Új privát üzeneted érkezett!

Heni!
Mikor mész? Én csütörtökön rákszűrésre a rendelőbe.

Kép
Kép
kriszta36
 
 


Passz. Meg azt sem tudom hova, mire? Hétfőn telcsizünk.

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Heni, amennyiben minősítés, ám lehet... Véleménye mindenkinek van. Ugyanakkor nem akartam én keménykedni, csak vhogy most minden más. Tele vagyok gondolatokkal és érzésekkel, és nem minden ott és úgy tör elő/ki belőlem, ahogy az megengedhető.

Nem, nem olvassa. Általában egyáltalán nem érdekli Istvánt az, ami engem. De ISMER, és ha mosolyog is rajta, azért ő az első, aki a gép elé ugrik és megkeresi azt a filmet, aminek az alapjául szolgáló könyv olvasásakor patakokban ömlik a könnyem (ma történt). Elviszi az elsőszülöttünket, ha látja, hogy én csak egyedül akarok lenni, zokogva. Elmegy szopis melltartót venni, mert ki más? Egész kivételes helyzetben találkoztunk, de nyíltan akkor most óvatosan csak annyit, hogy nem volt terünk és időnk hegyen-völgyön boldogságban szaladgálni... Nem szólt egy szót sem, de mellettem volt életem egyik legtragikusabb időszakában. Ki tette volna két hét ismeretség után? Tudtam, hogy rá számíthatok. Nem volt tehát időnk/energiánk stb szerelmesnek lenni, de kezdettől vigyáztunk a másikra. Nagyon. Remélem, kissé érthetővé vált a helyzet. És hogy legyen némi őszinte önkritikám is, neki sem én vagyok élete vágyálma, amikor magamból kikelve üvöltözök és csapkodok magam körül, na meg vagdalkozok... Szóval, azt hiszem, a mi életünk így működik. És igen, irigy vagyok azokra, akik elmondhatják, hogy életük nagy szerelme van mellettük... Nekem ez nem adatott meg. De attól még boldog vagyok. Boldog azoktól a pillanatoktól, amikből táplálkozhatom. A gyerekeimtől, közös élményektől, emlékektől.

Azt hiszem, nekem vissza kéne vonulnom, amíg ennyire befelé fordulok...
vbea
 
 

 
 

Neeee, Eni! El ne menj!
Írtam, NEM MINŐSÍTÉS! Főleg NEM FELÉD!

Persze ha az esik jól, hogy a kismanókkal összebújj, elmélyülj a gondolataidban, magadba fordulj, tedd azt. Önmagadért. De ne azért mert én vagy akárki más máshogy lát dolgokat. Ez természetes.
Remélem tudod, hogy bírlak és a világért sem akartalak megbántani.....
Kompromisszumot kötni pedig tudni kell. Tényleg hatalmas mázlista az, aki mellett élete nagy szerelme van, aki elfut a boltba tamponért ha épp az hiányzik, vagy felkel éjszaka a síró csecsemőhöz, vagy elmegy vele táncolni pedig Ő nem szeret...... Nos,a mondat első fele stimmel, a többi nem.... és még sorolhatnám....
Apukám szokta mondani: "nincs igaz boldogság, csak az isteneké"

Zsó, még mindig semmi? Innen elment, jó címre :shock: :?:

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Ja, Eni... még valami.....
Én baromira becsülöm az egyenes, őszinte embereket. És Te ilyen vagy :wink:

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Csatlakozom Vandinihez: szerintem is, Eni ezt nem írta volna le, ha a férje nem tudná, hogy ez így van.
Egy kapcsolat, egy házasság nem attól lesz jó, hogy szenvedélyes szerelemben fogant. (Nyilván, valamilyen szinten kell hozzá a szerelem). Hanem attól, hogy mind a két fél tudja, hogy hogyan indultak, hogy vannak benne.

Az életemben volt/van/lesz férfiakat soha nem szerettem ugyanúgy, de igyekeztem is elkerülni, hogy összehasonlítsam őket. Mindegyiknek megvolt a maga "feladata", megtanított valamire, a nőiségem árnyalódott, formálódott, néha meglepetésekkel.
Emberemet sem szeretem mindig ugyanúgy és ő sem engem. Mert házasságban élünk Amikor találkoztunk majd később eldöntöttük, hogy együtt fogunk élni, már elég felnőttek voltunk ahhoz, hogy ezt kimondjuk. Van, amikor nem tudjuk boldoggá tenni egymást. Van, amikor bármennyire is nem akarunk összehasonlítósdit játszani, az élet tükröt tart elénk. A Gabival történtek mindenkit elgondolkodtatnak.


Vandini, most mondanám, hogy "szorozd meg ezt kettő és féllel", de nem mondom, mert mindenkinek az adott pillanatban magához mértena legnagyobb a gondja, de mindenki hozzá is nő a kisgyerekesség problémáihoz. Amit az élet minden terén hoz. Merthogy hoz.
Nekünk is voltak szabadidő-gondjaink már akkor is, amikor még csak Melinda volt. De rögtön terveztük Esztert is. Az ő érkezésével nemcsak relatív, hanem abszolút értelemben sem maradt szabadidőnk. A két és fél év alatt három vagy négy olyan napunk volt, amit kettesben töltöttünk Emberrel. Ugyanennyi, amiket ő is én is külön-külön. EZ BORZASZTÓ és nem normális. Nincs pihenőidő. Csak alváskor. (Bár mostanában a lányok már jól elvannak kettesben, az előbb is olvastam mellettük. És összeteszem a kezem: átalusszák az éjszakát). ) De nincs segítségünk, a nagyszülőket már bemutattam, pénzbe kerül, ha gyerekek nélkül akarunk lenni.
Most arra kell felkészülnünk, hogy KisKicsi érkezésével - sőt, ugye a várandósság alatt az ember már kezd átalakulni - ez a nehéz időszak még hosszabb lesz.
Ilyen körülmények között kell - a fent írtakat is figyelembe véve - megtartani valahogy egymást, magunkat ebben a gályában. Ez nagyon kemény menet. Paradox módon egyébként Eszter születése után tudtam úgy változtatni magamon, hogy ezzel segítsek Embernek és ne hülyüljünk meg. De nem könnyű mindig türelmesnek lenni, elengedni a kisebb-nagyobb dühöket, frusztráltságot.
Figyelünk a boldog perceinkre. A gyerekeinkre. De állandóan sérülünk. Sokszor a puszta fáradtság miatt.
Múltkor egy kis környezetváltozás és az, hogy nem kellett folyamatosan intenzíven a gyerekeinkre figyelni - kicserélt bennünket. Egy kis időre... Nem egyszerű meglátni a fától az erdőt. Pl. most is egy kiborulás kellős közepében vagyok, mint a mellékelt ábra mutatta.[/i]

