Sziasztok!
Bea!
Igen, egypetéjűek vagyunk. Szerintem mi elég jól éljük meg, hogy
hasonlítunk, mert én is ismerek olyan ikerpárt, akik tényleg igazából
utálják egymást, és ahhoz képest mi jól megvagyunk, mondhatni a
legjobb barátnők, főleg mostmár. Szerintem a legtöbb ikerpár (mi is),
nem érzik azt különlegesnek, hogy ikrek, de a környezet hatása
miatt "kijön" belőlük, és ezt mindenki megéli valahogy. Van aki
rosszul...van aki jobban. Azt is szokták mondani, hogy állandó
versengés van az ikrek között, de ez önmagunktól ránk nem jellemző,
csak a tanárok miatt. "Ugye, mindig a Zsuzsi szokott jobbat írni???"-ez
múlt héten hangzott el angol órán, amikor kivételesen nekem lett
rosszabba dogám...és tegnap megnéztük, és nekem írta be az ötöst, amikor a
Dórinak lett az, és nekem csak négyes. Csak apró dolgok, de évvégén
egy jegyis múlhat rajta...
Régebben (nem is olyan rég), leginkább tavaly, amikor elkezdtünk
gimnáziumba járni, sokszor zavart, hogy összekevertek (jó, néha
kihasználtuk), még akkoris, ha teljesen máshogy voltunk felöltözve, és
a nap elején elmondtuk, hogy ki-kicsoda==>hanyagság, és "nem
odafigyelés" kérdése az egész....és összehasoníltgattak (volt olyan, aki
azzal "piszkált"-persze csak viccesen-, hogy pl. miért nem egyforma
nadrág van rajtunk) meg hogy megbámulnak. Ja, és az is nagyon,
hogy "össze voltunk kötve". Az utóbbi egy évben már megtanultam
nem magamra venni, hogy lepereg rólam, tegnap is a pénztáros
néni "megcsodált", hogy ikrek vagyunk...
Azon a téren is sok minden változott, hogy mostmár nem öltözünk
egyformán, és ha a tanárok nem is, de legalább
már a gyerekek közül viszonylag sokan meg tudnak különböztetni,
mert "belül" teljesen mások vagyunk, én sokkal visszafogódtabb
vagyok, és sokkal kevesebb önbizalmam van. Mondjuk ahhoz is idő
kellett, hogy megismerjenek....és addig el kell viselni.
Amíg most is probléma, hogy rengeteget veszekszünk (de szó sincs
utálatról!!), inkább azért mert az együtt töltött napi 23,5 óra alatt elég
gyakran egymás agyára megyünk. De ilyenkor nagyon kegyetlenek
vagyunk egymással, és egy kanál vízben meg tudnám fojtani, úgy
érzem. Az egyformaság miatt csak annyiban veszekszünk, hogy pl. két ruha közül, kié melyik legyen, mégha teljesen egyformák is, mint két kisgyerek, úgy lealacsonyodunk.
De ha a szülő odafigyel, szerintem ez elkerülhető. Valahogy a direkt
különbözési vágy nincs meg bennünk, hogy drasztikusan egymás
ellenéteivé váljunk, csak azért, hogy ne hasonlítsunk. (szoknya-nadrág,
hosszú haj-rövid haj). Ilyen nincsen nálunk. Ha hasonlítunk, akkor
hasonlítunk, ha nem, akkor nem, ha egyforma a ruhánk, akkor
egyforma, ha nem, akkor nem, nem csinálunk ebből problémát
mostmár! A nyáron különböző színűre volt festve a hajunk, de az sem a
különbözési vágy miatt, hanem mert neki az tetszett, nekem meg egy
másik szín.
Összatartás: Mi mások előtt soha nem "vállaljuk fel" azt hogy mennyire
összetartunk, tehát nem mutatjuk ki mások előtt, de mi tudjuk.
Csak
olyan helyzetekben jön elő, ha meg kell védenünk egymást. Szóval mi
ilyen szempontból jó testvérek vagyunk, mert kiállunk egymásért.
Csak egy kis történet: Tavaly, amikor mentünk haza az iskolából,
megtámadtak, és el akarták venni a mobilunkat. Én nagyon-nagyon
megijedtem, és elrohantam, és OTT HAGYTAM ŐT!! ÉS EZT AZÓTA SEM
TUDOM MEGBOCSÁTANI MAGAMNAK!!!
Az érdeklődési körünk nagyon-nagyon egyforma!!! Mindketten 100%-osan humán beállítottságúak vagyunk, és persze, mint minden ikerpár, mi is mérlegeltük, hogy osztálytársak akarunk-e továbbra is maradni. És mivel akkoriban sokkal jobban függtünk egymástól, így úgy döntöttünk, hogy igen. Anyukám megkérdezte, hogy el tudnánk-e képzelni, hogy ne egy osztályba menjünk, és őszintén mondtuk, hogy nem! És egyikünknek sem jelentett kényszert a közös iskolaválasztás, mert mint már mondtam, egyforma az érdeklődési körünk, és mindkettőnknek jól megy az idegennyelv (két tanításiba járunk).
Abba bele sem gondoltunk, hogy mi lett volna, ha egyikünknek nem sikerül a felvételi...de majdnem azonos pontszámmal írtuk meg. Utánna meg ott volt, hogy külön osztályba járjunk-e. Nos, mivel általában az ikrek egymás nélkül "el vannak anyátlanódva", főleg idegen környezetbenm így az egy osztályba járást választottuk. Lehet, hogy jobb lett volna külön, legalábbis azt mondják, és néha én is érzem. (Az ofőnk nem foglalkozik az ikrek "speciális" helyzetével, hogy ne mindig együtt legyünk), egyetlen tanár volt tavaly, aki mindig szétszedett minket, ha páros feladat volt.
Gondolom ezeket megoldani, és odafigyelni 3 ikernél sokkal nehezebb (lesz).
Zsuzsi