dius a saját megnyugtatásod végett tornáztathatod kicsit Barnust,azzal nem ártasz neki. Feküdjön a hátán,te legyél vele szemben,és fogd meg a két kis kezét,és húzd fel ülésig,majd szép lassan engedd vissza. Ne sokszor,naponta mondjuk max.5-ször.
Aztán:háton fekszik,te az oldalánál vagy,nyúlj be a kis hátija alá,és told fel ülésig,majd vissza. Ezt is csak 5-ször naponta.
Lehet ellenkezni fog,meg sírni,de ártani tuti nem ártasz neki,max.kicsit megerősíted a nyaki és háti izmokat. Tedd sokat hasra,nem baj,ha kicsit kínlódik,nyüglődik,ezzel csak ellenkezik a helyzet ellen. De mindent csak szép fokozatosan. És mindig legyen valami motiváció,hogy emelje a fejét. Kristóf nyaki és háti izomgyengeséggel született,hat hetes korától naponta tornáztunk,jelenleg erősebb,mint az átlag,pedig a doktornéni szerint még ülni,menni,sem tudna. Mindegy,ez egy másik sztori,gondolom már mindenki hallotta párszor,nem akarok ezzel senkit fárasztani
DE!!!!A doktornéni ne akkor vizslassa a gyerek mozgását,mikor az torkaszakadtából üvölt,és még megnyugtatni sem lehet. Én egyszer mondtam a doktornéninek,mikor nagyon dühös voltam rá,hogy képzelje már magát a gyerek helyébe...bejön két vadidegen közé,ráadásul kinnt várakoztunk már pár órája,pedig volt időpontunk...szóval,bekerül két vadidegen közé,levetkőztetik meztelenre az épphogy 20 fokban,és még produkálja is magát. Hát nem cirkuszi kutya az én fiam. Ezután megköszöntem a "kedvességüket",és kimentem a Kristóffal. Többet nem is mentünk.