Kedves Mindenki!
A segítségeteket szeretném kérni. Költözés miatt kórházat kell váltsak. 12.hétben vagyok a 3.babával. Ma voltunk a régi kórházban uh-n, és be kellett látnom, hogy ez így nem fog menni, túl messze van. Az első fiamat 5óra alatt, a másodikat 3óra alatt szültem meg, így nem merek kockáztatni. A legközelebbi kórház a Flór Ferenc. Sárközi Anikó szülésznőt ajánlotta a drága, szeretett szülésznőm, aki az első terhességemet végigaszisztálta, de most ez ugye nem fog menni. A kórházról szinte semmit nem tudok. Próbáltam itt visszaolasni, de két pici gyerkőc mellett nem tudtam, a másik topicot azt elolvastam, de csak alap dolgokkal lettem tisztában. Lenne pár kérdésem, remélem segítségemre lesztek.
Nem tudom érdemes-e orvost fogadni, én szülésznő párti vagyok. Ha a régi kórházban szülnék, orvost nem fogadnék. Az utolsó szülésemnél a doki egy órát volt bent, a falnak támaszkodott és mindent a szülésznőre bízott. Ezt nem bántam (csak az anyagiak miatt), mert a szülésznő remekelt. Gátvédelemmel szültem, ez számomra nagyon fontos. Az első babánál nagyon megszenvedtem a gátmetszést. Ebben a kórházban mi a helyzet?
Az oxitocin nálam fontos kérdés, az első két gyereknél nem kaptam, és most sem szeretnék. Vannak olyan kórházak, ahol alapból bekötik. Ez ilyen kórház?
Az alapítványi szobáról egyszer azt olvastam, hogy nehéz bejutni, aztán azt, hogy könnyű. Még nem tudom megengedhetjük-e magunknak, de az előző szülésnél 5ágyas átjárószobába kerültem, ahol az emberek betegen jöttek be látogatni abba a kórterembe, ahol a picikkel voltunk. Nagyon felzaklatott, még mai nap is felbőszít, hogy egy bababarát kórházba ilyet, hogy engedhetnek meg. 5órás újszülött kisbabám első szoptatásnál 7férfi látogató csődült be, rámbámúlva, és kis kezicsókolomozva vonult be. Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam. Na mindegy, ez a múlt, most a jövőre koncentrálok, és arra, hogy ilyen mégegyszer ne forduljon elő.
Éjszakára beveszik a kicsiket? Nekem ez azért fontos, mert az első szülésnél elvitték, a másodiknál nem, és éjszaka 10-től hajnal 4ig minden nap sírt, már szülés előtti nap sem aludtam, de aztán utána sem tudtam. Ezért a tejem is megcsappant. Nem tudom, ebben bizonytalan vagyok. Biztos elítéltek, de tényleg ki voltam merülve, ideges, agresszív lettem a nem alvástól. Hajnal 2kor értünk be, 5re megszültem, és aznap éjszaka 12kor bementem a csecsemősökhöz, hogy aznap szültem, ki vagyok merülve, a kicsi sír mit tegyek. Erre a csecsemős a folyosón felemelte a hálóingemet (mindenem kint volt) megnyomta a mellemet, amiből első nap spriccelt a tej (tehát a gyerek nem éhes volt, csak unatkozott) és azt mondta: na anyuka menjen csak vissza és szoptasson. Erre én: bocsánat, de legalább 3órája szoptatom, és már tiszta seb a mellem, és ha kiveszem a szájából azonnal sír. Erre csak annyi volt a válasz: szoptasson. Szépen visszakullogtam, és beájultam az ágyba. Hajnal 4ig volt cicin. És ez ment minden este. aztán itthon is további 7héten keresztül. Rossz volt a szopi technikája, hiába volt tejci. De ő ilyen
)) Na jó sokat írtam, remélem nem riasztok el senkit. Csak nem akartam, hogy azt higgyétek egy gonosz, szívtelen anyuka vagyok aki le akarja passzolni az újszülött pici babáját.
Köszönöm, hogy elolvastatok, már ha elolvastatok. És előre köszönöm a segítségeket.
Jó éjt!
Judit