Az előző oldalon felvetett "szülői felelősség" témához egy röpke megjegyzés.
Maximálisan egyet értek veletek abban, hogy nagyon sok minden a szülőn múlik. De! Azért abba is bele kell gondolni, hogy sokan nem azért nem foglalkoznak eleget a gyerekükkel, mert nem érdekli, hogy mi van vele, vagy mit csinál. Egyszerűen, mikor anya hazaér du. 5-6-kor munkából, nekiáll főzni, mosni, vasalni, takarítani, stb. Apa persze még dolgozik. A gyerek meg mit csinál? Amit akar, csak hagyja anyát végezni a dolgát. Persze ez nem mentség, csak én a szülői felelősségen túl a társadalmat, a politikai vezetőket is felelőssé teszem a kialakult helyzetért. Hiszen régen, mikor még mi voltunk gyerekek az óvoda, iskola is nevelte a gyereket. Ma már ezt nem lehet, mert pl. nem lehet a szófogadatlan gyereket sarokba állítani, vagy kiküldeni egy óráról. A pedagógus már nem nevelhet, csak adja le a tananyagot és kész....
A másik dolog pedig a TV nézése. Szerintem ezt még igen kicsi korban be kell szabályozni. Nálunk pl. nem megy a TV egész nap. Reggel amíg megisszák a kakaójukat a fiúk addig nézik a minimaxot reggeliig (ez kb. fél óra), aztán elzárom a TV-t és indul a nap. Estefele kapcsoljuk be ismét, mikor apa híradót néz, ill. fürdés utáni tejcsiivászat alatt ismét lehet mesét nézni, szigorúan a mi általunk jóváhagyottat, és a mi felügyeletünk mellett. Manónak néha eszébe jut napközben, hogy szeretne mesét nézni, akkor választhat DVD vagy TV. De sosem engedem, hogy egyedül tévézzen. És még egy tök rövid 5 perces mese alatt is tele van kérdéssel.
Ezzel szemben az egyik ismerőséknél, akinek a gyereke 3 hónappal idősebb Manónál egész nap megy a TV, merthogy anyának szüksége van a háttérzajra.
A gyerek nem csinál elég "háttérzajt"? És meg is látszik a gyereken, mert fele annyira sem beszél, mint Manó, max. 2 szavas mondatokat mond néha-néha, de legtöbbször még csak szavakban fejezi ki magát. Ja, és kb. novemberben kezdett el beszélni akkor is csak azért, mert beadták magánnapközibe, ahol foglalkoznak vele. Az én Manóm már másfél évesen szavakban beszélt, és két éves kora óta 2-4 szavas mondatokat mond. Ez a különbség. Megy a TV egész nap és nem foglalkozok a gyerekkel, vagy nem megy a TV és játszom vele, mesélek neki, mondókázunk. Sajnos sokan inkább az első "csoportba" tartoznak aztán később csodálkoznak, hogy milyen a gyerek.
Fúúúú, bocsi, nem akartam kisregényt írni.