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Heni, hagyjad mááá! Dehogy megyek innen el, csak gondoltam, vissza kéne vennem ebből a sok magasröptű eszmefuttatásból, aminek se eleje, se vége. És hát köszönöm.
vbea
 
 


V-Andi-ni: igen, ezt már én is akartam kérdezni itt, hogyan jut szabadidő egymásra??
kb 1 korúak a fiaink és mi is alig voltunk kettesben mióta megszületett. amikor alszik napközben, vagy este mikor lefektettem...nehéz, ezt be kell látni, de mikor ránézek Kolosra, a világ mindig pénzéért, semmiért sem adnám oda. nekem az volt nehéz amikor tanulnom kellett, és még kevesebb idő jutott rájuk... néha már megörültem, de tudom, h ezt meg kell csinálnom, magam miatt, érte.

Memme, Te mindig annyira jó dolgokat írsz!! Olyan bölcsen meg tudod fogalmazni ami benned van. :oops:

Hát akkor én elmondhatom h életem szerelméhez mentem hozzá. Nálunk nagyon sokéig volt Lila köd... talán akkor jöttünk ki belőle mikor kicsit vártuk. Igaz, hamar jött Kolos, mert 1 év 4 hónapra rá h megismerkedtünk...de kiélveztük minden pillanatát.
Tudom h rá mindenben számíthatok, ő lemegy tamponért ha kell, felkel éjjel Koloshoz (bár ez csak az első hónapokra volt igaz, de akkor is) és eljön velem megnézni egy olyan filmet ami "lányoknak" való... ugyanakkor én is teszek olyan dolgokat amik nekem nem fontosak, de neki igen, és ő boldog...és akkor én is, mert szeretjük egymást. :lol: :oops:

Zsófi, majd mailben leírom.
snooopy
 
 


Hajjajajjaj, Memme... (Most itt kéne egy olyan emo-jel, hogy elkámpicsorodva + ami van: :)
Igen, tisztában vagyok vele, hogy egy gyerek, két gyerek, két és fél, három... Na de azért mégiscsak vágyunk rájuk, annak ellenére, hogy piszok nehéz a hosszútávú nem-szárnyalás, ami a napirend, a fáradtság és az időhiány következménye.
DE: bízzunk benne, hogy ez tényleg egy IDŐSZAK (nem is mellesleg: csodás), és mégis, szóval ambivalencia-hegyek. De legyünk akkor életművészek, ok? :wink: Ez az egyetlen esélyünk! :D
Vendég
 


Ja, és Eni! A gyerekágy az gyerekágy :D Szóval, mindent lehet mondani, érezni :D
Vendég
 


Mikeynak boldog születésnapot kívánunk!
Kép

Veronikusz
Szofinak sok-sok gyógypuszi! ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++Jobbulást!

Gabi
Annyi mindent leírtak már a többiek. Én csak annyit mondanék, hogy te igenis számítasz, és nem vagy lesz...va. Anya vagy, de nő is, akinek most nagy nehézségeket kell átélnie, de meg kell állnod a lábadon és magadra is kell gondolnod közben. Kitartást!!!!!!Meg sok-sok pozitív energia!+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Nem olvastam még mindent végig. A héten a farsang lázában égtünk, majd még próbálok jönni.

Betegeskedőnek jobbulást!

Ügyi Levinek meg nagy puszi!

Adri
Kép

Kép

Kép
phadri
 
 


Mikeynek boldog-boldog szülinapot!!!



Durca!
protexin restor:
venni akartam de ez zselés bogyó!!!!!! most szinte semmilyen bogyót nem hajlandó bevenni Szofi. :oops: :oops: :oops: azért a Normaflore is jó!!! NEM?????? :oops: :oops: :oops:
elég sz@arul állunk Szofival :cry: :cry: :cry: egész DU bőgtem :oops:
Ja! persze a koktélt se akarta még megkostolni se. :oops:

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


Veronikusz: Az mit jelent? Nem is iszik? Vagy nem marad meg benne?
A legjobb, amit most tehetsz ( már írtam ) SODIORAL - folyékony infúzió, pótolja az ásványi sokat, nyomelemet stb........
Picit narancsos és egyszerre édes-sós ízű, de abszolút iható.
Férjed otthon van? Vagy egyedül vagy velük?
Zsófi? Kata? Ők rendben?
(((((())))))

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Sziasztok,

Isten hozott Szonja Babó sok Boldogságot az egész családnak és sok tejecskét, jó egészséget!

Mikeynak Nagyon Boldog Második Születésnapot!!!!

Dorottyának, Dorkának és Dórának sok Boldog Névnapot!!! És köszönöm a jókívánságokat!

