Otthonszülés - Hollandiában
Személyes beszélgetésem egy holland szülésznővel
Talán nem ide kéne tennem, de nem akarok új témát kezdeni a beszámolóm kedvéért, remélem, hogy akit érdekel, itt is megtalálja. Csak az információátadás kedvéért írom le, az itt következő dolgok közül egyáltalán nem értek egyet mindennel.
Életemben először jártam "nyugaton" és a sors úgy hozta, hogy egy Holland városban tölthettem néhány napot. Sikerült felvennem a kapcsolatot egy ottani szülésznővel, akit igyekeztem kifaggatni az otthonszülés gyakorlatáról - ez ugyanis Hollandiában engedélyezve van, sőt, bevett gyakorlatnak mondható. Amit megértettem és amire emlékszem itt van, akit jobban érdekel, a
www.nvog.nl site-ot keresse, én még nem néztem át, de az eleje hollandul van, az biztos.
Hollandiában ha valaki gyermeket vár és úgy dönt, hogy szülésznővel fog szülni, akkor a terhesgondozást, a szülés levezetését, az azt követő hat hétben történő vizsgálatokat és a szoptatással kapcsolatos segítségadást a szülésznő végzi. Ezen kívül azt is eldöntheti a kismama, hogy otthon vagy kórházban szeretne-e szülni, de ha a kórházat választja, akkor is csak a szülésznő van ott, aki ott sem nyúlhat a babához és a mamához, csak kézzel! Aki kórházban szül és minden rendben van vele, a szülés után 24 órán belül haza kell mennie, mert a Holland "TB" több időt nem fizet ki.
A hazai elképzelésekkel ellentétben a dolog nem úgy néz ki, hogy ha baj van, akkor csak behívják a dokit a folyosóról, mert sokszor a kisebb Holland kórházakban nincs is orvosi ügyelet, ha gond van a nővérek hivják fel otthon az orvosokat - és ez szülésznővel történő kórházi szülésnél is így van. Abban az esetben pedig, ha a szülés otthon zajlik és ki kell hívni a mentőt, 10-15 perc is eltelhet addig, amíg kiér a csak betegszállítást(!) végző mentőautó, és ugyanennyi ideig tarthat a kórházba vezető út is. Ilyenkor gondolom induláskor telefonálnak az orvosnak is, ha szükséges.
A helyzet mégsem olyan tragikus, mint az ezek után - a hazai szemlélet alapján - várható lenne. Azért nem, mert a szülésznők rendkívül szigorú szabályok szerint dolgoznak! Pontosan nem ismerem a feltételrendszert, de pl. a problémamentes terhesség ilyen. A szülés közben is nagyon pontosan meghatározott esetekben azonnal mentőt hívnak, egy példát mondott: ha a baba szívverése - amit gyakran (vagy folyamatosan?) hallgatnak - 10 percig 100 alatt van. Ilyenkor először megpróbálnak természetes módszerekkel segíteni a dolgon, pl. testhelyzet-változtatást javasolnak. Nekem ez a szám nem mond semmit, de a lényeg az, hogy olyan hamar igyekeznek felismerni a problémákra utaló jeleket, hogy a baba akár még 40-60 percig is biztonságban lehessen a mamában.
Még egy-két technikai érdekesség: a szülés utáni percekben elvágják a köldökzsinórt, mert úgy tartják, megvan a veszélye annak, hogy ha a babát feljebb emelik, mint ahol a placenta van, akkor a vér visszafolyik a babából a placentába, ami veszélyhelyzetet okozhat. Nem engedik a szülés közben az ösztönös, kapkodó légzést, mert esetleges pánikhelyzetben ez ájulást okozhat. (Ezt egyébként a hazai és valószínűleg az ottani kórházakban sem engedik.)
Megkérdeztem, hogy milyen gyakori a kórházban befejeződő szülés, 30% körülinek mondta (azaz háromból egy), de nem tűnt úgy, hogy ezt az értéket sokallta volna - csak egyetlen megjegyzést hadd tegyek itt: szerintem sincs semmi baj azzal, ha kórházban fejeződik be egy otthon megkezdett szülés, semmi nem indokolja, hogy ezt akár kórházi személy, akár a kismama "kudarcként" vagy sikertelenségként élje meg!
Ez a fiatal szülésznő 4 éves képzésben vett részt, diplomájának a feltétele volt 16 otthonszülés kísérése, és kb. 150 szülést vezetett eddig egyedül. Megkérdeztem, hányszor fordult elő komoly probléma, anyai vagy magzati halálesetet értve ezen. Azt mondta, nemrég az egyik kolléganőjénél volt egy eset, amikor a baba röviddel születése után meghalt, de mint kiderült, nem volt rendesen kifejlődve a szíve. Erre rákérdeztem a kötelező ultrahangvizsgálatokra - kettő van náluk, a 12. és a 37. hét körül. (Azt hiszem olyan, hogy valamit nem vesznek észre sajnos nálunk is előfordulhat a háromszori vizsgálatszám ellenére is, én legalábbis már hallottam hasonlót - orvos nagymamától.)
A történethez hozzátartozik, hogy hogyan sikerült felvennem a kapcsolatot az ottani szülésznőkkel. Egy negyven körüli - arrafelé természetesnek számítóan több nyelvet beszélő - biztonsági őrrel beszélgettem, amikor kiderült, hogy neki is és nekem is másnap lesz 3 éves a nagyobbik kisfiúnk! (A felesége egyébként egy karib nő, a férfi tengerész volt amikor megismerkedtek.) Kérdéseimre elmesélte, hogy mindkét gyermeke születésénél ott volt, az első kórházban, orvosokkal zajlott, a második otthon, szülésznővel. Mindkét esetben nagyjából ugyanolyan testhelyzetben zajlott a szülés. A kórháziról elmondta, hogy a kitolásnál félig ülő helyzetben volt a felesége, egy-egy orvos tarotta kétoldalról a két lábát, a harmadik pedig a babának segített kibújni. Szerinte a két szülés között nem volt ennél több különbség, de a kórházit ő biztonságosabbnak tartja - ha bármi van, stb. Később a szülésznővel való beszélgetéskor rákérdeztem a választható testhelyzet kérdésére, válaszát úgy értettem, hogy valóban könnyebb nekik, ha a mama abban a bizonyos helyzetben nyom.
Hollandiában a szülésznők szervezetének nevében szerpel az, hogy "királyi", és valóban a királyi család pártfogolja az ügyüket. Ez a fiatal szülésznő is büszkén mesélte, hogy tavaly a királyi családban is volt valaki, aki otthon szült, szülésznővel!
Bp., 2001. aug. 14.
Ilon