Új privát üzeneted érkezett!

Veronikusz!
Egy hetet itthon volt, mert taknyolt, aztán egy hetet fülfájás miatt, most meg azt mondta a doktornénink, hogy ha nem muszáj, jobb lenne, ha nem menne az influenza miatt, meg megyünk síelni is, és amiatt nem vittem volna az utolsó héten úgysem. De azért jó lett volna egy hét pihi. :shock: Te hogy csinálod???!!! :lol: És én még harmadik gyereket akartam. :roll:

Kép
Kép
kriszta36
 
 


Fogsz is akarni Kriszta, fogsz... :)


Reni, nagyjából ismered a véleményemet. De - úgy általában, mindannyiunk kedvéért is - hadd idézzem be kedvenc Vekerdy Tamásunkat:
"Kívülállók és távoliak mindig sok okosságot tudnak mondani és időnként erőszakosan ránk akarják erőltetni a véleményüket, de én, ha most jól emlékszem, még nem láttam olyan esetet, ahol egy többé-kevésbé egészséges családban az apa és anya együttes véleményével szemben a kívülállóknak lett volna igaza. Biztosak lehetünk benne, hogy ezek a bizonyos kívülállók soha nem tudnak annyit rólunk és gyerekeinkről és soha nem foglalkoznak annyit - ébren és álmukban - a mi ügyeinkkel, hogy véleményük felére a mi intuícióinkkal."

Anyukád nyilván felhúzná a szemöldökét azon a ma már közkeletű, ismert tény hallatán, hogy a csecsemő, ha sírni hagyják sokáig, lehet hogy egy idő után elhallgat, lehet, hogy elalszik stb., de nem azt tanulja meg, hogy pl. "el kell aludni" (mert ez anyukám elvárása), hanem azt, hogy nem kapott választ arra a segítségkérésre, amit küldött. Ha sok ilyen történik vele, jó esélye lesz olyan felnőtté válni, aki nem tudja kezelni a problémákat. Ősbizalom elvesztése, ilyesmik.

Nyilván később mindig mérlegelni kell majd hogy az ember hogy tanítsa meg arra a manót, hogy hogy működnek a dolgok, hogy neki mit kell tennie azért, hogy jól működjenek. Lásd Tünde kérdése. Nehezebb nyilván, hosszabb út, de hiszem, hogy ha az ember végigcsinálja, egyre kevesebb dolga lesz.

"Tiszteletben fogadni, szeretettel nevelni, szabadságban elengedni".

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


felére= felérne

Kép


Kép

Kép
memme
 
 

 
 

Halihó!!!!

Egek!!!! Már zsong a fejem a sok tudástól :D Jóformán egész héten vizsgafelkészitőn voltam meg itthon is tanultam...már elég zsibbasztó ez a számvitel :(

Kriszta!
Orsi si itthon volt most 2 hétig és ilyenkor az a baj, hogy ugye semmi sem jó...jóformán egész nap a tv-t bámulja, mert kimenni ugye nem tudunk. Amikor már jobban volt akkor zenét hallgattunk meg gyurmáztunk, rajzoltunk, de én akkor sem tudom olyan tartalmassá tenni a napjait mint amilyen neki az oviban :( szóval én is teljesen lefáradtam itthon...

Reni!
Bizonyos dolgokban igaza van anyudnak (bár nem olvastam teljesen végig amit írtál). Orsinál én is ugrottam minden nyekkenésre, de sztem ez természetes. De Daninál már megoldhatatlan volt...mondok egy példát: Esti lefekvés: Dani vacsiszopi megvolt és leteszem az ágyba...üvöltésbe kezd(kb 2 hónaposan), de nem mondhattam Orsinak, hogy most nem megyek mesét mesélni, mert Danika sír...hiszen amúgy is elég labilis volt a lelkiállapot. Szóval elmentem Orsival a már 2 éve megszokott esti rituálét végigcsinálni és mire végzünk addigra Dani már aludt. Ha férjem otthon volt akkor persze ő bement hozzá, de ha nem akkor sajna ez volt és kész...persze biztos megoldhattam volna okosabban is,de én tudatosan igazítottam össze az alvásidejüket és végülis 3 hónapos korára már aludt minden este mint a kisangyal. Amikor ez így volt akkor persze iszonyat lelismeretfurdalásom volt és meg voltam győződve, hogy tutkó lelki sérült lesz Dani hiszen nem csak ilyenkor hagytam "magára". Orsi pl minden nap fél1kor evett, tehát addigra ebédet kellett varázsolni, stb...szóval megtanult várni és én mindíg elmondtam neki ilyenkor, hogy most mi miért van...gondolom nem értette :D de azért elmondtam...
A barátnőm ikreket szűlt 2 hónapja akik percre pontosan egyszerre lesznek éhesek és ha egyedül van akkor egymás után eteti őket...gondolhatod mi van ott :D első számú jelőlt 45 percig nyamnyog a cicin addig tesó üvőlt...de mára megtanultak várni egymásra...


Na, Dani rángat elfele innen :D

Szép estét!!!!!!

Kép

Kép
cukipofa
 
 


Ja és anyósom szerint a férjem 1 évesen már teljesen szobatiszta volt, soha nem hisztizett, de tényleg SOHA!!!!! és mindig mindent elpakolt maga után!!!!! :roll:
HISZIAPISZI!!!!!!
:evil:

Kép

Kép
cukipofa
 
 


Igy van. Nálunk is ez volt: Melindának minden szavára ugrottunk - de ezt most sem csinálnám másképpen első gyerekkel. Eszter pedig NEM OLYAN LETT mint Melinda.
Emlékeztek mit mondott erre Emese? Pontosan már nem tudom beidézni, de a lényeg az volt, hogy a második gyerek azt nem úgy éli meg, hogy ő az első miatt valamiről lemaradna. Mert abba az állapotba születik bele. És a nagyobb is megtanulja. Nagyon jó volt Steffi mondata, hogy minden helyzet hozza a megoldást is.

Tévedés volt azt írnom, hogy az egy gyerekhez való fáradtságot, időhiányt stb. szorozd meg kettővel (kettő és féllel). Egy átmeneti ideig valóban úgy van (és az durva, nem tagadom), de utána kiegyenlítődik a dolog. És előtérbe kerülnek az előnyök.

Az erőnk sem osztódik, hanem hogy Zachár Erikát idézzem szülésünk után: többszöröződik a több gyerekhez.