Kriszta: privit Kolpingról megkaptad?

Betegeskedőknek jobbulást mihamarabb!!!
Üdv: Dori

KépKép

KépKép
snowwhite
 
 


Sziasztok!

Eni, neked most 6 hétig bármit szabad! Olvasni meg nagyon jó!

Vandini!
hogy hogyan? Nehezen. Nálunk idővel még hagyján volt. Bene születésekor nagymamámnál laktunk 7 hónapig. Őt nyugodtan otthon hagyhattuk este, ha már lefeküdt, sőt, néha (mondjuk félévente) húgom bevállalt még egy esti fürdetést-fektetést is. Lehet hördülni, de én bizony ezt szerettem a tápszerezés/cumisüveges etetésben. Persze emiatt nem választottam volna ezt, és amúgy sem én választottam. :)

Ami meg aztán extra lehet itt leírva, hogy amikor Bene 8 hetes volt, mi férjjel elutaztunk 2 éjszakára Hévízre, és gyerek maradt nagymamámmal és húgommal. (amúgy húgomtól kaptam ezt szüinapra ajándékba. Ő nem is gondolhatott bele, hogy ez nem is biztos, hogy olyan egyszerű, de mégis az volt, mert akkor még én sem voltam olyan ősszerelmes a fiamba, hogy ne mertem volna meglépni)

Azóta ritkultak jóval az ilyen alkalmak, meg hát el is költöztünk, de ha szerveztük, azért jöttek ilyen lehetőségek, programok. Meg egyszer azt is megbeszéltük, hogy ha olyan extra nem lenne segítségünk, akkor felfogadunk egy bébiszittert, és mi meg sétálunk 1 órát és kész. De erre nem került sor, mert vagy nem volt rá szükségünk azért, mert volt némi segítség, vagy éppen igényünk nem volt rá. Voltak hosszú időszakok, fél év, év, amikor nem is hagytuk senkire a gyerekeket, mert együtt is jó volt. (persze némi ügyintézés miatt néha nekem kellett...)

Na, de a lényeg, hogy nem is ezek az alkalmak megszervezése nehéz nálunk, hanem a fáradtság, fásultság, beletörődés, a könnyebb út választása. Mert bizony néha nagyon megerőltető elmenni a moziba, vagy este odafordulni férj felé, és megkérdezni, mi van vele, a tévé bámulása, vagy a szunya bevágása helyett. Szóval nekem ez az igazán nehéz. Amíg nem volt gyerek, előbb utóbb adódott energia/alkalom. Most nem várhatjuk meg, hogy az a luxus megadasson, hogy minden egyszerre meg van.

Hát nálunk így van. És persze ebből adódnak a hullámvölgyek és hegyek is. Mind rövid és gyors. Pl 2 hete a Presser koncert hegy volt. Aztán meg másik este völgy. :)

Én nagyon hálás lehetek, hogy férjem egyben legjobb barátom, és legnagyobb szerelmem is. Ez hihetetlen nagy ajándék, és nagy segítség is az együttélésben. És az is, hogy amikor már eldöntöttük, hogy összekötjük az életünket, 7 éve ismertük már egymást. Átmentünk nehéz dolgokon együtt, és így nem volt semmi zsákbamacska. (pedig csak az esküvőkor költöztünk össze) És hát kőkeményen megígértük, hogy Jóban-rosszban, míg a halál... és ezt már nem vonhatjuk vissza csak úgy.

Ezt egyébként azért is írtam, mert nemrég egy barátnőm került nagyon komoly lelki és házassági válságba. 2 gyerekkel, depresszióban, és csak azt látta volna megoldásnak, ha kilép ebből. (amit ős is Isten előtt megfogadott...) akkor neki is azt mondtam, hogy ha így dönt, mellette vagyok, DE, csak akkor dönthet így, ha el tudja önmagát is fogadni azzal, hogy ezt tette, és teljesen bele tud állni ebbe a döntésbe. Mert ha utána meg azon őrlődik, hogy rosszul tette, elrontotta az életét, férj életét, gyerekek életét, akkor semmit nem javul a helyzete.
Végül nem emiatt, de maradt. Mert valójában már egyszer döntött... És aztán most jön a 3. (persze komoly terápia, házasterápia, stb...)
Hát ilyenek vagyunk mi...

Eni, ez az őszínteségroham veszélyes! :)

mtunde
 
 


Veronikusz
Millió gyógypuszi!!!!

Persze a többi betegnek is, csak most nekem úgy tűnik, hogy náluk van a legnagyobb gáz :cry:

Imádom ezt a topicot, ha mg nem mondtam volna :wink: :lol: Pont azért, mert nem csak a pelenkákról szól, hanem tök őszinte, mintha sokkal jobban ismernénk egymást, mint a valóság és 1000 témáról tudunk csacsogni, elmélkeni :wink:

