(nnna most irigy vagyok Bobokára
)
Szép álmokat!
Betti vissza sem tud olvasni, írtunk 3 oldat.
Új privát üzeneted érkezett!
2009.02.03 22:56
Melcsike! Dehogyis mondtál Te csődöt. Nem szabad erre még gondolnod sem. Nem vagyunk egyformák, másként reagálunk mindenre, még erre is. Te kissé érzékeny vagy - legalábbis én így látom - nehezen teszed túl magad a fájdalmon. Én is ilyen vagyok. 4 éve én is hónapokig sírtam, ha valaki nem látott. 
2009.02.03 23:04
Jótündér ne haragudj, de én is megyek aludni 
Remélem férjed minél hamarabb telefonál, hogy megérkeztek.
Tünci, remélem holnap lesz időd azért benézni napközben, hátha nem lesz pörgős nap. Szorítok.
Hasli, neked kitartás a rokonlátogatásokhoz:)
Ledáéknak jobbulást!
Melcsike, szebb napot kívánok holnapra, kevesebb szomorú történetet és egy kicsit több vidámságot
Jó éjt lányok mindenkinek.
Remélem férjed minél hamarabb telefonál, hogy megérkeztek.
Tünci, remélem holnap lesz időd azért benézni napközben, hátha nem lesz pörgős nap. Szorítok.
Hasli, neked kitartás a rokonlátogatásokhoz:)
Ledáéknak jobbulást!
Melcsike, szebb napot kívánok holnapra, kevesebb szomorú történetet és egy kicsit több vidámságot
Jó éjt lányok mindenkinek.
2009.02.03 23:04
Boboka! Több dolgon is, igazából anyum elég kötözködős fajta, az akit a kákán is csomót keres. Először azon, hogy miért akarom Manót oviba adni szeptembertől, aztán meg azon, hogy még nem szobatiszta.
Párom nem szokott telefonálni. Arra ő nem ér rá. Az, hogy én nem alszom az idegtől, az nem számít.
Párom nem szokott telefonálni. Arra ő nem ér rá. Az, hogy én nem alszom az idegtől, az nem számít.
2009.02.03 23:05
Melcsike ami itt velünk történt az emberfeletti. Az a csoda, ha valaki segítség nélkül is túl van rajta. Kötelezővé kellene tenni a lelki segítségnyújtást, mert egy gyermek elvesztése semmi mással nem mérhető. Arról nem is beszélve, ha maradt az emberben vád az orvosok ellen, hogy esetleg nem tettek meg mindent (jogosan), vagy saját maga iránt, hogy mit nem tette meg stb. az mind hátráltatja a gyógyulást, sőt állítom gátolja is a gyógyulást. Ezért kell ezeket kibeszélni és feldolgozni és hagyni teret a gyógyulásnak. Nagyon jó, hogy elméssz, ez az első lépés. És csödről nem is beszélhetünk itt!
2009.02.03 23:15
Jó éjt lányok. Holnap próbálok hamarabb jönni.
2009.02.04 07:44
Jó reggelt!
Igen, Tünci, ez a zombi klub.
Én is marha sokára aludtam el. Felelőtlenül elolvastam Tündi30 blogjából egy csomót, hát mit ne mondjak véresre sírtam a szemem. A csipet-csapat váltotta egymást éjjel, hol egyikhez, hol másikhoz keltem egy betakarás erejéig. Aztán 6.15-kor Manó felébredt, amire visszaaludt volna, addigra Kokó is felébred, úgyhogy helló alvás. 
Szorítsatok léci, vérvételre viszem a törpöket.
Szép napot mindenkinek.
Anita
Igen, Tünci, ez a zombi klub.
Én is marha sokára aludtam el. Felelőtlenül elolvastam Tündi30 blogjából egy csomót, hát mit ne mondjak véresre sírtam a szemem.
A csipet-csapat váltotta egymást éjjel, hol egyikhez, hol másikhoz keltem egy betakarás erejéig. Aztán 6.15-kor Manó felébredt, amire visszaaludt volna, addigra Kokó is felébred, úgyhogy helló alvás.
Szorítsatok léci, vérvételre viszem a törpöket.
Szép napot mindenkinek.
Anita
2009.02.04 08:51
Jó reggelt!