És lányok, tudom, ósdi duma, de nekünk tényleg nem kell annyit bajmolódnunk a pelenkamosással, élelemkészítéssel, háztartással.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


már régen tettem fel képet:
1, imádja ezt a könyvet, mindnehova cipeli
2, apa sapkájában :lol:
Kép Kép Kép
snooopy
 
 


Kriszta
Mire számítasz anyóstól? Hogy nem hízlalod eléggé Jancsit :lol:
Nekem is mondott néhány okosat...Ne igyak gyümilevet, mert hiába 100%-os, hízlal, de ne egyek almát, banánt, körtét, mert fog, de primőrt se, mert vegyszeres...oké :lol: Az édességet hanyagoljam....Hát...majd eszem ami jól esik :wink: Nyilván, fél csokitorta helyett csak 1 szeletet, ha épp arra vágyom :D
Tudom, nem vmi bíztató, de talán síelés után lesz egy kis pihid 8)

Memme
Már megint olyan jót írtál! Igazság szerint én csinálom, ahogy jónak látom és tudom, hogy kettővel más lesz, a kicsinek kevesebb jut majd, mint anno Ivánnak, de igyekszem a maximumot hozni, ami nekem is belefér és kényelmes :wink: Az egészben csak az dühít és bánt, hogy van egy apám, egy húgom és az anyu, de majdenm olyan, mintha nem is lennének :( Anyu mondjuk segítség, mert ha kell, akkor rá tudom bízni Ivánt, de egyre kevésbé szeretném ezt igénybe venni :roll: Azt nem értem, hogy nem érzi, hogy elveszít???? Régen olyan jól kijöttünk, mindig mellette álltam, ha nehéz helyzetben volt, legyen az anyagi vagy lelki...már kamaszként is. Nem hittem, hogy egyszer így eltávolodunk egymástól :(

Kati
Nem az a bajom, hogy szerinte jól vagy rosszul csinálom, hanem az, hogy azt hiszi, hogy Iván attól hiszits és nem alszik már el....Pedig ez sok gyereknél van ebben a korban, függetlenül a neveléstől. De leginkább az bánt, hogy folyton azzal jön, hogy nekem milyen rossz lesz, meg a gyerekeknek és ha azt látja, hogy nehéz valami, akkor látom a szemén az elégedettséget :( Csak tudod, ha hallgatnék rá mindig, akkor pont olyan boldogtalan lennék, mint ő :roll:

Kép
Kép
Kép
Kép
hrenata
 
 


Na én meg tegnap jól elfelejtettem pár dolgot írni...

Eni!
Szuperek vagytok a kiscsajjal és bocs, hogy ezt írom, de nem is vártam tőle/tőletek mást! Csak így tovább! Édes a kis hölgyed nagyon! Büszke lehetsz rá és magadra is!

Dorka!
Neked nagyon gyors gyógyulást! Olvastam tegnap a blogod, olyan jó így 'belelátni' az életetekbe! És grat a forgáshoz!

Gabi!
Ti is gyorsan gyógyuljatok! Hogy van Enci, hány még?

Reni!
Nekem is anyukám szokott beszólogatni, de 2év után már csak félóra monolog után húzom fel magam... Őbenne is nagy a lendület, hogy jön és segít, aztán meg... Pl a hét elején mondta, hogy akkor jön minden este és itt lesz míg Nimi hazaér, csüt-péntek meg egész nap. Ehhez képest 3körül ért ide és 5kor már lépett kedd, szerda, csüt -péntek egyáltalán nem is jött, sőt csüt fel sem hívott... Meg itt van játszik Martinnal, de egy fél óra múlva már unja, látszik rajta. Nem értem egyébként, na mindegy, biztos jobb otthon ülni és olvasni. Egyébként nálunk is mentek/mennek az okoskodások. Én azt utálom nagyon mikor azzal jön, hogy Mirci milyen jó gyerek. :shock: Mi van? Miért mert ő alszik egybe 5-6 órát, szegény hasfájós Martin meg sűrűn ébredt... Múlt pénteken úgy berágtam rá, mert arra célozgatott, hogy én megnyomtam magam az elevittel és azért lettek ilyen nagyon a gyerekek. Hát könyörgöm egy 3.5 kilós gyerek teljesen átlag súlyú, jó hosszra tényleg nagyok, dehát én vagyok 158cm egyrészt, másrészt meg úgy megnyúlt a fejük kifele, hogy otthon már 5cm-vel kevesebbet mértünk... Szóval az jött ki ebből nagyjából, hogy 'felfújtak'. Én meg nagyon méregbe jöttem, mi az, hogy az én gyerekeim felfújtak? Hát nem tehetek róla, hogy egészségesen, éretten szép súllyal jöttek világra mindketten. És mikor mondtam, hogy ha Mirci is 6nappal később születik, mint Martin akkor 4kiló körül lett volna és erre azt mondta, hogy egy lány, hogy születhet ekkora súllyal... Szóval jött itt a hülyeségével én meg már paprikavörös voltam és mondtam neki, hogy hagyja már abba mert a gyerekek megérzik, ha morci vagyok és csak mondta-mondta-mondta a hülyeséget. Aztán lelőtte magát, de azért akkor is bennem maradt, hogy mivel gyanúsított... Elevitet nem is bírtam szedni, mert émelyegtem még a szagától is, na mindegy. Szóval csak azt akartam, bár elég bő lére sikeredett, hogy nem csak a te anyukád furcsa én is sajnálom, hogy idáig jutottunk, úgy néz ki, ha gyereknevelésrő van szó akkor a szemükben nem anyák vagyunk, hanem még gyerekek vagy nem is tudom.

Orsi!
Kolos :lol:

Léptem, Martin megyek fektetni, bár ezerrel pörög, pedig nem is aludt napközben...

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Ja Memme!
Hát voltam már jobban is, az élet minden területén nagyon nehéz most, de remélem hamarosan kijövünk ebből a hullámvölgyből, ráéreztél, hogy kérdezted?

Alvás, altatás: Én megbeszéltem Martinnal, hogy Mirci is ugyanolyan fontos, mint ő és igyekeztem mindkettőnek magamból a maximumot nyújtani így mai napig mindkettőt én fektetem, míg mircit altatom apa fürdeti martint vagy játszik vele aztán én teszem le Martint is. Ha hárman vagyunk akkor meg egyszerre kettőjüket, megoldom :D
És köszi az elismerést arik vagytok, nem akartam itt fényezni magam, de el szerettem volna mondani.

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Steffi
Igazad lehet, hogy gyerekként kezelnek minket és nem tetszik nekik, hogy nem úgy reagálunk, mint a gyerekek :?
Nekem még szokni kell ezt az új helyzetet, mert eddig jól kijöttünk...Idővel biztos nem fog ilyen gyorsan felhúzni, megbántani....najó, azt igen. Sajna ilyen lelkis típus vagyok :oops:
A kórházban máshogy mérik a hosszúságot, mint otthon!!! Szóval egyetlen gyerek sincs akkora, mint amit ott mondanak, mert a szabály szerint születés után a fejtető közepétől húzzák le a centit és minden kanyarulaton végigvezetik, így be a nyakához, popsin is...ha így mérnék akkor én is lennék 170cm :lol: Amúgy nem értem, hogy ezt miért így találták ki :shock: Már akkor is meglepett, mikor tanultuk....

Gabi
Enci javul?

Andi
Hogy vagytok?

