Szép napot!
Hasli,
a fekete madonnával vigyázni kell, én úgy hallottam... Montserrat-ban is van egy ilyen, de nem mertem a közelébe sem menni, tiszta hülye vagyok, ugye?
Szörnyű, amit írtál a gyilkosságról. Én is tapaztaltam, milyen nagy nálatok az idegengyűlölet. Amí turista voltam, mindenki a kedvemet kereste, de amikor megpedzettem, milyen jó lenne itt élni, megfagyott körülöttem a levegő...
Betti,
pihizz, aztán kérünk beszámolót a lakásról.
Tüncike,
hogy vagy ma? Nem feledkeztem meg arról, amiről levelet váltottunk, de most a kórház miatt kicsit kiestem mindenből. Remélem, tavaszra elkészülök vele.
Meli,
csuda ügyes lányod van!
Boboka,
örülök, hogy nálatok is minden rendben.
Tegnap a megyeszékhelyen voltunk, és mivel nincs most autónk, vonattal jöttünk haza este. Belebotlottunk anyámékba az állomáson. Várták az egyetlen gyermeküket, a húgomat Pestről. Megijedtek, amikor megláttak minket, így utánunk siettek, nehogy leszúrjuk a hugomat (vagy valami ilyesmire gondolhattak), mert ahogy leszállt a vonatról (a mi vonatunk mellé jött az övé, csak a miénk még nem érkezett meg), gyorsan hozzáugrottak, átkarolták, és már cipelték is, így a húgom szerintem nem is látott minket. Futottak előlünk...
Bence a gyerekkocsiban, mi pedig gyalog a szakadó, kavargó hóesésben... Nem tudom, azt hitték, utánuk futunk????
Nem tudom leírni, mit éreztem. Az apám és az anyám a tesómmal elfutottak, az apám még visszanézett gyűlölködve, aztán ő is inalt... Olyan voltam, mit akit fejbevertek. Eddig is így kezeltek, de most tudatosult bennem igazán, hogy végleg elmondhatom: nincsenek szüleim és testvérem.