Sziasztok, befutottam én is egy puszira nektek.
Melcsike,
ez a két srác nem lép fel a cirkuszban? tavaly mintha láttam volna őket. Nekem tetszenek, az emberi test és akarat csodája.
Zaha,
az én történetem rövid, de ez is keserű: a 18. héttől nem éreztem magzatmozgást, pedig nagyon hamar a 13. héttől észleltem picuri kicsinket így is. 3 dokinál voltam, uh-ra egyik sem tett, nem volt fogadott orvosom, mert addig problámamentes volt a terhességem.
A kötelező 20. heti uh-on az orvos már nem tudott megszólalni sem, csak csóválta a fejét, hogy nem, sajnos, már nincs szívhang, a baba lesüllyedt, csak körvonalai vannak... Megszültem, egyedül, bezárva egy ócska szülőszobára...nem őrültem meg, pedig azt hittem egy-egy pillanatban, nem állok messze tőle...
Egészséges kisfiú volt, a diagnózis egyértelmű: placenta infarktus.
Nagyon félek a következőtől, és ugyanakkor teljes szívemből vágyom rá.
Leda,
ma voltam Tüncinél, tőle tudom a nagy hírt, lemaradtam róla, gratulálok, NAGYON remélem, minden rendben lesz veletek!!!
Jelentem, TÜNCI csinos, szépséges, lefogyott, erős, nevetős, szóval igazi fitt anyuci!!!
A dokija helyében én nem vizsgálnék semmit, csak ránéznék, és kész, zöld lámpa...