Jobbulást a gyengélkedőknek.
Janka, hajrá!
Judith, már a két üveg tonikhoz is gratulálok, engem a gondolatára is a róka kerülget. Bár tudom, van aki szereti.
Téma: Borsi, te is nagyon fontos szempontokat mondtál. Ez az állapot, - ami nálatok volt pl. - sztem az, amikor még van értelme az átbeszélésnek. Mert még van szeretet, ragaszkodás, nem volt meg a döntés.
Én sem vagyok híve a beletörődésnek, ha a dolog tényleg csak arról szól, hogy a másik inkább csak jelezni akart valamit, és nem egy döntést közölt. Persze: mi a különbség? Honnan tudja az ember? Nagyon figyelni kell.
A "megbeszéléseknek" hogyne volna értelme. A legtöbb kapcsolat akkor fut zátonyra, azért, mert a folyamatos visszacsatolások elmaradtak. Van, amikor ott melegében kell nyakon csípni a problémát, van amikor hagyni kell ülepedni. Az én páromnak pl. mindig kell egy kis idő.
Az is nagyon igaz, hogy a gőgöt el kell felejteni.
Viszont van másik oka is a kapcsolatok tönkremenésének, nem mindig függetlenül az előbbitől, ez pedig az, hogy egyszerűen kiürül. Az ember - akár férfi , akár a nő - egyszerűen mást (is) akar. Van, akit ilyenkor a felelősség sem érdekel, vagy ha igen, nem akarja a gyerekét álságos kapcsolatban nevelni, mert nem tudna felülemelkedni a saját boldogság-vágyán. Van, aki meghal bele, de csinálja tovább. Esetleg átalakul a kapcsolat és jó felé alakul. (Láttam ilyet, ritka). De általában z nem nulla összegű játék, valami mindig sérül.
Ha az
megfelelő időben való kibeszélések, tisztázások elmaradnak és még le is ül teljesen a kapcsolat - az a veszélyes gyúelegy. Szerintem ezt kicsiben többször végigcsináljuk sokan.
De ha a szeretet is eltűnik, és úgy akar valaki kiszállni, akkor viszont tényleg nincs értelme győzködni. Ne azért döntsön másképp mert én meggyőztem, hanem azért, mert ő döntött így. Például szerelmes embereket nemigen lehet meggyőzni.
Rosszkedvű vagyok különben, frusztrált, sírhatnékom van, ablakot törnék, üvöltöztem is.
Nem depi, csak süt a nap, mennék, futnék, nincs kedvem gyűrni most ezt a gályát, törődéshiányom van, pillanatnyilag szorít a kisgyerekesség feszes napirendje, kilépnék a cipőből kicsit. Rosszalkodni szeretnék, nem az lenni ami vagyok.
Visszalendülök majd, de ma ez van.
volt egy kisfiu, allati rossz volt, minden jatekot szetdobalt, kiboritott, mindig azzal akart jatszani, amivel mas mar eppen jatszott...az apja, meg folyamatosan kiabalt vele, h ezt ne csinalja, meg azt ne csinalja, mar en kinosan ereztem magam, pedig nem az en barataim voltak...szegeny gyerek, ugy megsajnaltam, biztos a szulei miatt lett ilyen, latszott rajta, h csak egy kis figyelemre vagyik... na mindegy...
az se jött ki. Szóval jól nem vagyunk, de talán nem fog kiszáradni. Főzök neki krumplit + répát + almakompótot kap majd hidegen. Viszont éjjel végre aludt mindenki, annak ellenére, hogy Szofit, Katáék hazajövetele keltette este 8.30 után. 
Bár ahogy én "ismerem" a Kiscsajt 
((( Nem is tudom mit csináljak? 