Memme
Amúgy sokat gondolkozom ezeken az "újkeletű" szemléleteken. A mi generációnk nagy százalékát egészen más szemléletben neveltél. Hagytak sírni bennünket, 3 óránként ettünk és sokkal kevésbé akarták kielégíteni az igényeinket, nem is gondolták sztem, hogy egy csecsemőnek ennyi igénye lehet :roll: Szóval mi nagyrészt így nevelkedtünk és mégsem vagyunk sem elvetemültek, sem szörnyetegek, sem érzéketlenek vagy nyámnyilák. Ennek ellenére nem gonodolom, hogy az úgy jó volt!!! Én hiszek abban, hogy az ösztönenik a legjobb tanácsadók és azzal tesszük a legjobbat, ha ezek szerint cselekszünk. Szörnyen nehezemre esett az a pár alaklom, amikor a szívem és az anyai ösztönöm ellenére cselekedtem. Biztos vagyok benne, hogy ezek nem véletlen érzések, hanem így vagyunk programozva mi nők, mert erre van szüksége a babáinknak :wink:
Azt meg sosem fogjuk megtudni (sajnos), hogy milyenek lettünk volna, ha más körülmények között születünk és más elvek szerint nevelnek...Pedig ez lenne az igazán érdekes tanulmány :wink: :lol:

Kép
Kép
Kép
Kép
hrenata
 
 


Csak gyorsan pár szó, mert hulla vagyok.....

Jó az anya-gyerek-unoka -nagyi téma...hozzá tudnék szólni én is de majd máskor....

Ma kint voltunk a hajókiállításon meglátogattuk a papát, mert kiállítottunk mi is, a Berke nagyon élvezte.Ki -be járkált a hajókból.Volt egy olyan amiben volt két hálószoba egy kisebb meg egy franciaágyas.Berke azzal szórakozott, hogy hol az egyikbe feküdt le 2 mp-re hol a másikba...persze kísérnem kellett nekem is. még jó , hogy ott volt apukám és vigyázott Letykóra..Volt kutyásvizimentős bemutató is,így a kutyáknál időztünk kb 1 órát.. :lol: :lol: :lol:
Képzeljétek Berke ránkhozta a frászt 1 pillnat alatt , eltűnt 1 mp alatt. NAGYON megijedtem.Szaladgáltunk 4-en 4 felé, kiabáltam a nevét, mint a filmekben...és egyszercsak mintha hallottam volna a hangját......ott állt a drágám egy hajó mellett és próbált belemászni, hogy ő azt meg akarja nézni. Leszidtem ijedtemben....nem volt jó.... :oops:

Gabi!
Encinek jobbulást...... :!: :!:

Steffi!
Köszi a blogdícséretet.... :lol: Az egyedül fektetéstől én is féltem és nagy szó volt számomra is amikor először letettem őket gond nélkül egyedül....ügyi vagy!!!!!!

Veronikusz!
Örülök, hogy jóbban vagytok :lol: valahogy old már meg azokat a képeket..annnyira de annyira kiváncsi vagyok Zsófira meg a csajokra..... :!: :!: :!: LÉCCCCILÉCCCILÉCCCI

KépKépKépKép
vdorka3
 
 


Sziasztok!
hááát nem túl jól
anya iszonyat gyenge(ma már pelenkát kapott)
sőt ami a legrosszabb volt ma nekem lelkileg, azt mondta 3x is míg ott voltam mellette, hogy "megdöglök"-még nem tértem reggel óta magamhoz!!Sosem szokott ilyet mondani
megint hányt, kap injekcióba nyugtatót ettől sokat alszik....és sokszor csak néz a semmibe.....
Szerintünk nem lesz ez 4-6 hét, amit az orvos mondott........
BORZALMAS ÍGY LÁTNI
Nem bírok semmit csinálni itthon, fáj a gyomrom, a szívem...........

Bocsánat most nem tudok másra reagálni....

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Jaj Andi.... :cry: :cry: :cry:

Kép
Kép
kriszta36
 
 


Andi!
:cry: :cry: :cry: Nekem elállt a szavam...

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Hááát Memme!
Nem valószínű, hogy lesz harmadik, mert bár "csapataink harcban állnak", ember nagyon nem akarja. :( Én nem tudom, miért van ez, de mindig így az 5-6. hónap környékén kívánok meg egy újabb gyereket.

Reni!
Anyóssal épp az előbb szólalkoztunk össze, mert mostanában állandóan azzal izélget minket, hogy tegyük lejjebb Petya ágyát, mert ki fog esni. De hát még fel sem tud térdelni! És nem hiszi el, hogy én jobban tudom, hogy micsinál a gyerekem! Az igaz, hogy Petyka issszonyat kíváncsi, a múltkor pl. majdnem beleesett fejjel a pelenkázó fiókjába, mert kiszúrta, hogy az tele van minden cuccal, és odakúszott a szélére, de ha egyszer fizikailag nem tud felkapaszkodni az ágy szélére, akkor nem tud!
Gyümilevet meg ugyál nyugodtan, nem lesz semmi bajod. És az alma nem is fog!!!

Kép
Kép
kriszta36
 
 


Andi
Annyira sajnálom :cry: :cry: :cry:

Kép
Kép
Kép
Kép
hrenata
 
 


Andi! :cry: :cry: :cry: :cry: Sok erőt nektek!!!

Adri, Gabi, Mikolt, boldog szülinapot nektek! (Remélem nem hagytam ki senkit... :oops: )

Bocs, hogy már megint eltűntem, de napközben nem jutok géphez, mert Maja leszokott arról, hogy az ágyában aludjon nappal... Vagy séta közben, vagy délután egyszerre alszanak ugyan Lénával, de Maja a hasamon. Ami egyrészt tökjó, meg imádom, meg így én is tudok aludni, kényszerből... de azért jó lenne egy kis szabadidő. Este meg próbálok Marcival is foglalkozni egy kicsit. Szóval nem könnyű idejutnom.

Eni! Annyi nyugalom árad a képeidről! Ügyesek lesztek! Döbbenet, hogy csak ilyen sokára kaptatok időpontot. Addig akkor most semmi teendő? Maja is ilyen sárga volt, de csak a fényképeken tűnt fel nekem. :)

Steffi! Nagyon ügyi vagy! Én még nem fektettem egyedül a két csajt! Nem is tudom, hogyan csinálnám, mert mi párhuzamosan fektetjük őket. Már együtt fürdenek, aztán Marci mesél Lénának a szobájában, én meg Maját szoptatom a nappaliban. Nemtom, hogyan csinálnám egyedül... :?

Veronikusz! Remélem most már kimásztok a betegségekből!

Gabi! Encinek is jobbulást!

Ancsa! Kérdezted, hogy mi volt a gond a síelésen. Most már hulla vagyok, úgyhogy csak röviden annyit, hogy anyósom... De azért ennyire nem volt gáz a helyzet, holnap megpróbálok mesélni részletesebben, ha tényleg érdekel titeket.

Orsi! Drukk a költözéshez!

Borsa! Ti hogy álltok? Találtatok új lakást?

Reni! Tökjó, hogy már mozog Kispipi! Anyukáddal kapcsolatban megértelek, majd írok is többet, de próbálj meg nem foglalkozni vele! A ti életetek, a ti gyereketek Iván!

Még csomó mindent akartam, de most inkább megyek aludni!

Azért még itt van néhány síelős kép:

A nagy üvegablakos házban laktunk, ami előtt a 2 autó áll. Azok az üvegablakok a télikert. Elég tuti volt!
Kép

Kis pihi:
Kép

Majával:
Kép

Lénával:
Kép

Kilátás a télikertből (a sípályára...):
Kép

Kép
Kép
Kép
zsofizsofi
 
 


Valentina!