Eni Én kifejezetten irigylem azokat, akik ésszel mennek férjhez, nem csak szívvel! A barátnőm is ilyen sosem értettem, én képtelen lennék rá. Egyszerűen azért, mert engem mindenben az érzéseim irányítanak, ami nem mindig jó :?
Mi 4 év után házasodtunk össze, hosszú volt a lila köd, még lagzi után is tartott, oersze olykor eltakarta egy bazniagy viharfelhő, de aztán minden újra rózsaszín lett :lol: Mi ilyenek vagyunk....Totál nem illünk egymáshoz, nem is értem mit eszünk egymásban :shock: A józan eszemmel tudtam, hogy nem kéne Zsoltihoz hozzámenni, mert hosszú távon valszeg nem fog tudni boldoggá tenni, mert én iszonyúan érzelmes, szeretetéhes vagyok, ő viszont pont nem az :roll: VAlahogy mégis nyomjuk az ipart :lol: Memme, te azt mondtad, sosem hasonlítgattál, ilyenek. Én sem, de mégis, ha visszagondolok, tulajdonképpen a pasijaim 99%-a ugyanolyan típus volt. Az 1%, meg életem nagy szerelme, akivel viszont öltük egymást és örülten szerelmesek voltunk egyszerre, szal ez sem volt jó :?
Nekünk Zsoltival elég nehéz volt az összecsiszolódás és asszem még most is komoly része folyik, nem csak az ami életünk végéig tart, hanem a neheze. Így 8 év után is. Többször ki akartam lépni, neki nem mondtam, de sokat gondolkoztam rajta. Rácsaptam az ajtót napokra, volt, hogy már Ivánnal együtt is :oops: Aztán arra jutottam, hogy mivel ha lépnék, legközelebb is hasonló típust választanék tudat alatt is, ez fix. Akkor minek :roll: Inkább ami van, azt próbálom a legjobb formába hozni. Szóval őszintén...férjnek nem jó, apának....közepes...de mégis szeretem vagy megszoktam??? :oops: Nem is tudom...Viszont az a típusú pasi, aki nekem a hűha lenne, az nem létezik :lol: képtelenség :lol: Ő ugyanis a tetovált, agyonékszerezett, lányos arcú, de vagyány rosszfiú, aki mindemellett hősszerelmes és mindene a család :lol: :lol: :lol: :lol: Na ugye, hogy nem létezik :lol: De ha mégis, hát, akkor sem rám fájna a foga 8)
Egy kicsit végiggondoltam....Ha Zsolti jópasszban van, akkor el tudok tőle olvadni :oops: :D Csak sajna ritkán van ilyen passzban :( De ha magam alatt vagyok, akkor előkaparom az első és legszebb szerelmi vallomását: "De, legyen , csináljunk meg azt a kistesót, mert szeretlek és tudom, hogy ez életed álma! És én szeretném, ha boldog lennél!"
Ezzel szemben az első bókja: "Az tetszik benned, hogy olyan lökött vagy :lol: !" Na, a fenti szépség előtt én csak hasonlókat kaptam :lol: De asszem pont ezt szeretm benne, hogy olyan lökött :lol: :lol: :lol:
Na, ez sem lett kevés..... :oops:

Együttlétek. Hát annyi előnyöm van, hogy én már előtte hozzászoktam, hogy másak az igényeink :roll: Iván előtt 6 évem volt ezt szokni, így nekem már nem olyan katasztrófa megélni, hogy egymásból kevesebb jut. Neki rosszabb, de ő hősiesen tűr, kivár. Igaz, néha én is erőmön felül igyekszem :wink: Olykor képes voltam (pocak előtt, most az alvás bárminél többet ér :wink: ) hajnali 2-3-kor kisettenkedni felébreszteni Zsoltit egy kis huncutságra :lol: 8) Persze tartok tőle, hogy kettő mellett már nem sok energiám lesz éjszakai pillangót játszani :roll: :lol:
És igen...ahogy Memme írta, ha 10 perc is, de az legyen intenzím szeretet-törődés dömping!!!

Valentina
Zsolti dettó ugyanez! Egyik gép elől ül a másik elé, aztán jön a TV. Ha ébren vagyok alszik, ha alszom ébren van. De tudom, hogy ezek időszakok és próbálom túlélni őket, már nem lázongok, mert semmit nem használ, inkább ront. A női taktikákat próbálom bevetni olykor, de ez sem mindig segít :? Egyrészt tudom, hogy neki ez a kikapcsolódás, és mennyivel jobb, mintha a többi kollégával nyomná meló után a sört vagy játékgépezne...Másrészt bánt, hogy mellettem, velem közösen nem tud kikapcsolódni, holott azt is tudom, hogy annyira más dolgok érdekelnek minket....
Azt szoktam mondani, hogy bennünk egy közös dolog van...Iván :lol: De mint azt írtam...mégis szeretm, mert ekkora gyereket és bohócot...aligha találnék rajta kívül :lol: Ez viszont nekem már a boldogság fele :wink:

Na...behoztam a lemaradást...karakterszámban fix :roll: :lol:

Mikey! Boldog Szülinapot!!!!

Boldog Nénapot Dorka, Dóri és Dorottya!!!

Kép
Kép
Kép
Kép
hrenata
 
 


Huh Renáta, ez nem volt semmi! :wink:
Én most bele sem kezdek, megyek fürdeni, mert minden bajom van.... :?

Lányok, nekem tetszenek ezek az eszmefuttatások. Kicsit megnyugodott a lelkem, hogy nem csak bennem dúlnak érzelmi viharok, nagyjából 2 éve gy hullámvasút az életem, amit szinte heti periódusokban mérhetnék..... Ezért is megyek kinezhez 19-én többek közt, remélem kicsit helyrerak és ezért várom egy kicsit sz őszt is, hogy Beni oviba menjen és megtaláljam magamat és feltöltődjek és majd meglátjuk hogyan tovább.....

Egy biztos, megyünk ki a télből, jön a tavasz és ez jóóóóóóóóóó!

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Tudjátok, lányok, amikor megkérdezi férj, hogy már megint miért a babanetet olvasod??? akkor bizony megmutatnám neki ezt az utolsó pár oldalt: egyként izgulunk, drukkolunk a szülésekkor, köszöntjük egymást (Ó, ezt úgy kellett volna: köszöntitek egymást, mert én mindig mindent elfelejtek...), aggódunk a betegekért, segítjük, aki épp szükséget szenved, és közben megbeszéljük az élet nagy dolgait.
Mert a babaápolás így-úgy de mindenkinek elsajátítható. De ez! Erre mindig kell lennie alkalomnak, hogy kibeszélhessük magunkból.

