Jobbulást a gyengélkedőknek.
Janka, hajrá!
Judith, már a két üveg tonikhoz is gratulálok, engem a gondolatára is a róka kerülget. Bár tudom, van aki szereti.
Téma: Borsi, te is nagyon fontos szempontokat mondtál. Ez az állapot, - ami nálatok volt pl. - sztem az, amikor még van értelme az átbeszélésnek. Mert még van szeretet, ragaszkodás, nem volt meg a döntés.
Én sem vagyok híve a beletörődésnek, ha a dolog tényleg csak arról szól, hogy a másik inkább csak jelezni akart valamit, és nem egy döntést közölt. Persze: mi a különbség? Honnan tudja az ember? Nagyon figyelni kell.
A "megbeszéléseknek" hogyne volna értelme. A legtöbb kapcsolat akkor fut zátonyra, azért, mert a folyamatos visszacsatolások elmaradtak. Van, amikor ott melegében kell nyakon csípni a problémát, van amikor hagyni kell ülepedni. Az én páromnak pl. mindig kell egy kis idő.
Az is nagyon igaz, hogy a gőgöt el kell felejteni.
Viszont van másik oka is a kapcsolatok tönkremenésének, nem mindig függetlenül az előbbitől, ez pedig az, hogy egyszerűen kiürül. Az ember - akár férfi , akár a nő - egyszerűen mást (is) akar. Van, akit ilyenkor a felelősség sem érdekel, vagy ha igen, nem akarja a gyerekét álságos kapcsolatban nevelni, mert nem tudna felülemelkedni a saját boldogság-vágyán. Van, aki meghal bele, de csinálja tovább. Esetleg átalakul a kapcsolat és jó felé alakul. (Láttam ilyet, ritka). De általában z nem nulla összegű játék, valami mindig sérül.
Ha az
megfelelő időben való kibeszélések, tisztázások elmaradnak és még le is ül teljesen a kapcsolat - az a veszélyes gyúelegy. Szerintem ezt kicsiben többször végigcsináljuk sokan.
De ha a szeretet is eltűnik, és úgy akar valaki kiszállni, akkor viszont tényleg nincs értelme győzködni. Ne azért döntsön másképp mert én meggyőztem, hanem azért, mert ő döntött így. Például szerelmes embereket nemigen lehet meggyőzni.
Rosszkedvű vagyok különben, frusztrált, sírhatnékom van, ablakot törnék, üvöltöztem is.
Nem depi, csak süt a nap, mennék, futnék, nincs kedvem gyűrni most ezt a gályát, törődéshiányom van, pillanatnyilag szorít a kisgyerekesség feszes napirendje, kilépnék a cipőből kicsit. Rosszalkodni szeretnék, nem az lenni ami vagyok.
Visszalendülök majd, de ma ez van.