Nagyon sok boldog szülinapot Viktornak!

Tencikém!

Holnap vagyis ma :lol: küldök mailt! Eddig azért nem is kaphattál, mert nem írtam! :lol: :wink:
Csajok különben szuperul vannak!!! :lol:

Képek Mindenkinél nagyon jók! :wink:

Menek aludni! :lol: Szép álmokat Mindenkinek!

Tigrincs
Kép
Kép
Kép
tigrincs76
 
 


Viktornak nagyon boldog születésnapot!
Kép

Kolosnak nagyon boldog névnapot!
Kép

Adri
Kép

Kép

Kép
phadri
 
 


Kolosnak boldog névnapot!!
Viktornak boldog születésnapot!!!

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Köszönjük, de aranyosak vagytok!! (bár azt csak halkan jegyzem meg, h mi június 6-án tartjuk, mivel szegénynek úgyis egyben van a karácsny+szülinap...ne legyen már 2 hónapra rá a névnapja is)

Andi
, ez nem lehet igaz!!! pedig már jól volt! jaj, úgy sajnálom. :cry: :cry:

ZsóZsófi
, de szép helyen voltatok! ez ausztria? bocsi nem emlékszem biztos írtad. :oops: ide is kéne már hó. úgy szeretem ha esik, és kolos is ki ehetne vinni.
mit szóltak a gyerekek az ekkora hóhoz, Gondolom Maja még nem sokat.

bocsi mennem kell, felébredt K.
snooopy
 
 


Andi!
Annyira sajnálom :cry: :cry: :cry:

Dorka!
Berke eltűnése :shock: kiállítást én is megnéztem volna :D tök buli lehetett :D
Képek: megint töröltem pár dolgok és el is indítottam az áttöltést, de csak 3-4 kép jött le, ahol a lányok Bernben a kisállatkertben állnak :D Zsófiról semmi :oops: masszírozom a férjem, hogy csináljon már valamit, de most megint határidői vannak :evil: :oops:
Ha más nem, a Margit szigeti CYBER találkán látni fogod!!! :lol: :lol: már nagyon mennék! Főleg hogy Zsófizsófival is vannak elvarratlan szálaim :oops: :D

Gabi!
Hogy vagytok?

Orsi!
KOLOSNAK NAGYON SOK BOLDOG NÉVNAPOT!!!

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


Zsófi!
WOW! hát ez gyönyörűűűűűűű! és micsoda kilátás a házból! :D úgy elmennék egyszer én is télen Ausztriába, de valahogy mi oda mindig csak nyáron megyünk. :roll: ti négyesben voltatok???? :shock: :roll:

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


köszi lányok
annyira nehééééééézzz.....................annyira fáj.............


Zsófi
nagyon jó helyen voltatok

Veronikusz
Ti hogy vagytok????

Orsi
másfelé nem néztetek lakást??

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Andi,
budafok-zugló...ezt a 2 helyet néztük. a 18.kert is néztük még nyáron, voltunk nézni házat, de annyira messze van...
snooopy
 
 


Orsi
tudom, hogy messze van 18.ker mi onnan költöztünk Kispestre
(Pestimréről, anyósomék ott laknak)

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Andi++++++++++! Már én sem tudok mit írni, biztatni sem akarlak... talán annyit mondhatok, hogy én is sokat, nagyon sokat sírok. Tudsz egy kicsit olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni? Nem azért, hogy eltereld a gondolataidat, hanem hogy tényleg jól kibőghesd magad.

KOLOSNAK BOLDOG NÉVNAPOT!
BOLDOG SZÜLINAPOT VIKTORNAK!
Volt nagy parti? :D

Mi kezdünk elég sűrűn élni. azt hiszem, a két hét letelt... eddig sem mertem elszólni magam, inkább titokban örülök minden egyedül töltött percnek. Tegnap sajnos Jankaszáva annyit kiabált, amennyit eddig aludt... :cry: Bencivel folyamatosan sipítoztam, ugyanis épp ő nem hagyta kistost aludni. Sejtettem, hogy ebből még gond lesz, de igyekszek, igyekszem. Nem engedem, hogy ilyesmik kiborítsanak.

Most várunk. Egyébként radiológián ott a telefonszámunk, ha mégis lenne anyag, hátha hamarabb sorra kerülünk. Ráadásul épp ez az utolsó vizsgálat, ami eldöntené, hogy akkor mikor kell műteni Jankát. Bár nem bánom, hogy erősödhet addig, még mindig nincs 3 kiló.

Steffikém, annyira igazad volt azzal, hogy vhogy a szüleink gyerekként kezelnek. Anyósékról nem tudok nyilatkozni, nem is akarok, mert már annyira nem érdekel. Anyumék meg mai napig úgy gondolják, meg tudnak oldani problémákat HELYETTÜNK. Én sem sorolom, miket hallok... :shock:

Mindenkinek szép vasárnapot. Judit, együtt vagyok és érzek veled, mi is hármasban nyomjuk holnaptól... Sokat mélázok rajtatok (is). :wink:

Robert Redford-hétvégét tartok, fel sem tudom sorolni, mennyi mindent mutattam Jankának. A napot viasattal zárjuk (A hírek szerelmesei).
vbea
 
 


Zsófi, isteniek a képek... menjünk mi is!!! SOKAN. Bár én egyszer voltam csak sítáborban, és akkor is csak a melegedőben ültem és teáztam és bandáztam a többi "hasfájóssal" (tudjátok, hogy férfitesitanárokat ezzel az eggyel lehetett meghatni)... Maja is sárga volt? Nyilván hozzájárul ehhez az is, hogy Janku elég picúr, na meg tőlem is örökölte. Bennem is halmozódik a bilirubin, sokat vagyok sárga... :D
vbea
 
 


Andi!
köszi mi megvagyunk. Próbálunk kimászni a takonykóros köhögésből.

Jaj Lányok!
néha korán reggel már hallom a madarakat csicseregni. Talán lassan itt a tavasz??? :D Olyan jó ezt hallani! :D :D

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


VIKTOR! ISTEN ÉLTESSEN ÉS PUSZI! :)

Andi, te is féltenivaló vagy már. De hát nagyon nehéz úton mégy most. :) :(

Zsófi, anyóst nem irigylem, de azt a helyet nagyon...
Léna szemei gyönyörűek. Mint egy kis őzgida. Maját nem látom, a blogot meg még nem néztem. :oops:

Steffi, csak mostanában olyan csönd jött felőled.

Reni, majd írok privit.

Olyan furcsaságos most kicsit bennem az élet.
Amíg nem jött KisKicsi és kezdtem erőre kapni, élveztem a távollétet Melindáéktól. Töltődtem. Most is szükségem van rá, mert iszonyú fáradt vagyok, de valahogy alig van erőm-kedvem kimozdulni és ha el is megyünk Apjával egy-két órára valahova, vagy én vezetni, állandóan körülöttük jár az agyam és legszívesebben magamra szerelném őket. És Melinda most megint nagyon bújós, van egy-két régi félelme, ami már nagyon régen nem jött elő (pl. a repülők zaja, vagy ha kopognak az ablakunkon.) Biztos vagyok benne, hogy most kezdte el érezni KisKicsit. Minden nap megszeretgeti a cicimet. valamelyik nap sírdogáltam, abbahagyta a játékát, a kérincsélést, hogy játsszak, tegyem ezt vagy azt, hanem odajött, simogatott, megmasszírozta a vállamat...
Eszter mint valami szatellit sertepertél körülöttünk, ő nem úgy éli meg, mint a nővére. Persze ő egyébként is gyakrabban bújik.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Sziasztok!

