na itt vagyok, visszaolvastam, a lányok jól elvannak magukban most.
Köszönjük az aggódásokat
csütörtökön amikor már negyedjére hányt, nem maradt meg benne semmi, úgy gondoltuk most már kórház.
a kórházban az első trauma: miért ilyen sovány ez a gyerek, vagy alapból ilyen? igen, alapból ilyen, nézzen ránk, mi is kicsik vagyunk(még ha el is híztam, lentről verem a 162-t,) ez van. hát akkor felvesszük, habár nincs kiszáradás állapotában éppen csak elkezdődött. jó, ő az orvos, én csak az anyja. én megelégedtem volna egy injekcióval is, amit nem bír kihányni.
fent az elsőn:
a szoba szupi, csak mi vagyunk, egy kiságy, egy nagyágy, kapok kaját, ágyat hyper minden! tudomásul veszem a házirendet nem lehet kimászkálni (nem is akarunk) egyszerre egy látogató (nem nagy a család, apa Gréti jön majd, Gréti persze csak folyosón kívül, addig én kimegyek hozzá) wc, fürdő nincs az osztályon, aki keres, talál.
2 óra semmittevés után (hozzáteszem, a gyerek egyre jobban, bevert majd 3 dl teát) feljött a dokinéni, aki felvett bennünket, szétdurrantotta az összes vénáját, miközben a gyerek már önkívületben ordított, és nagy nehezen bekötötték a branült, persze vért a szurkálások ellenére sem sikerült venni.
Leti ez után rögtön bealudt, én alig aludtam, féltem, ha kiesik a cumija, sé rátalál a branüljére, azt gondolván, hogy az a cumi, kirántja. figyeltem egész éjszaka.
reggel 1/2 5 ébresszük a gyereket, pisit kell venni. a tegnapi pisizacskó ki, oh, épphogy van benne mérhető aceton nem lesz itt semmi gond.
2 infut írtak neki elő, másnap 10-ig az egy sem csöpögött le, ki is vették félúton. rosszul állították, hibás. nem is kell a másik, már semmi baja a gyereknek. (mondtam én, hyog elég lett volna egy injekció)
jönnek, vért venni. hurrá. első kérdésem, ugye ön laboráns? igen. hála az égnek gondoltam, legalább tud vért venni, és láss csodát, mit mond!? Te jó ég, mit csináltak ezzel a szegény gyerekkel? hogyan gondolták, hogy ha középen szúrják a vénát, az jó lesz? (ezt nem egészen értem mit jelent)a tény,hogy neki egy szurásba tellett, és jött minden szépen, kis sírással, aztán érdeklődő figyeléssel (kis vámpír)
Vizit, főorvos: minden rendben anyuka, holnap mehetnek is haza. olyan kis pici, húzzunk rá még egy napot a maira, biztos, ami biztos. Kedvesen érdeklődve: miért ilyen kicsi? és mennyivel született, és az apgar értékek, és a terhesség, és van testvére, és az is ilyen kicsi, de érdekes! na ja. mutogatni kellene bennünket. én az utolsó előtti voltam a tornasorban, apja is. majdcsak kibírják valahogy. diszkrimináció.
déli pisi, negatív (utólag kiderül, elfelejtik felírni)
Délben már el kellett előle rángatni a levest, és veszekedni, hogy nem ehetsz a rakott kelből, az az anyáé. még a konyhás nénire is rászólt, mikor az el akart vinni a levest, nem! na tessék, hát éhes ez a gyerek! na persze csak mindent módjával, kortyonként.
kaptunk hasfogó port, ha netalántán. napi 3 volt előírva
délután egy hígabb kakát produkáltunk. először és utoljára, de ez valahogy nagy becsben volt, mert valahogy mindig említést tettek róla, persze soha nem a jó időpontra téve a dolgot, ezzel si ásva alattunk a gödröt.
este vacsi, tejfölös kenyér! meg sem gondoltam hogy lehet ilyet is adni. de ezek szerint.
reggel 1/2 5-kor kelés anyuka, negatív vizeletet produkálni, mondom már volt, biztos, de nincs beírva. Leti fel, bilire, pisi, szuper, megintcsak negatív.
beírva, hurrá!
vizit: egy doki nem tudom hány osztályra + ambulancia 1/2 2-kor került ránk a sor:
Nővérke:
híg széklet reggel
most lett csak neg pisi
próbálok vitatkozni, de a karhatalom… zubog a hasa, kicsi a gyerek, könnyen visszafordulhat. jó, de tegnap a főorvos úr (próbálok hatni a feljebbvalóra hivatkozva, meg eszik, meg iszik, meg semmi baja...) nem. jó, belenyugszom. inkább itt, mint jöjjünk, vissza. ez a megint kicsi a gyerek, kikészít.
a nap további részében: Leti nem lehet kimenni a folyosóra beteg leszel, elkapsz valamit! na jó 10 perc, folyosón le, folyosón fel.
közben látogatók hada, nagy a pereputty. mármint nem a mienk.
ma reggel: alhatunk végre, a fene se néz ránk! ki jön vizitelni? főorvos úr! hurrá, akkor mehetünk, hááát vasárnap nem mindig engednek el, csak ha korábban megírták a zárót, ha nem engednek jövök. Leti tüsszög 1 -2- 3-4 fasza. folyik az orra is. várom a vizitet, jönnek, mehetünk. mondom: folyik az orra, megnézik torkát, tényleg, kicsit piros. na benyeltük valamit, akkor tényleg menjenek, meg különben is kell a hely, pakoljak. még melegen helyet cserélünk az új ksibeteggel.
szóval be könnyen, kifele, már nehezebb az út, de itt vagyunk, Leti apa szerint hangosabban sír. eddig erről is híresek voltunk a halkan síró gyerekkel. na majd valahogy visszaszokatom, étvágya mint egy lónak. széklet normál. elköszöntünk dokibácsitól, hogy legközelebb csak és kizárólag a corában. itt többet soha. sajnos kórház ellen nincs oltás, tutira beadatnám!