Lányok!
A ti szüleitek mit mondanak? Én bárkivel beszélek gyerekekről az ő korosztályukkal az mind ugyanazt szajkózza
Miszerint nekünk nem volt hiszits korszakunk és csettintésre aludtunk, eljátszottunk egyedül órákon át. Szerintük változott a világ és ezzel a gyerekek is...Ezt azért furcsállom... Szerintem 2 lehetőség van...
1, egyszerűen nem emlékeznek
2, mi talán sokkal jobban korlátozva voltunk, mint a mi gyerekeink
Arra gondolok, hogy jellemzőbb volt a sírni hagyás, a popsira és kézre csapás, kevésbé tartották szem előtt a gyerekek igényeit, egyéniségét mint mi. Nem gondolkoztak azon, hogy sérül a gyerek lelke ezért vagy azért....Vagy nemtom....
Ja és egy 3. eshetőség....nem beszéltek róla, így akinke mázlija volt esetleg nem is tudta, hogy más mit kínlódik...Akkortájt még sokmindenről nem beszéltek
Szóval ki mit gondol erről?
Anyu szerint én rontottam el, mert mikor pici volt Iván, akkor én minden sírására ugrottam és igyekeztem kitalálni, hogy mi baj lehet, nem tanítottam meg már a legelején, hogy nem ő a világ közepe. Szerinte ha éhes voltam, akkor simán megebédelhettem volna és ráért volna csak utána megnézni, hogy miért is sír
Lehet, hogy tényleg velem van a baj, de én úgy gondolom, hogy én már felfogom ésszel, hogy most nem lehet az, amire vágyom, de egy csecsemő???? Szóval, ezekkel a "nem figyelésekkel" megtanulta volna, hogy várjon
Én máshogy gondolom persze.... Tehát Anyu szerint ezért van a hiszti, mert sokáig ő irányított és ezt mindig elvárná...Azért ahogy nőtt, figyeltem arra, hogy amit megérthet azt el is várjam. Nyilván, mostmár nem dobok el semmit, ha épp játszani van kedve, hanem azt mondom, hogy majd befejezem a dolgomat és utána természetesen játszunk. Nem mondom, hogy azonnal elfogadja, de mivel nem hagyom magam, így kénytelen
A nemalvásra az volt a reakció, hogy ezt is én rontottam el, mert nem tanítottam meg egyedül elaludni. Hagynom kellett volna üvölteni esténként és akkor rájött volna, hogy nem megyek, így álomba sírta volna magát. Ez nekem nem is volt szimpi, magam miatt sem
, meg próbáltam ezt is még 3-4 hós korban, mikor nyaggattak az "öregek", hogy miért nem alszik még egyedül. Eredmény: Másfél órát is elvonyított az ágyban, persze gyakran bementem, vagy mellé ültem, énekeltem, mindent kipróbáltam, amit az "okosok" mondtak, de Iván csak visított, amitől felébredt, szóval többet veszettünk, mint nyertünk. Összebújva, cicin max 30 perc alatt ájulda és éltem az életem.
Valamint nálunk azért van kosz, mert mikor Iván alszik én pihenek, ahelyett, hogy takarítanék, vagy valami hasznosat tennék. Csinálhatnám, de akkor mikor pihenek? Vagy egyáltalán? Mikor törődöm magammal? Régebben én is csináltam a házimunkát alvásidőben, de akkor nem napi 1-1,5 órát aludt a kölök, hanem 2x ennyit!
Jaaaj, csajok, ezer bocs, de úgy kivagyok!!! Anyu egyre többet tesz, mond, vagy éppen nem mond olyat, amivel a lelkebe tapos
Nagyon rosszul viselem. Ma kikértem a tanácsát gyerekügyben (Iván éjjel sírva ébredt, aztán behisztizett, mert nem néztünk tv-mesét
) és a válasz az volt, hogy nem tudja mit csinálna a helyemben, de szerencsére nincs ilyen gondja, tehát nem is kell rajta gondolkozzon
Még egyszer nem kérdezte meg, mióta Kispipi a pocakban, hogy hogy vagyok, ha boldogan mondtam, hogy növöget a pocim, akkor legyintett, hogy ez csak háj (de nem poénos felhanggal). Gúnyosan mondja, hogy a második gyerek nem a születéssel kezdődik és ne nyavajogjak, hogy fáradt vagyok, tudhattam, hogy így lesz, ő megmondta, hogy nem kell nekünk mégegy gyerek, de hamár igen, akkor legalább várhattunk volna még egy jópár évet
Különben is, itt a válság, minek ilyenkor gyereket szülni, mikor örülhetek, ha vajaskenyeret tudok majd adni nekik a suliban, semmire nem lesz pénzünk és boldogtalanul fognak felnőni a gyerekeim
Csak zokogtam, miközben ezeket darálta.
Tudom, hogy egészen másként látjuk a világot, de ez azért nekem sok! Én jólétben nőttem fel, de nem voltam boldog....Voltam nagyon padlón is anyagilag, és akkor sokkal boldogabbnak éreztem magam. Anyu szerint csak a pénz jelenthet boldogságot
Őszintén szólva szánom, hogy így gonolokozik....
Bocs, hogy a nyakatokba zúdítottam, de borzasztóan tele volt a pohár...muszáj volt leönteni belőle