Andi, nagyon Veled vagyok!

Viktort Isten éltesse!

Kriszta, Nagyon köszi a recepiket, mi épp fordítva csináljuk mint mások. A gyerekek nagy része üresen nem eszi a sinlacot, mi meg az almát nem esszük üresen, csak ha sinlac is van benne....

Reni, tegnap elkezdtem írni szülőtémához, de úgy hajba kaptunk itthon, hogy kinyomtam az egész képet mérgemben, azátn jól el is szállt a proci. Itt örlődtem, egy ideig úgy volt, hogy az összes eddig készült kép elveszett Leviről. :oops:
Szóval nekem apum mondta, hogy bezzeg a régi időkben a textil pelusból soha nem folyt ki semmi és nem volt pelenkakiütésem is. (arra mondta, hogy panaszkodtam, néha teljes ruhacsere kell, ha Levi nagyobban rotyizik, pedig milyen rohadt drágák a pelusok) Szóval tény, hogy egy csomó mindenre már nem emlékeznek....pedig anyum betegsége miatt a kezdetektől apus pelusozott engem legtöbbször. :cry:
A másik, hogy ugye műtét előtt két nappal voltunk UH-n, ahonnan kijövet mondta apus, hogy na most már hagyjam békén Levit, de hurcibáljam, nincs ennek a gyereknek semmi baja....aztán hétvégén műtét. Szóval a megérzések... :roll:
NA, ez most olyan hülyén hangzik visszaolvasva, a legkevésbbé sem szeretném apusomat "szidni" vagy ilyenek, mert a mi viszonyunk szuper és soha nem szól bele semmibe, viszont rögtön ugrik ha segítség kell, pedig már lassan 70. Csak arra írtam, hogy tényleg másképp élik meg az unokakérdést....

Zsófi, de gyönyörű helyen voltatok!

Orsi, Kolos. :lol:

Eni, továbbra is szorítok nagyon. Tegnap Levi is üvöltözött. Átmentünk anyósékhoz, ahol ugye mindig 2-3 ember szórakoztatja vagy cipeli, imád ott lenni, de tegnap este ott is balhézott, aztán itthon 1 órán keresztül hurcibáltam hogy elaludjon, pedig 1 hónapja magától szokott. :roll: :?
Sztem ez az idő megy szegény lurkók idegeire....

Zsó

KépKép
KépKép
aprooka
 
 


tényleg köszi, hogy így együtt éreztek, együtt vagytok velem........
nagyon fáj ez az egész, nem tudom leírni, hogy mennyire...
egyenlőre nem tudom még mi lesz, hogy lesz.....azt tudom hogy piszkosul félek....annyi minden kavarog a fejemben......

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Jaj, és Steffi, nagyon nagyon köszönöm.
Azt hiszem maxicosinál maradunk, a többi iszonyúan drága, ez is olyan 50 körül van ha jól tudom....
Talán nézek majd használtan is...

Bori, mint nagy babakocsi szakértő....esernyőre csukhatóból melyiket ajánlod?
Persze hölgyeim, ha másnak van ilyen irányú tapasztalata.
Illetve etetőszék kérdés és nagyon sürgőssé vált.
Ancsa top ridere a nyerő eddig, nagyon tetsz, de ha van más befutó....ezeket is használtan nézegetem, a teszveszen és a vaterán kívül hol érdemes még?

Tünde, Durca, Ablonczy doktornő elérhetőségét újra felírnám, harmadszor, mert persze nem találom a mindenes füzetbe. Az a gond, hogy mindig úgy írok bele, ahogy épp az asztalon van, így a 360 fokos szög minden irányában vannak befirkantások....na persze emiatt semmit sem találok meg benne. :oops: :oops: :oops:

Zsó

KépKép
KépKép
aprooka
 
 


Zsófi,
én maxicosit vettem használtam, iszonyat jó állapotban volt, mintha nem is ültek volna benne. én a slando-n láttam a hirdetést, de néztem express-en is.
nézni kell folyamatosan és ki lehet fogni jót.

etetőszék: peg perego prima pappa van szintén használtam vettem ez eredeti ár töredékéért. mondjuk vagy 1 hónap volt mire találtam jót, de néztem mindne nap, és egyből lecsaptam rá. amúgy egy jó tanács. nem kell mindig azért az árért megvenned amit az eladó mond. én szinte mindent alkudtam. :lol: :oops: megkérdeztem odaadja-e kevesebbért, néha nemet mondtak, de meg lehet egyezni. szerintem örülnek ha vlki megveszi a cuccost.
snooopy
 
 


Viktor!
Boldog-boldog szülinapot!!!!!!!!!!!!!!!! :lol: :lol: :lol:

Andi!
Én nagyon nem tudok mit mondani, komolyan, de nagyon sokat gondolok rád/rátok és tényleg nem tudok mit mondani, igazság szerint nem merek ilyen szituba belegondolni... Próbálj meg nem megőrülni már csak Balu miatt is!

AprooZso!
Szivi :D Babakocsikhoz én is értek egy pöttyet, tekintve, hogy két év alatt 4-et vettem :roll: Mit szeretnél, mit tudjon, dönthető vízszintesig, esernyőre vagy lapra csukható, bolygós kerekek, mindegy, cipelni is kell vagy csak tologatni fogod stb. Tehát? :D
szerintem babaszobán is érdemes nézelődni meg esetleg, ebay.

Zsófi!
szupii képek, olyan szépek a lányok! Anyós engem is érdekel, eddig mindig azt írtad róla, hogy tök normális...

Tigrincs!
Veled minden ok? Képeket szeretnék!!!!!!!!!!

Eni!
Holnaptól hármasban? Nem lesz egyszerű, de majd belejössz! :wink: A lányok sok mindent kibírnak és tolerálnak!

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Eni, bele fogtok jönni. Lesznek "nem bírom már tovább" percek (órák), de beleszoktok.
Azon az alvós képen Janka olyan mint egy kis-Beni.


Én azzal a magam előtt sem titkolt szándékkal jegyezgetem fel a dolgokat (és nem csak a poénokat meg jó sztorikat), hogy valamelyik kamasz vagy inkább felnőtt szülinapjukon a kezükbe nyomom. Meg majd én is visszaolvasgatom. Mert megeshet, hogy még hármat fordul a világ, mire én nagymama leszek. És én is emlékezzek rá, hogy hogyan is éltük meg ezeket.
Persze anyáink - az enyém legalábbis - dolgozott (nyolc hónapos voltam amikor munkába kellett állnia) meg keverőtárcsás mosógéppel nyomta, sőt nem is, kézzel. Eszébe sem juthatott naplózgatni. De ő nem is jön nekem azzal, hogy "Bezzeg..." Anyósom sem, hál istennek, bár néha rá kell szólni, hogy ezt meg ezt nem így szeretnénk, (pontosabban szólva: így szeretnénk)
de nincs állandó beleszólhatnékja. Vagy ha van, elteszi magának, egyébként meg látom, hogy örül Melinda és Eszter dolgainak, néha észreveszem hogy új nekik, amit mondok (anyámnak is), de nem problémáznak rajta. Arra már rájöttek, hogy sokkal többet veszíthet(né)nek vele.