Reni! Szerintem már az is nagy tudatosság, hogy ráeszmélj, miért maradj ebben, miért szereted, és elfogadd, amikor nehéz.

Nálam mostanában kezd eljönni, úgy 13 év után a szeretet szenvedélye. Marad helyette viszont egy betonbiztos érzés. Lassan életünk felét együtt töltöttük már el. És kaptam helyett egy másfajta szenvedélyes érzést testileg. :oops:

mtunde
 
 


SZiasztok!
nem semmi ez az pár utolsó oldal!!

Veronikusz
gyógyuljatok!!!

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Sziasztook!

Most én nyertem, apa eszik és én még fürdeni se mentem, hogy első legyek. :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol: :lol:

Steffi: Ha összekötjük a gyerekeket akkor el megyünk hozzátok, bár kicsit messze laktok.

Tigrincs? Tenci? Zsófizsófi?
Jó éjszakát mindenkinek.
V

valentina
 
 


huuu, csajok, komoly a tema! :)

Memme, annyira bolcs vagy, nagyon szeretem, amiket irsz!

egyebkent meg en Eniekhez hasonlonak erzem a mi kapcsolatunkat, vagyis a mienk nem langolo szerelem, az tinedzserkoromban volt, tobb is, el is multak mind... mi TARSAK vagyunk, es nekem igy jo...veszekedni nem nagyon szoktunk, talan eddig egyszer sikerul bevagnom a durcat, vhogy mindent meg tudunk beszelni, a nem fontos dolgokon meg felul tudok emelkedni...6 eve vagyunk egyutt...

Betegeknek jobbulast, nevnapokra-szulinapokra meg sok-sok gratula!

Most nem birok tobbet irni, ket napig apukamra vigyaztam, nagyon rossz allapotban van szegeny...

banana
 
 


Sziasztok!
Feltettem a blogra rengeteg képet. Többek között Villő szülinapijait is! Ha meg szeretnétek nézni... Most kicsinyíteni nem tudok.

mtunde
 
 


Wow! nem semmi eszmefuttatások...
Én is - én is. Hát nekem nagy mázlim van, életem nagy szerelméhez mentem hozzá! Mi szinte az első perctől együtt laktunk, idén lesz 6éve, nyáron leszünk 4éves házasok, és lehet, hogy giccsesen hangzik, de tudtam, hogy ő Ő és a ő lesz gyermekeim apja. Apának fantasztikus, barátnak és hát férjnek se rossz. Bár néha úgy érzem, hogy még ennyi év után sem ismer, nincs tisztában az érzéseimmel egy-egy szitu kapcsán, de igyekszik és ez a lényeg, nem cserélném el őt senkiért és ha valaki kivetné rá a hálóját, hát harcolnék! Pedig vicces idézőjelben, mert pont 2éve én is válást fontolgattam, talán páran emlékeztek rá, tudom akkor sokan legyintettek, hogy ugyan már, nem gondolja komolyan. Pedig de. Ügyvéd is volt, de igazából én nem akartam tőle elválni, csak nagyon-nagyon rá akartam ijeszteni, úgymond ultimátumot adtam neki, kockáztattam, de szerencsére bejött. Azóta rendeződött az a dolog is, így most már semmi bajom nincs vele. Jó a szokásos, persze megvan, de mondjatok egy olyan kapcsolatot ahol nincs ilyen. Mi nagyon temperamentumosok vagyunk, tök evidens dolgokon tudunk összeszólalkozni, az elején még fél napig néztünk egymásra csúnyán, most már kb 2perc után röhögünk magunkon. Hát mi ilyenek vagyunk, hálás vagyok érte, neki, remélem jóóó sokáig 'nyúzzuk' még egymást. Ja igen és ő az a típus aki felhív a boltból, hogy melyik betét kell és ha bármit kérek tőle lehetőségeihez mérten azonnal teljesíti...

Együttlét: hát nem könnyű az tuti. De meg kell találni a módját. Mi sokáig fent vagyunk és ilyenkor beszélgetünk, stb :oops: De én azt mondom neki mindig, hogy a gyerekek olyan hamar nagyok lesznek és ez csak egy ideiglenes állapot, ott van előttünk az egész élet. Azért ha arra gondolok, hogy 6 éve még asztalon táncolós, hajnalig bulizós voltam... Mostanában érzem, hogy olyan jó lenne rázni egyet, feldobni egy buli sminket, buli ruciba bújni. Na majd talán 1x.

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Tünde!
Milyen csini voltál a koncerten, tök jó az a ruci rajtad! Érdekes, amit írtál, hogy Bene Villőt tartja a feleségének, elgondolkodtatott.
Ezeket neked akartam már régen, kis nosztalgia, Villő és Bene 2007.02.28.
Kép Kép

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Valentina!
Azért nem szó szerint értettem az összekötözést :D De, ha végre meggyógyulunk - nem tudom mikor lesz az már :roll: - akkor okés.

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Csak gyorsan, mert mennem kell aludni! :lol:

MIKEY! NAGYON SOK BOLDOG 2. SZÜLINAPOT!!!

color=red]DÓRÁK, DOROTTYÁK! SOK BOLDOG NÉVNAPOT!![/color]

Ancsa!

