Betti,
ez nem hiszti. Csatlakozom Tüncihez anyuval történő elbeszélgetés ürügyén.
Nálunk a másik szomszédom köszönt rám tegnap, nagyon aranyos volt, nézem, hát 5 hónapos pocija van...Paff, egy pillanatra elsötétült a világ, de azért nagyon kedves volt, jót beszélgettünk, majdnem végig babás dolgokról. Kibírtam.
BULIRÓL nem is írtatok egy szót sem.
Tüncike,
gyógyulj meg, kérlek! Dokit sajnálom....
Lehet, hogy nem is tudsz elmenni? Szívesen helyettesítelek, mondd meg a főnöknek! Ez komoly!
Hasli,
nagy puszi neked a borús magyarhonból! Köszönöm, köszönjük!!! Levél még nem jött, de semmi gond!!!
Boboka,
ha Pestre kell mennünk, feltétlenül találkozni szeretnék veled! És a többiekkel is!!! Privi ment!
Szintus,
remélem, kiderül, mi a baj, az antibikát szedd addig is! Jelen helyzetben többet használ, mint árt.
A kórházban nekünk is kellett inhalálnunk a Pulmicort melett, annyira ráment Bence tüdejére a gennyes fülgyuszi. Nagyon élvezte, az egyetlen volt, amivel ki volt békülve, ha már kórház...
Kismanód is gyógyuljon!
Melcsike,
én nem vagyok sokoldalú, csak a nehéz életem miatt már sok mindent ki kellett próbálnom, és csinálnom. A tanító néniknek kell valamilyen hangszeren játszani, és mivel elég jó hangom van, a felvételin az egyik operaénekesnő énekeltetett, és berakott az "A" csoportba. Namármost tudni kell, hogy ide olyanok járnak/jártak, akiknek min. egy évtizedes ének-zenei tanulás, hangszerismeret, iskola áll a hátuk mögött. Nekem nem volt hivatalos énektanárom sem a középiskolában... Hát küzdenem kellett becsületesen, hogy fent maradjak, mert a csoporttársaim megnéztek egy kottát, kicsit beszéltek róla, aztán neki zongorával, szintetizátorral, fuvolával, hegedűvel, én meg kétségbeesetten hallgattam őket, és sokszor sírtam. Többet tanultam énekórára, mint németre...
A csoport énektanárát 18 éves korában az oroszok elhurcolták Záhonyól Szibériába, ahol fát vágott éveken keresztül, 41 éves volt, amikor visszakerült a hazájába... Kőkemény, hatalmas lelkű, kiváló emberismerő pedagógus volt. Sírva, rimánkodva kértem, tegyen át egy jóval egyszerűbb, gyengébb csoportba, mert szégyenszemre énekből fogok megbukni a fősulin...
Emlékszem, fújta a füstöt, a nyitott folyosóablakban álltunk, és azt mondta rám nézve: "Ne menjen maga sehová. Miért akar a koldusok között király lenni, amikor a királyok asztalánál lehet?"
Külön odafigyelt rám, szó szerint megizzasztott, a vizsgákon (6 félév után szigorlatoztunk zeneelméletből és hangszertudásból) iszonyúan megdolgoztatott, és 5-sel engedett utamra. Ma is fejet hajtok előtte, mert valami konok keménység azért átragadt rám, és ha nagyon nehéz helyzetben vagyok, voltam, eszembe jutnak a szavai.
Bölcsi egész jó volt, másfél órát volt bent, rögtön elmentem, és a gondozó nénije szerint nem is volt vele gond. Tény, hogy amikor visszamentem érte, teljesen elmerülten játszott, és sokat mesélt a játékokról. Én meg elrohantam vásárolni pelust és neki egy nadrágravaló anyagot, és olyan furcsa volt egyedül lenni ebben a másfél órában. Talán furcsálljátok, de még nem voltam ennyi időre sem távol tőle, hogy közben végül is egy idegen vigyáz rá.