Azt látom gondnak, hogy sokan a tágabb családból azt hiszik: akkor kiegyensúlyozott a gyerek, ha "soha nincs vele gond". Nem kell rászólni soha, eljátszik magában, nem ellenkezik, alszik mint a bunda..., nem zavarja semmi nagyobb változás, plusz gyorsan megtanul járni, beszélni (lehetőleg gyorsabban, mint a többi gyerek), sosem sír, egyedül eszik, nem akar tilos, veszélyes dolgokat csinálni, egyből mindent megért, már karácsonyra ír olvas, ha iskolába megy, jó magaviseletű lesz, egyébként meg sosem merülnek fel dilemmák, egyáltalán, úgy viselkedik, ahogy azt a felnőttek - köztük a nagyszülők - elvárják. "Hát hogy hogy nem tud úgy viszonyulni ez a büdös kölök hozzánk, ahogy kéne?" (És nem fordítva) "Hát mért nem érti meg a felnőttek gondolkodását és elvárásait? Mért nem viselkedik rögtön úgy,ahogy kéne? Hiszen mi szeretjük! Hát nem érzi? És főleg: nem érti?"
8) 8)

Reni, mi pont azért nem úgy bánunk a gyerekeinkkel, ahogy ők, mert velünk így bántak. Háromóránként kaptunk cicit, sírtunk, stb. Ükmamáinknak eszében sem volt háromóránként szoptatni. De sok tapasztalat elfelejtődött. Jött a tudomány. "Hozzá kell szoktatni a csecsemőt is a szabályokhoz." "Fekve a legjobb szülni". És még sorolhatnánk.

Nyilván, mi gazdagabbak vagyunk már sok tapasztalattal, segítenek a tanácsadó szolgálatok, a szakirodalom, a sorstársak, de alapvetően az, hogy volt módunk (és szándékunk) változtatni a szemléleten. Például van időnk - több időnk - és energiánk is a gyerekünkkel lenni. Ez új lehet azoknak az elődöknek, akik gürcöltek a pelussal, főztek minden nap stb.* Ez persze csak egy a lehetséges magyarázatok közül, hogy mért gondolkodnak másképp, de benne van. Teljesen érthető, hogy miért és mit vált ki ez sokukból. Persze hozzáteszem, ez csak magyarázat, nem mentség. (És hát példának okáért én is főzök minden nap, a lakás nem úszik, esténként úgy fekszem le, hogy reggel tisztaságra és rendre ébredjünk, a gyerekek és a háztartás megosztoznak rajtam.) Mások meg dolgoznak otthon, vagy részmunkaidőben, szóval adódott is nehézség.

Viszont egy szónak is száz a vége: ha a külvilágot nem győzi meg az amit lát, mert számára a kiegyensúlyozott gyerek fogalma mást jelent, akkor nincs értelme győzködni.
Különösen Reni, ha a problémák hátterében nem puszta szemléletbeli különbség van.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Memme, szeretem a gondolataidat... mindig továbbmegyek velük. :roll:

Szóval, az jutott eszembe, hogy LEHET ilyen gyerekeket látni/nevelni... de ára van. Én ilyen voltam. Mintagyerek. Hozzáteszem, hogy Renáta, igazad van, nem is emlékeznek mindenre a szüleink. Lényeg, hogy teljesítettem, "hoztam az elvárásokat", amelyeket rámkényszerítettek. Meg akartam felelni, mert "sok gond volt velem", "sokat szenvedtek értem". Ma már mindannyian tudjuk, hogy ezzel felesleges volt engem terhelni, szülőként áldozatot hozni küldetés, természetes. Nem személy szerint a szüleim, inkább úgy fogalmaznék, hogy a külvilág. Mert volt ebben iskola, tanárok stb. Minden. Soha senki, én magam sem kérdőjeleztem meg, hogy lehetne-e ezt másképp is. Tettem a dolgom. Nem is gondolkoztam azon, jó-e így, értitek. Míg egy szép napon, vagy hónapban, évben és években egyszer csak összeroppantam mindennek a súlya alatt. 16 éves voltam, és akkor kellett szembenéznem magammal, a tükörrel. Ripityára törtek (=megtörtek), és szükségszerűen én is törtem magamat, hogy a maradékokat fel-felcsipegetve valahogy összerakjam azt, amit úgy hívnak, ÉN. Későn, de még szerencsére nem túl későn. Akkor is találtam olyanokat, akik önzetlenül a kezüket nyújtották, és azért ott volt a család is... Na mindegy, a feladat az volt, hogy legyőzzem önmagamat, és sikerült. Az a brutálisan morbid mindebben, hogy a saját lányomban most viszontlátom magamat. Ugyanúgy küzd, ahogy én 14 évvel ezelőtt. Szótlanul, de nagyon erősen. Ezért is hiszek benne olyan nagyon. Jobban hasonlítunk, mint azt bárki sejtené.
vbea
 
 


Steffi, köszi, van egy szuper, ami vízszintesre dönthető, fele bolygókerék, fele jó nagy, tehát valamennyi terepet is bír. Imádom, bergon, de sajna ha a kocsiban betesszük hátra, oda már semmi sem fér.
Egy olyan olcsóbb esernyőset szeretnék, amit majd 1 éves kora körül, nyáron, ha utazunk, csak bevágok hátra.
Szóval kisebb sétákra, esetleg föld utat is bírhatna, de persze nem durva terepen. Jó tartós legyen, ez a lényeg és pici helyen elférjen összecsukva.

Orsi, köszi neked is, akkor nézem ezeket az oldalakat, csak ugye Levi mellett ez kicsit nehézkes.
A slandon találtam már pár maxicosit...
Ti tudjátok mi a különbség a maxicosi sps és az xp között? Mert árban leledzik némi, de ugyanúgy néznek ki....????

Zsó

KépKép
KépKép
aprooka
 
 


Volt az a kemény mondatom, hogy az, hogy eleink így gondolkodnak, annak meg van a magyarázata, de az nem mentség.
Továbbra is így gondolom, csak mégis hozzáteszem, el nagyon szigorúan nem szabad ítélkeznem/nünk rajtuk. (Ez nem azt jelenti, hogy a hülyeségeket, egyáltalán ha megsértik az otthonunk határait, akkor ne lennék nagyon határozott, nyilván különbséget kell tenni.)

