1000 Bocs, Kanga!
Igen-igen természetesen Agmano-ra gondoltam...
(így jár az, aki egy motorverseny kellős közepén igyekszik bekapcsolódni a beszélgetésbe
)
Bár természetesen azt kívánom, hogy minél előbb legyen aktuális nálad is a kérdés: mi újs a Babócával
Most megy a fürdés Apával
újra próbálkozom:
többször nekifutottam, hogy megfogalmazzam ezt a "szeretnék egy kislány anyukája is lenni" szösszenetet, de valahogy nem igazán sikerül.
Annyira komplex érzés és olyan sok gondolat társul hozzá, hogy valószínűleg az éjszaka is kevés lenne, hogy mindent leírjak....ráadásul, ha valaki ezt még nem érezte soha, lehet még ezután sem értené miről zagyválok...
Szeretném megélni ezt is..... - egyébként meg ilyen egyszerű....
Kicsit parázok, mi lesz, ha összejön a baba és első nagy örömöm után megtudom, hogy ismét kisfiút várok....
Valószínűleg örülni nem fogok tudni a hírnek, de hogy utána mi lesz....nyilván imádni fogom, DE ez a kislány utáni vágy egyszer majd elmúlik.....vagy 10 év múlva is itt írom majd a "nagy okossságokat" a joghurtos tamponról a 7. próbálkozás előtt??????!!!!!!
Csajok, ez hogy működik lelkileg???????
Boeske, olyan rég voltál? Nálad ez hogy volt/van?
Angie,
még csak 5 hónapos volt a nagyobbik fiam, amikor egy nőgyógyászati kontrollon a doki azt mondta, jobb, ha felkészülök lelkileg, hogy a következp szülésem is császár lesz...vmi hegvastagságot emlegetett. Őszintén szólva kicsit csodálkoztam, de a kérdés még annyira nem volt aktuális, hogy nem foglalkoztam vele. Amikor aztán a 2. terhesség alatt egy másik doki is ezt erősítette meg, már eleve így álltam hozzá, megpróbáltam gyorsan elfogadtatni magammal, hogy legalább ezzel ne stresszeljem magam.
Minden rendben ment és szuper dokik közt voltam....mégis úgy érzem valami kimaradt az életemből....szóval szültem is, meg nem is.....
Arra még nem is mertem gondolni, hogy ha sikerülne most Hármaska, megpróbálhatnám-e természetes úton megszülni.
Na, az lenne aztán a HAB a tortán....
(Nem szálltam el már megint egy kicsit???!!!!!! Jó reggelt, Panna!!!!)