roskadjam. Az volt jó, hogy egész nap suliban volt én meg egyedül voltam itthon és akkor kitudtam magamból engedni a feszültséget, a fájdalmat. De nagyon nehéz volt. Teljesen én sem tudtam magam odatenni. És itt voltak a lányok, akik végig mellettem álltak, támogattak. És igenis sikerült felállnom.
Nehéz volt nekem is, sok terhet levett a férjem a lábamról. Az első 2 hétben voltam úgy, hogy nem tudtam nagyon semmire odafigyelni, és igazából, amikor hazakerült Bogika, (még ha bárki is kétségbe vonja, akkor is előfordul ilyen is) akkor valami különös nyugalom lett bennem. Meg aztán figyelembe kellett vennem, hogy Barci kezdte az első osztályt igy össze kellett szednem magam miatta. MInden nap ha hazajött muszáj volt a tanulásra ráhangolni,hogy később ne legyenek prolémáink. Edzésekre hordtam, fellépésekre jártunk. Nem tehettem meg, hogyha itthon van, hogy elkalandozzam, vagy magamba roskadjam. Az volt jó, hogy egész nap suliban volt én meg egyedül voltam itthon és akkor kitudtam magamból engedni a feszültséget, a fájdalmat. De nagyon nehéz volt. Teljesen én sem tudtam magam odatenni. És itt voltak a lányok, akik végig mellettem álltak, támogattak. És igenis sikerült felállnom.