Csak hát ugye ott van, hogy benne vagyunk egy közegben, évszázadok óta megszokott viszonyrendszerben, és ez eléggé meghatározza itt nemzedékek gondolkodását. Mert bizony az ún. gyermekközpontúság (a gyerek ismerete, gondolkodásának, érzéseinek megértése nem az elsők között volt itt az utóbbi évszázadokban). Mert tudományos kutatások kellenek még most is ahhoz, hogy az emberek bizonyítottnak lássák, amit egy parasztasszony vagy egy falusi tanító vagy egy indián nő evidenciaként kezel.
Teljesen a gyerekeikért élő, rájuk figyelő asszony (orvos!) értetlenkedik nekem, hogy mi a baj pl. az állami iskolákkal, (tisztelet a kivételnek, vagy inkább a kivételes kollégáimnak), mért lehet az jó, ha nincs numerikus osztályzás. De hiába mondom el, hogy nekem nem az volna a fontos - a gyerekeknek pláne nem - hogy részidő alatt átpréseljenek rajta egy tananyagot és számokkal mérhető kategóriákba tuszkolják a kis lényét. Az írás-olvasást egyébként 30 gyerekből - annyi egy osztály - általában tíz gyerekkel sikerül "megtanítani" elsőben (sőt, később sem nő ez a szám), és frusztrálódik orrba-szájba mindenki. Vagy hogy a barátnőm idegenkedik az alternatív iskolától, de simán, zokszó nélkül elfogadta, hogy a kislánya félt matematika óráktól.
Mert azt szokták meg, ami bevett, ami "általánosan elfogadott". Hogy károkat okoz a gyerekben? Nem baj, majd túl lesz rajta. Mint pl. Eni...

Persze, száz éve még nem tudtak pl. arról, hogy a magzat micsoda életet él. Prenatális és perinatális pszichológia? Mi van? Csak hát az akkori embereken nem is lehet számon kérni, a maiakon viszont...
Arról nem is beszélve hogy a természeti népek általában nem feledkeztek meg erről. Csak nem adtak neki ilyen puccos nevet.


Itt vannak anyósomék. Apósom meséli, hogy "olyan fura, hogy Melinda nem érzi magát jól a dédszülők házában" (a dédpapi, akiről meséltem, tavaly ment el). Én mondtam, hogy nincs benne semmi furcsa, emlékezzünk rá, hogy viselkedett Melinda, mielőtt elment a nagypapó, és ők maguk hogy érzik magukat abban a házban. (Anyósom a beszélgetéstől teljesen elfordult, nem is erőltettem tovább). De szerettem volna kimondani, hogy Melinda pont azért nem érzi jól magát ott, mert pl. a mamája így érez, és viselkedik, nem dolgozta fel, gondok maradtak vissza a lelkében az apja miatt. Meg is sértette apósom a kimondatlan tilalmat: felhozta a témát, még ha közvetve is.)
Szóval lehet tökéletlen emberkékként tekinteni a gyerekekre, akik valamiféle "alacsony fejlettségi szinten vannak" de meg fogunk lepődni azon, hogy pl. mennyi mindent látnak, amit mi nem, és mennyire éreznek bennünket.

Nyilván ez nem tudományos tény, nem adhatok róla grafikont, nem foglalhatom táblázatba. De van.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Sziasztok Csajok!

Köszönöm a köszöntéseket nagyon jól esik,és persze Viktornak is átadom ha felébred. :lol:

Aprooka: Nekünk Chicco gyerekülés van, nekünk be vállt, sajnos 2 éve karácsonykor élesben is kipróbáltuk, amikor karamboloztunk :cry: :cry: :cry:

Andi: sajnálom anyukádat, sok erőt.

Kolosnak Boldog Névnapot kívánunk.

Elment a vendégsereg, teszek fel pár képet,hát ha felvidultok egy kicsit. :lol:
Kép
Kép
Kép
Kép
Kép

valentina
 
 



Sziasztok lányok!

Mindennap olvastalak benneteket,de nem nagyon volt időm írni.
Érdekes témát találtatok megint-a gyereknevelés és a szülők hozáállása.

Szerencsém van a szüleimmel,mert bár nem értenek egyet sok mindenben(szerintük túl liberális és túl engedékenyek vagyunk),de nem szólnak bele és nem is igyekeznek a gyereket a saját elveik szerint nevelni(PERSZE EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ ANYÓSOM,AKI EZT ELKÖVETNÉ,HA HAGYNÁM).
Igen, velünk nem volt ennyi gond..jó gyerekek voltunk és 1 évesen szobatiszták,nem szopiztunk sokáig,4 hósan már főzeléket zabáltunk és nem volt véleményünk,vagy ha volt belénk folytották(apám olykor egy nézéssel is),büszkék voltak ránk,hogy mi szót fogadunk és velem el lehet menni a boltba,nem vertem magam a földhöz..
nem mondogatták annyit,hogy szeretlekdrágám(mert azt úgy is tudjuk),nem ölelgettek folyton(mert minek),nem kérdezték ,hogy milyen színű ruhát szeretnénk és sorolhatnám...
lettünk,amilyenek lettünk..ők pedig úgy csinálták,ahogy tudták..

egy mentségük van: háborús illetve háború utáni nemzedék..az ő szüleik(a mi nagyszüleink) egy olyan korban éltek,amikor a túlélésért,az életért kűzdöttek,nap mint nap szembesültek a halállal és a nyomorral..
nem volt idő foglalkozni a gyerek lelkével,sőt gondolták minél szigorúbb nevelésben részesítik szüleinket,annál nagyobb esélyük van arra,hogy ha esetleg bekövetkezik újból egy háború,túlélik(ez pszichológia..)
a szüleink-hozzájuk képest- már enyhítettek a nevelésükön,de közel sem annyira,amennyire mi enyhítettünk a sajátunkon..

igen,nekünk több lehetőségünk van a fejlődésre.arra,hogy ne az elvárások szerint neveljünk(ami ugye szüleinknél ez nagyon benne volt"úristen mit szól a szomszéd'),hanem úgy,ahogy az ösztöneink,lelkünk,érzéseink engedik.

ezért nem hagytam sírni kicsi korában,hiszen lehet,hogy megtanult volna éhesen elaludni,de azt is megtanulta volna,hogy hiába kér segítséget nem kap
ezért tömöm az önbizalom zsákját azzal,hogy milliószor dícsérem(nem pedig természetesnek veszem a jó tulajdonságait,vagy ügyességét okosságát),hogy ölelésem sokszoros,hogy a szeretlek szó,szinte naponta vendég nálunk
ezért engeden én,hogy véleménye legyen

igaz ennek az az ára,hogy büdöskölökkel igen vért kell izzadni,hogy meggyőzd és igencsak engedetlen(csak addig megy el,ameddig lehet) és igencsak visszabeszél...
de hiszem azt is,hogy nem tart örökké,hogy jóravaló lány lesz belőle és hogy mire 6 éves lesz,ez már nem lesz probléma,igaz lesz helyette más.

RENI!
Biztos vagyok benne,hogy jól csinálod,épp úgy ahogy tudod és Ivánnak ez a legjobb..

ENI!
JÓ,hogy leírtad magyarul mi van Jankaszávával,most már tökéletesen értem..MINDEN MINDEN megoldódik!
Igen Jankaszáva most kűzd,hogy 14 évesen már 'csak' a pasikkal és az érzelmekkel kelljen :D

jajajajaj Robert Redford....hírek szerelmesei....na akkor 100-as papírszebkendővel ülök a tv elé...

ANDI!
Életed legnehezebb időszaka ez,nincsenek szavak, és nem is akarom ezt szavakba önteni,mert úgysem mondanának semmit!!