Nem jutottam ma el a nagygépig!! Bocsánat! :oops: De holnap vagyis ma :lol: igyekszem!!! :wink:

Emmusnak sok puszi a bibikre! :roll:
Két éve mi is átestünk a mocin...fűről a kőre! Az első felső két fogunkról letört egy icipici darab!!! :shock: :cry: Szerencsére nem látszik, mert tényleg nagyon pici darabka tört le mindkettőről! :oops:

Na léptem aludni! Lehet, hogy mingyá kelhetek??? 8) 8)

Szép álmokat Mindenkinek!!! :wink:

Tigrincs
Kép
Kép
Kép
tigrincs76
 
 


Heni!
Tegnap egy kanál folyadék megitatása is két óra szentbeszéd után ment csak. Ma reggel már azt mondtuk a férjemmel, hogy ebből ma már kórház lesz, DE MOST REGGEL MEGIVOTT 2DL HÍG TÁPSZERT!!!! :D:D:D:D annyira örültem!!! Tegnap este kínomban már mindent bevetettem és így sikerült bevetetnem vele a Normaflort és (lehet azt mondjátok rosszul tettem de ) Bérest adtam neki C-vitaminnal. Annál rosszabb már nem lesz mint ami most van. Úgyhogy azt mondtuk, hogy bármit ehet ihat amit akar, csak egyen-igyon, mert kiszárad a gyomra és aztán mindent ki fog lökni ezét a szervezete. Tegnap este evett egy gyümi joghurtot is. Szerintem már nem is annyira a vírus kínozza, hanem az utóhatása, ugyanis csütörtök este 8-kor hányt utoljára és akkor kapott utoljára hányás elleni kúpot. Szegénykén lóg a bőr és elég inaktív. Ha most DE nekiáll és elkezd inni akkor OKÉ, de ha nem akkor DU megyünk a kórházba. :cry: :cry: Stodioralt majd veszek, de ő eddig semmit nem akart inni, szóval …
Férjem itthon van. Tegnap én mentem el a kórházi beutalóért + Katáért az oviba, mert már majdnem megbuggyantam. Végigbőgtem az utat és felhívtam anyukámékat is kint. Az a sz@r, hogy ha bekerül, akkor én nem is lehetek vele mint múltkor, mert ugye Zsófi ….
Kata különben jól van, Zsófi fosos, de kicsattanó fene nagy jókedve van a csajnak. :D Pörög mint a ringispil. :D Pelenkázásnál majdnem leugrik a pelenkázóról, fürdetni meg szigorúan csak szkafanderben lehet :D:D:D kis ebihal :D

bocsi de szólítanak ...
rohanok

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


szép reggelt,

jaj, szegény Szofi :( de örülök, hogy a 2deci tápszer lecsúszott és benn maradt!!! Gyógypuszik mennek

Én most nem is értem Annával mi van. Nem reggelizett, az igaz (bár hajnal 5 körül evett 1,5 deci tápszert), most viszont leküldött 1 almát, 1 körtét, és utána még egy deci tápszert is!! Ennyit ő nem szokott enni egyszerre... :shock: Most meg bevágta a szunyát :D

lányok, nem semmi téma... jó ez az őszinteség, hogy mindenki kiírja magából a dolgait. Szerintem ez már önmagában egy terápia...
Én ehhez most annyira nem szólnék, mostanában nagyon kavarog minden (télvégi depivel súlyosbítva...). Nagyon különbözik a természetünk, emiatt vannak komoly viták is. De - legalábbis eddig - mindig túllendültünk valahogy... Remélem ez így marad :)

Banana,
mi van apukáddal? hogyhogy rossz állapotban van?

Judy
KépKép
KépKép
szjudy77
 
 


Tünde, azt gondolom, hogy az, hogy ősszerelmes legyen az ember a gyerekébe ÉS el tudjon tőle szakadni PIHENNI az nem zárja ki egymást. Azért írtam, hogy nem normális, hogy nincs pihenőidőnk. Hogy nincs időnk egymásra találni. Szerelmünk gyümölcsei akadályozzák meg jelenleg, hogy a szerelmünk egyenletesen lélegezhessen. Egyszerűen ez van, irigylem, akinek van húga, nagymami, akárki, mert a pihenés kell egy anyának, torzul a dolog , ha nincs alkalom külön lenni a gyerekünktől néha.
Igen, fejni is azért is próbáltam anno, hogy ha mégis adódik alkalom, el tudjak menni egy estére Melindától. De igazából nem csak technikailag nem ment a fejés - én nem tudtam sokáig elképzelni az estéimet a gyerekeim nélkül. Melinda is, Eszter is kizárólag anyatejjel élt, teát nem fogadtak el sokáig, vizet sem, én meg nem erőltettem. És ez KisKicsivel is így lesz, mert legalább fél éves koráig vele kapcsolatban is azt fogom érezni, hogy a cicinek mindig ott kell lenni. Nyugtatónak is azt "használtuk".
Talán ha lett volna egy olyan nagymami, akire jó szívvel rábízhattam volna,akkor könnyebben ment volna/menne a leválás, de én ilyenre sikeredtem.

És igen, a szex gyakran a hajnali odalopózásokból oldódik meg, este lefekvéskor a legritkább esetben marad rá energiánk, kedvünk. Egyszerűen hajnalra pihenjük ki magunkat. A gond nem is ezzel, hanem inkább azzal van, amit Tünde mondott, hogy legyen energiánk a másik dolgaira nyitottnak lenni. Meghallgatni. A gyerekek mellett egyelőre ugyanis nehéz érdemben beszélgetni.

Igen Vandini, ez egy IDŐSZAK, és ahogy Steffi is mondja, annak ellenére kell értékelni, hogy nehéz, mert hamar elmúlik. Soha nem leszünk ennyire összebújva a gyerekeinkkel. Szó szerint: minden este a nagy kihúzott kanapén. Csak ennek ára is van.

