Sziasztok Kismamák!
Hadd újságoljam el a nagy hírt: tegnap voltunk UH-n, és KISLÁNYunk lesz!!!
Mivel mi kislányt is szerettünk volna, majd' kiugrottam a bőrömből örömömben.
95%-ra mondta a doki, hogy biztos.
Úgy vigyorogtam utána hosszú ideig, mint pék kutyája a meleg zsömlére.
De ahogy elnéztem a párom arcát, hát nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire örömteli mosolyt rajta.
(BMárti: igazad volt!) Csak egészséges is legyen!!!
Juca2! A barátnőm készült régebben az USA-ba babysitter-nek, és mire elintézett minden papírt, kiderült, hogy terhes. Sajnos a papával való kapcsolatával is gondok voltak, így hát belevágott az utazásba. Valamikor ez első harmadban ment ki és a második végén jött haza. Természetesen semmi baja nem lett, olyan gyönyörű kislánya van, hogy mindenki ámul-bámul. (Azóta hál'Istennek rendeződött a kapcsolat is, már második gyerekük is van.) Szerintem az orvosod megpróbálta a könnyebb utat választani: ne csinálj semmit, abból semmi bajod nem lehet.
Eszter! Engem a háziorvosom tart táppénzen már régóta, ezért nem érted a te dokid. Persze néha-néha kérek a nőgyógyásztól egy javaslatot, amelyben írásban alátámasztja ennek szükségességét, de talán enélkül is táppénzen maradhatnék. (Nálam nagyon feszült volt a munkahelyi légkör, és 8 hetesen szó szerint sírva mentem a háziorvosomhoz, hogy szeretnék otthon maradni. Végül is 14 hetes koromig dolgoztam.)
Mégegykata! Én csak azért is kitartanék a Zsigmond név mellett, mert hiába unokatestvérek, ha gyermekkorukban másképpen becézitek őket, később ez a névazonosság már nem fog problémát jelenteni. És ne felejtsd el: ti találtátok ki először a Zsigmond nevet!!!
Mégegykata, Pocok, és még sokan mások: a névadás körüli sok-sok bosszankodás, amit a rokonok, barátok és jóismerősök okoznak azzal, hogy a legjobbat akarják nekünk, érlelte meg bennem a következő elhatározást: mi végig titokban fogjuk tartani a kislányunk nevét. Bár már kitaláltuk a nevet, mindenkinek azt fogjuk füllenteni, hogy még nem tudjuk (na jó, az anyukám már tudja). Sajnos már én is tanúja voltam sok olyan esetnek, hogy szegény szülőket (barátnőmék) állandóan amiatt egrecíroztatták (pusztán jó szándékból), hogy miért éppen Olivér, Gáspár stb. lesz a gyerek neve. Aztán szegény szülő elbizonytalanodik, már maga sem tudja mit tegyen, és ha nem elég határozott, végül is nem azt a nevet kapja a gyermek, amit igazából a legjobbnak tartott.
Úgyhogy ebből okulva, nálunk a "hivatalos" álláspont: még ráérünk gondolkodni. Nektek szívesen leírom, ti úgysem fogtok beleszólni: Romola. Ez egy régi, elég ritka, de Magyarországon régóta használatos latin eredetű név, sokan talán még nem is hallották. (A Romolus női párja.) Engem pont az fogott meg benne, hogy nem egy tucatnév, erre kiderült, hogy már 3 Romola is van az ismeretségi körünkben.
A másik választás az Antónia lett volna.
Na, már megint szájmenésem volt, mára csöndben maradok, puszi mindenkinek: Laura25