Ilke!
Az OMSZ honlapján péntekre már egész kellemes hőmérsékleteket jósolnak, bár pont aznap szerintük felhős lesz az idő. De ugye ebben is tévedtek már.
A baba nagyon szép!
Karaszine!
És mi lenne, ha az ő tényérjába csak egy kicsit adnál, te meg egy másik kanállal, másik tányérból etetnéd?
Hamidobálás, nagy malackodás nálunk tilos, de addig mindent szabad, akár kézzel enni is. Igaz az én kisfiam már 20 hónapos. De még egy ekkora gyerek sem eszik teljesen tisztán. Már szépen elboldogul kanálla, villával és bármilyen étellel, de azért még kell az előke jócskán. A túl híg, túl pépes ételeket nehezebb a szájába juttatni... Azt hiszem, soakt számít, hogy mit lát példaként, ti is esztek-e, amikor eszik.
Miért kell elválasztani? Még nálunk is van szopi, de már nem abba alszik bele. Egy idő után minden gyerek éberebb lesz annál, hogy a szopiba bealudjon. Úgyhogy előbb-utóbb a szopi nélkül altatás mindenéppen szóba jött volna. Szerintem mindenkinek a saját éppen elfogadható mértékétől függ, hogy mit csinál. Azt hiszem, mi mindig sodródtunk a árral, próbáltunk rendszert vinni az életébe, aztán alkalmazkodtunk ahhoz, ahogy alakult. Fontos, hogy meglegyen a saját esti lefekvési rendszere (vacsi, fürdés, ágyba, simi, mesélés, alvás). Nálunk is van, ennek ellenére nem minden korszakában sikerül a mi terveinket megvalósítani.
Lehetséges ötletek:
1. ágyába teszed ébren, megkéred rá, hogy feküdjön le, vagy te lefekteted, simogatod, dúdolsz neki, mesélsz neki (fontos, hogy alváskörülmények között, tehát lámpa nélkül vagy annyi fénnyel, ahogy aludni szokott, tundia kell, hogy nem nappal és játszásidő van)
2. ha te szeretéd elválasztani, és azért nem aludhat már bele a szopiba, akkor ideiglenesen jó megoldás, ha apa teszi le, tőle nem fogja várni a szopit
3. szerintem nagyon fontos, hogy tudja, hogy számíthat rád, és nem szeretem ezért a "siratós" módszereket, bár biztos sokaknál beválik. Szerintem jobb, ha nem vezed ugyan ki az ágyból, de megpróbálod megnyugtatni. Ez nem mindig meg elsőre és hiszti nélkül, de ha látja, hogy te is ott vagy, el fogja fogadni a helyzetet. Nálunk pl. a délutáni alvással volt gond, most már bevezettem, hogy ebéd után kézmosás és rögtön megyünk aludni. Tiltakozott, és nem is mindig lehetett megnyugtatni, de ha nem hagyta magát, nem próbáltam, csak egyet kötöttem ki: nem kelhet fel, nem mászhat le az ágyról (délután a tesó miatt a mi franciaágyunkon alszik). Ma már ott tartunk, hogy uygan az elején egy kicsit tiltakozik, de aztán apa párnájára fekszik, betakarózunk, eléneklem neki a Vukot, fogom a kezét (ha akarja), aztán én olvasok, amíg el nem alszik, vagy összebújunk, ha épp olyan napja van (ez változó).
4. sokanál segít, ha egy ágyban alszanak, vagy legalább úgy alszik el. Összebújás, simi.Aztán csak akkor kerül a saját ágyába, ha már elaludt. Van, aki ezt nem tartj jó módszernek, mert a gyerek nem tanul meg a saját ágyában elaludni, de van gyerek, aki nem hajlandó másképp.
Szóval az egész anya és gyerekfüggő, meg kell találnod, mi a legjobb kettőtöknek (egyre figyelj: olyan szokást ne vezess be, amit hosszú távon ne tudnál tartani).
Gömb!
Látod, ez megint mindenkinél változik. Szeintem Nátán azért tud már viszonylag normálisan enni egyedül, mert én pl. azt a korszakot nem szerettem, amikor már velünk evett, de nekem kellett etetni. Mert ilyenkor én nem ehettem, és esetelg kihűlt az étel vagy jóval később végeztem, mint a többiek.
A maszatolás nálunk ált. csak az etetőszékre terjed ki, a ruhavédést többféleképpen oldom meg: 1. pelenkára vetközünk (nincs hideg és pl. utána úgyis fürdödne) 2. nyakába előke, azőlébe és a derekára pedig konyharuha kerül. Így a ruha többnyire megússza (kivéve mikor nem
).
Beszti