Érzelmek-szerelem: mi szerelemből indultunk. Az az "első látásra" fajta. És sok tevékenységben szeretünk együtt lenni. Intellektuálisan ő az első, aki igazán társam. Volt már előtte "életem szerelme", vége kellett, hogy legyen.
Harmincon túl persze az ember hitetlenkedve fogadja az "első látásra" érzést. Már tapasztalatból is tudja, hogy nem lesz olyan egyszerű. De mint említettem már, a szerelmes embert nemigen lehet meggyőzni. És hát ismerkedésünk után három hónappal megkaptam a kérdést, hogy mikor szeretnék gyereket. Csak nyeltem nagyokat. Ahogy mélyült a kapcsolat, úgy derült ki, hogy mi az , ami a másikban nehéz. Ezek többnyire otthonról hozott attitűdök. Nehéz túladni rajtuk, nem is szabad radikális változást várnunk, mert huszon-évek alatt rögzültek. Az egyik legnehezebb (volt)a gőg, nála is, nálam is.
Két szerelemben tudtam legyőzni a gőgömet, ez a házasság az egyik. Úgy, ahogy Borsika írta. "Mert érte megéri". Már nem az én igazam a fontos. Ez sokmindenre megtanít az élet egyéb területein is. Az együttszülések pedig afféle kikristályosodott pillanatai voltak a köztünk zajló történéseknek.

Bizonyára van olyan kapcsolat, amiben soha nem teszi fel magának egyik fél sem a kérdést, hogy "Biztos, hogy boldog vagyok és biztos, hogy ővele?" De én még ilyenben nem voltam, akármilyen szerelmes voltam, ez nem szerelem-függő ugyanis. Legalábbis nálam. És egy házasság - már csak az együtt töltött hosszú idő okán is - szerintem olyan természetű, hogy felmerülnek az emberben kételyek. Könnyű azzal mindig boldognak lenni, akivel csak akkor vagyunk együtt, amikor kívánjuk, hogy ott legyen. Volt már arról kutatás, hogy milyen házasságok lesznek a szerető-kapcsolatokból? A kérdés költői.

Nyilván, ha valaki tartósan boldogtalan és valóban nincs alternatíva, ki kell lépni. Csak hát ugye ott a technikai probléma, hogy nem lehet visszafelé menni az időben és újrázni.
Hál Istennek.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Sziasztok!
nem túl jó hírekkel jöttem :cry: :cry:
szóval tegnap voltam anyánál......fáj a feje még mindig....ami párosult remegéssel és izadással(borzalmas volt ezt látni)
Aztán hazajöttünk, hazaért Bálint és jött a java!
Egyszer csak öcsém szól, hogy valamit el kell mondania....én már tudtam, hogy baj van(ugye éreztem én ezt egész héten :cry: )
beszélt szerdán a dokival.......aki azt mondta, hogy anya tiszta áttét(ez állítólag a laparoszkópos szövettanból derült ki, ez volt ugye novemberben :roll: :shock: )megpróbálnak valami másik kemót jövőhéten és ha a szervezete nem reagál jól rá, akkor max. 2 hét :cry: :cry: :cry:
lányok, ugye nem kell elmondanom mit érzek...

bocsánat, hogy ezt így rátok zudítom

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Miért nem mondják el???? :cry:

Kép
Kép
kriszta36
 
 


Andi!
Nem tudok mit írni...borzasztó. Sok erőt kívánok nektek! Még van egy kis remény...

Kép
Kép
kriszta36
 
 


Ja és anyu ezt nem tudja!!!!

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Hogy? Max két hét? :shock: :shock:

lehet hogy én nem figyeltem közben, vagy félreértettem, vagy nem tudom, amúgy sem értek hozzá. De hát már elég régóta húzódik a dolog, tényleg ennyi ideig tart, amíg kiderül valami - ami ráadásul ilyen súlyos - ennyi ideig tart a kivizsgálás és a diagnosztizálás? És közben megy az idő.
Tudom, hogy az onkológusok doga sem könnyű, de hát ez a betegnek és a családnak olyan, mintha egy labirintusban találná magát. Ez szörnyű.
Andi , ha tudnék, segítenék.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Steffi, köszi! :)

mtunde
 
 


Andi!
nem találok szavakat :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: :cry: nagyon szorítok, hogy az a másik kemó használjon! használni a KELL!!!!!!!! +++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


Andi!
Atyavilág, a hideg kirázott... Hát én nem is tudok mit mondani, szörnyen sajnálom, hogy át kell mennetek ezen!

Kép

Kép

Kép
steffi
Kerepes
 
 


Andi, egyszerűen nem jutok szóhoz!!!!! hogy történt ez??? veled vagyunk gondolatban és nagyon nagyon szorítok h használjon az a másik kemó!!!!
snooopy
 
 


Andi
Hihetetlen, nem tudok mit mondani. :cry: :cry: :cry: Gondolatban veletek vagyunk és szorítunk, hogy sikerüljön a másik féle kemó.+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Adri
Kép

Kép

Kép
phadri
 
 


Azt hiszem most nem írok az előző témához, csak halkan annyit....Tünde, az én álláspontomat fogalmaztad meg olyan tisztán!

Andi, Veled vagyunk, de nagyon nagyon nehéz ehhez bármit is írni. Annyira sajnálom, és nagyon sok erőt mindenhez.
(Úgy érzitek, így a jobb, hogy nem tudja Anyukád?)

Eni, csak őszintén, és én még nem is írtam, pedig nagyon sokszor odatekertem. Az a kép Jankaszávával (oldalkezdő)....nagyon nagyon megható!

Zsó

KépKép
KépKép
aprooka
 
 


köszi lányok, hoyg így velem/velünk vagytok
próbálok bízni.......
Balázs rengeteg erőt ad, ha nem lenne, szerintem már rég megőrültünk volna......
csak fáj ez az egész...... :cry: :cry:
hogy anyu miért nem tudja, nem tudom ki fogja és mikor elmondani neki, de gondolom az orvosnak kéne....

emano/Andi
KépKép
emano
 
 


Nem tudom... Biztos meg kell neki mondani? Mi van, ha nem két hét? Mi van, ha egyáltalán, szóval nem tudom, de én arra gondolok, hogy ezt az emberek meg szokták érezni maguktól, anélkül, hogy mondanák nekik, így viszont olyan "határidős", nagyon nagyon rossz.
De hát ezek csak ilyen nagy távolságról gondolatok. Ott nektek minden más.