Tünci én is most beleolvasgattam Tündi30 blogjába.
Lányok!
Aztán elgondolkodtam. Hogy én nem is tudtam róla, de mennyi mindent elvettek tőlem. Én nem kaptam senkitől felvilágositást, velem nem beszélgetett senki. Én azt sem tudtam jóformán mi történik velünk, csak sodrodtunk az árral vártuk a reggeleket, az estéket és vártuk hogy minél gyorsabban teljen az idő, mert ahogy telik az idő úgy nől Bogika is. Annak is örültünk, amikor mindennap közölték velünk, hogy Bogika állapota "stabil". Ez volt a varázsszó számunkra, mert ennyit tudtunk, ha stabil akkor az jó számunkra. Azt gondolták, hogy én nekem tudnom kellene hogy a számok a monitoron mit is jelentenek. Amikor meg kérdeztem hogy ez vagy az mit mutat, szinte hülyének éreztem magam a kérdés miatt, mert nem tudom. Persze honnan is tudnám, hiszen életemben nem is álltam még ilyen gépek, ill monitorok közelében. Tavaly amikor én is gépeken feküdtem, akkor nem is foglalkoztatott ugysem láttam mert csak feküdtem, meg azt tudtam, hogy a lélegeztetőt ne nagyon vegyem le, mert akkor nagyon lemegy a szaturációm és összeomolhat a szervezetem.
Tünci én is most beleolvasgattam Tündi30 blogjába.
Lányok!
Aztán elgondolkodtam. Hogy én nem is tudtam róla, de mennyi mindent elvettek tőlem. Én nem kaptam senkitől felvilágositást, velem nem beszélgetett senki. Én azt sem tudtam jóformán mi történik velünk, csak sodrodtunk az árral vártuk a reggeleket, az estéket és vártuk hogy minél gyorsabban teljen az idő, mert ahogy telik az idő úgy nől Bogika is. Annak is örültünk, amikor mindennap közölték velünk, hogy Bogika állapota "stabil". Ez volt a varázsszó számunkra, mert ennyit tudtunk, ha stabil akkor az jó számunkra. Azt gondolták, hogy én nekem tudnom kellene hogy a számok a monitoron mit is jelentenek. Amikor meg kérdeztem hogy ez vagy az mit mutat, szinte hülyének éreztem magam a kérdés miatt, mert nem tudom. Persze honnan is tudnám, hiszen életemben nem is álltam még ilyen gépek, ill monitorok közelében. Tavaly amikor én is gépeken feküdtem, akkor nem is foglalkoztatott ugysem láttam mert csak feküdtem, meg azt tudtam, hogy a lélegeztetőt ne nagyon vegyem le, mert akkor nagyon lemegy a szaturációm és összeomolhat a szervezetem.
2009.02.04 09:06
Csak mentem Bogikához, volt aki még a köszönésemet sem fogadta amikor bementem. Talán levegőnek is néztek. Aztán ott álltam Bogikánál és beszéltem vele, aztán ha vizit volt, vagy vért vettek, vagy éppen felmostak, akkor kiküldtek. Bár mit is várhatnék az nővérektől, mikor az első nap (amikor szülés után két nappal saját felelősségemre kijöttem a kórházból, hogy láthassam a gyerekemet) ott álltunk a folyosón talán már 1 órát is a sírás folytogatott, mert tudtam hogy ott van Ő, és bármikor már megláthatom csak ezért mindent kibirtam. Pedig nem voltam jól lelkileg sem és testileg sem és akkor kétszer-háromszor is elment mellettünk egy idősebb orvosnak kinéző ember, és még a köszönésemet sem fogadta. Ránk sem nézett. Talán nem volt neki furcsa, hogy a PIC folyosóján vadidegen emberek ácsorognak. Aztán amikor már vagy harmadszor elment mellettünk, bement az egyik szobába és megnéztem mi van kiirva az ajtóra akkor tudtam meg hogy ő a főorvos. Aztán talán meghallotta, azt hogy mondtam, hogy hogy lehet egy ember ilyen bunkó, hogy az ember ráköszön és még igy sem kérdezi meg, hogy mit akarunk. Mert egyszer csak kijött a szobából és megkérdezte kit keresünk. