Újra itt pár percre...
Orsikám!
Szemcseppentővel próbálkoztál már? Azzal a legfrányább orvosságokat is be lehet adagolni - általában... Van otthon? Szorítok!
De szerintem a kiszáradás- ha nincs hányás, hasmenés, erős izzadás - azért nem megy olyan pikk-pakk! Úgyhogy nyugi!!!
Vikim!
Lacus mai képén eszméletlen jól áll a sérója!
Dodó!
Az a kenyér!!! Nyami!!!
Nagyon jó szakács vagy! Annyi minden szépet, és jót készítesz a kis aktív Lizy mellett! Le a kalappal!
Azt láttam, hogy haladtok alvás-ügyileg, de az elkerülte a figyelmemet, hogy a mi módszerünkkel. Jajj, jajj, figyelmesebben kellene olvasnom.
Majd írd a további fejleményeket!
Bogolya!
A kórház dologban nem teljesen értek egyet veled. Valóban igazad van, hogy egy anyának rossz látni a beteg gyerekét a kórházi vizsgálatok, és a kh-i tartózkodás során. De sztem ilyenkor egyáltalán nem számít, hogy mit érez, gondol, v. él át a szülő. A lényeg az, hogy a pici ne legyen egyedül egy olyan helyen, ami idegen számára, és esetenként fájdalmas, de legalábbis kellemetlen vizsgálatokat végeznek nála. Ilyenkor csak az számít, hogy valaki - mindegy, hogy anya, apa, nagyi - de valaki legyen ott, akit szeret, és akiben bízik. És ez a legtöbb esetben egyértelműen az anya. Most Ágiéknál Apa is tökéletes megoldás Nándika miatt, de én azt mondom, ha egy mód van rá, akkor valamelyik szülőnek kötelessége a gyerekével maradni, ha kórházba kerül. Ezzel próbáljuk meg túlélhetővé tenni a gyerekünk számára szörnyű napokat. (A jelen helyzetben az ápolónők túlterheltsége miatt pedig nem csak a pici lelkét óvjuk ezzel, hanem segítjük is a kh-i ellátást, mert egy ápolónő képtelen figyelni 10-20, olykor 30 gyerekre!)
Ezzel a véleménnyel remélem, nem bánatalak meg, tudom, hogy te is azért írtad, mert aggódó anya vagy. De én így látom, és természetesen tiszteletben tartom, ha nem értesz velem egyet. Tehát nincs harag
Most rohanok tovább!
Ma rohanós napomat élem!
Ágikám!
Sokat gondolok rátok!!!