Kép


Kép

Kép
memme
 
 


Huh Andi, ezt szörnyű volt így olvasni is....... Nem is tudom mit és hogyan írjam....
Én is egyetértek Memmével, biztos, hogy tudnia kell? Nem tudom anyukád milyen típus - bár az elmúlt időszak történéseiből ítélve, nem az a fajta, aki könnyen feladja. De akkor is....ez így kijelentve olyan szörnyű, SENKI nem mondhatja ezt így meg.

( Nagymamámnál 96 decemberében diagnosztizáltak végbélrákot, akkor azt mondta az orvos max. tavasz.... 2002. április 30-.án ment el...) :cry:

Szóval akkor már tavaly tudták az áttétet és ezt NEM MONDTÁK EL NEKTEK? Vagy én értettem félre valamit?

Rengeteg erőt kívánok Nektek +++++++++++++++++++++
És gyere bátran, mi itt vagyunk, meghallgatunk - kicsit se érezd, hogy "rontod " a levegőt. Bárcsak többel is segíthetnénk........
((((())))))

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Heni!
vettem. Nem issza. :oops: :oops: :oops: kis makacs, mint az anyja. :oops:

Kép

Kép

Kép
veronikusz
 
 


Veronikusz,
Mi a helyzet Szofival?

Remélem iszik és bent is marad........

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


csinálhatsz citromos jégkockát is, hátha azt szívesebben szopogatja, vagy jégnyalókát...

trükkök..... :wink:

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


Nem látok a pipától :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted:
Múlt hónapban vettem egy 8000 Ftos arckrémet magamnak, életemben ELŐSZÖR. Úgy gondolom, 30 évesen már nem mindegy mit kenek a bőrömre ( kirpróbáltam előtte, sminkes ajánlotta) végülis mindegy a részlet. Borsószemnyi kell belőle - ezt használom reggel-este, kb. 2 hónapra elegendő.
Múltkor anyu itt aludt, Ő is jól belenyúlt vagy háromszor annyit használt, mint amennyi kell, nem szóltam, nem tudja milyen krém, mennyibe kerül.....
Erre most megyek fel a fürdőbe, a tégely a földön, teteje valahol arrébb és épphogy van benne, a többi a mosdópulton szétkenve......... :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted:
Szerintetek??????

Heni

Kép

Kép
cancan
 
 


(Nem tudom lányok, én biztosan szeretném tudni ha ilyen helyzetbe kerülök. Persze hogy nem úgy kell, hogy na, két hét....hanem csak annyit hogy gond van. Amúgy meg már leírtátok, teljesen biztos vagyok benne hogy Andi anyukája is érzi ezt. De nagyon utálatos dolog ám, állandó tagadásban, vagy hazugságban élni.....ugye nálunk sajnos nem egy és nem kettő hasonló szituáció volt, és tudom hogy iszonyúan nehéz és azt is tudom, hogy még minden jóra is fordulhat, de akkor is, sztem el kell mondani.
Ha nem, vmi nagyon nagyon nagy dologtól zárják el a beteget....főleg ha vallásos, de ugye ezt a témát már kitárgyaltuk.)



Heni, bosszantó a fene vigye el....

Nekem meg mindenhonnan hullik a bőröm :oops: :oops: :oops: na jó nem is ecsetelem, de ezek a sebszélek. Lassan de biztosan elbomlok itten a hétvégén.

Veronikusz, nincs véletlenül jégtörő turmixgépetek? Jégkása szörppel ízesítve, lassan szopogatva...na csak egy ötlet a jég-nyalókán felbuzdulva.

Zsó

KépKép
KépKép
aprooka
 
 


Andi++++++, még mindig van két kezem, fülünk is mindannyiunknak, és szemünk, hogy lássunk. Szóval itt vagyunk és vagyok én is.
vbea
 
 


Andi
:cry: :cry: :cry: :cry: :cry:
Annyira tudom, hogy min mész kerszetül!!! Azzal én is egyetértek...aki beteg és tényleg nincs már sok ideje, az tudja! Ha nem is mondja...Az, hogy a dokik mennyit jósolnak, azért az nem mérvadó szerintem sem, persze ez nyilván nem nyugtat meg...És ott van még egy lehetőség, a másik fajta kemó, hátha segít!
Ha én lennék ilyen helyzetben, ahogy többen is írták, én is szeretném tudni. Nem azt, hogy milyen hosszú centit vegyek, hanem azt hogy komoly bajom van. Pusztán azért, mert az utolsó órákban szörnyen becsapottnak érezném magam :?
Persze ezt mindenki másként látja és azt ti tudjátok, hogy anyukátok miként tudná feldolgozni ezt a dolgot...Ha azt szeretnétek, hogy tudja, akkor szetm simán mondhatjátok a dokinak, hogy mondja el, mert magától nem biztos, hogy megteszi :roll: Az meg nyilvánvaló, hogy ti, mint a gyerekei képtelenek vagytok a szemébe nézve elmondani!
De azt én sem értem,vagy talán rosszul emlékszem, de a laparoszkópia, mintha mást mondott volna anno nem? Vagy a vérvétel? Nem is tudom, de annyira ellentétes dolgokról számoltál be karácsony táján, csak kapkodtuk a fejünket mi is...
Vagy öcséd már régebben tudja csak nam akart még szólni neked?

Kép
Kép
Kép
Kép
hrenata
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?