írnék még többet,de mennem kell,mindenkinek sok pusz,durca

Kép

Kép
durca
 
 


Annyira boldog! De meggyöntölném. Persze ha hagyná, hiszen már nagyfiú kezd lenni. De nem, ő még hagyja nem, Valentina?

ÉS KOLOST IS ISTEN ÉLTESSE! Akkor is ha nem most tartjátok. :)

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Zsófi
én nem szakértő.. :oops: Esernyőkocsiban pláne nem, az nekünk sosem volt, mindig lapra csukhatót kerestem a kocsi miatt. Etetőszéknek is babakocsit használunk :lol:
Babaszobán is jó dolgokat lehet találni.

Valaki nem tud olyan babaturit, ahol be is vesznek rucikat? Van egy-két holmi, ami aji volt, és nekem nem tetszik vagy eleve kicsi volt..
Vendég
 


Andi!!!
:cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry:
Mi van azzal a tablettás módszerrel??
Vendég
 


Boldog szülinapot Viktornak!

Síelésünkről, de csak röviden:
Igen, Steffi, jól emlékszel, alapvetően semmi bajom anyósommal, de most a síelésen a sok kis apróság összejött. És azért nagyon más az, hogy nincs vele itt Budapesten semmi bajom, ahol mondjuk heti 1x találkozunk, mint, ha össze vagyunk zárva majdnem egy hétig... Egyszer már voltunk együtt síelni, de akkor még nem volt LénaMaja. Az emlékeim szerint nagyon jól sikerült. Most elvileg azért vittük magunkkal anyut és anyóst, hogy ők unokázzanak, mi meg (Marci, Marcihúg, após, én), tudjunk síelni (illetve boardozni). Anyuról tudni kell, hogy nagyon jól tud segíteni, tényleg mindent megkérdez, és mindent próbál úgy csinálni, ahogy én kérem. Néha még inkább túl sokat is kérdez, de inkább ebbe az irányba tolódjon el, szerintem.
Anyós meg perfekcionista, maximalista és teljesítménykényszeres. :twisted: Meg még sokminden más is. És irányít mindent és mindenkit.
És mivel ugye anyu próbált mindent kérdezni, őt is elkezdte irányítani. Anyu meg csak nyelt. Talán neki volt a legnehezebb ez a síelés. Pedig különben összejárnak nélkülünk is.
És nem tudtak együtt unokázni. Anyós vagy 100%-ig foglalkozott az egyikkel, vagy egyáltalán nem. Nem ment az osztozkodás. Ha kitalált vmit, akkor nem lehetett megváltoztatni azt, nem kérdezte, hogy nekem, anyunak, férjének (!) jó-e így. Csinálta, és kész. És, ha megkértem, hogy hívjon fel, ha sír Maja, mert akkor visszajövök a síelésből, akkor az anyu hívott fel, hogy már egy órája sír. De anyós nem szólt, nem kérdezett, nem kért tanácsot, nem, ő megpróbálta megoldani egyedül. 1 órán keresztül. Szegény pici lány... :?
Többször volt, hogy reggel megbeszéltük a napot, após is felment a szobájába, hogy vegyen síruhát, anyós utána, és végül (ki érti?) após sose ment síelni, csak délután, és a legritkább esetben csinálta azt anyós, amit előtte a reggelinél közösen megbeszéltünk.
Annyira rendmániás, hogy nagyjából még be sem fejeztük a kaját, máris pattant bepakolni a mosogatógépet. Ezt pl tudtam róla itthonról is, de ha 6 napig folyamatosan elhordják előlünk a kaját-tányért abban a pillanatban, hogy 1 percig nem nyúlunk hozzá, az azért idegesítő. Olyan jó egy fárasztó síelés nap után csak úgy dögleni az asztal mellett, és néha-néha még csipegetni. Na, ezt amúgy sem lehet, mert hízlal... És persze ettől még lelkiismeretfurdalásunk is lett, hogy mi soha nem pakolunk. De nála nem lehet gyorsabban...
Na, abbahagyom...

Nem, még egy dolog, de ez már nem síelés. Se anyu, se anyós nem dolgozik péntekenként. Mikor Maja született, anyós mondta, hogy akkor ő vesz egy gyerekülést az autójába, és csütörtök esténként elviszi Lénát, és péntek estig ott lehet. És akkor én pénteken tudok csak Majával lenni. Mondtam, tökjó, de egyezkedjenek az anyuval, mert ő is pénteken szabad. Na, Maja most már 4,5 hós, anyu azóta majdnem minden pénteken segít valamennyit, anyós egyszer sem vitte el még Lénát. Néha kitalálja, hogy jön, de akkor sem kérdi, hanem közli.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy anyunak nagyjából mi vagyunk, meg az öcsém, anyósnak meg van férj, meg ő elég mozgalmas életet él, tele programmal. Persze anyu is, de ő próbálja úgy, hogy tényleg sokat tudjon segíteni.

Ennyit arról, hogy rövid leszek. Egyébként továbbra is azt gondolom, hogy bármikor vihetik Lénát, mert ő már beszél, és kerek-perec megmondja, mit akar. Maját viszont asszem majd akkor hagyom ott náluk, ha már tud beszélni...

Majd reagálok másra is, de most mennem kell, bocs, hogy ez most csak rólunk szólt...

Kép
Kép
Kép
zsofizsofi
 
 


Hát azért ez a "háborús nemzedék" duma egy kicsit durva, szerintem nem jellemző, hogy (emiatt) érzelemmentesen nevelik a gyerekeket, legalábbis nálunk ilyen nem volt, sőt... és ennek szerintem semmi köze a pszichológiához, hanem egyénfüggő (hogy ki hogyan reagál a krízishelyzetre).
Vendég
 


A képeket olyan jó nézegetni, köszönjük Zsófi és Valentina!!!
Tényleg felvidultam tőlük!! Puszi a fejecskékre! Torták nagyon beindították a képzeletem.. :D
ZsófiZsófi, gyönyörű helyen voltatok! Egy linket tudsz majd dobni, ahol lehet foglalni? (talán jövőre...) Ha volt már, csak mondd és visszakeresem.. Ha ismerős útján ment, akkor irigy irigy.. :D
Vendég
 


BORI!

Teljesen igazad van,hogy ez egyénfüggő..de azért,ha belegondolsz,valóban nem sok idő jutott ilyen szinten a gyerekek lelkére,mint ahogy mi szánunk rá időt..vagy lehet,hogy nem úgy jutott rá idő és energia,mint nálunk.

az is igaz,hogy akik jómódú pogár családokban nőttek fel,ott volt idő,akik pedig iszonyú nyomor közepette ott talán kevesebb...

ja és azt mondtam,hogy a mi nagyszüleink nevelték kissé érzelemhiányosan a szüleinket,a szüleink pedig ehhez képest nagy lépést tettek előre,mi meg aztán még többet.

a pszichológia pedig annyi,hogy olvastam egy pár tanulmányt(illetve inkáb cikket),ahol voltak ilyen megállapítások főleg azon népek körében,akiket a II.világháború alatt üldöztek.

de ezzel együtt osztom,amit mondtál..mert abban is van valami.. :)

Kép

Kép
durca
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?