Szép napot
Még van egy kicsi a visszaolvasnivalómból, de amire még tegnapról emlékszem:
Kike!
Drága, a levél nagyon jó ötlet volt. Írásban az ember összeszedettebben szól a másikhoz. Kár, hogy nem írt vissza. Remélem, azóta már hazaért, és megbeszéltétek! (Majd mindjárt visszaolvasok, hogy így van-e!)
A farsangon nagyon ügyesen oldottad meg a fotózást, videózást, és a többi teendőt is. Mint mindig, na! Van, mit tanulni tőled!
Evelin!
Örülök, hogy megnyugodtál
Nekem is Apus az első. És nálunk is, még a kézfogás terén is
Szokta is mondani, hogy csak azért szeretem, mert nincs viszonyítási alapom
Mártikám!
Drága, de jó, hogy újra "látlak"! Szemed jobban van? Hol műtötték? Ambuláns ellátás volt?
Lea jól alszik továbbra is?
Tamara! Wera!
Nagyon jó lehetett az összejöveteletek! Elképzeltem magam, hogy újra ott vagyok, és egyből jobb kedvem lett! Aztán meg azt képzeltem el, hogy ti vagytok itt, attól meg egyenesen madarat lehetett volna fogatni velem!
Kriszti! Szly! Márti!
Megvan a gyerkőcök horoszkópja! Este megpróbálom feltenni! Előljáróban annyit, hogy Levi nem véletlenül olyan amilyen. Neki sem könnyű a természete - mint Lilukámnak... Ahogyan Zsuzska Ágicájának képletén, házt ezen is elámultam, mert eléggé egyedi bolygóállás volt akkor, mikor született!
Na, majd este bővebben!
Akinek nem kívántam boldog hófordulót, névnapt, szülinapot, annak most megteszem: MINDENKINEK NAGY PUSZI!
Rólunk: tegnap Lilu izzasztott meg újra rendesen, és minden erőmre, energiámra, pozitív gondolatra, meg fohászkodásra, meg tudja a Jóisten még mire, szükségem volt, hogy lenyugodjon. Olyan szinten borult ki attól, hogy nem sikerült az üvegfesték sablonja úhgy, ahogyan az ő maximalista jelleme diktálná, hogy ég szakadás, föld indulás
Repültek a hűtőmágnesek, a konyharuhák, üres műa. palackok. (Szerencsére annyira mindig észnél van, hogy nehéz v. törékeny tárgyat nem dobál...) Közben üvöltött, zokogott, őrjöngött. Próbáltam megöleleni, megsimogatni, hogy oldódjon - ilyenkor a ráüvöltés, szobájába küldés, bármi ilyesmi csak ellenkező hatást vált ki. Szóval közeledni próbáltam, de nem engedte. Közben már olyan szinten üvöltött, hogy zengett a ház, és kezdett a hangja elmenni. Annyira sajnáltam
Az apja meg lejött Csabival a karján és odaszólt eléggé eréjesen, hogy hagyja már abba. Mintha erre Lilu abba is tudná hagyni...
Apusom ezt oly gyakran elfeledi. Nem véletlen megyünk a Vadaskertbe. Ebben a kislányban olyan feszültségek vannak, olyan szorongások, elnyomott élmények... Nem tudom, csak azt, hogy segítenem kell rajta.
Végül lenyugodott, mert mondtam, hogy hoppá, a pénteki szorgalmihoz még nem néztünk képeket a neten. És elindultam, hogy akkor én nekiállok. Ő beüvöltött, hogy de az olvasókönyv is kell hozzá, én meg vissze kedvesen, rezzenéstelen arccal, hogy jó, akkor hozd Lilukám az olvasókönyvedet is! Erre abbahagyta a sírást, letörölte az arcát, és hozta a könyvet, majd elkezdte sorolni, hogy akkor keresheted a Wesselényit, meg az Ybl Miklóst
Este mire teljesen lecsengett, visszatértünk rá, konstatáltuk,a mit kellett és összebújtunk, hogy mi akkoris szeretjük ám egymást
Azt is mondta: Anya, én nem akarok így felnőni...
Most már tényleg visszaolvasok!
Akihez nem "szóltam": attól még szejetem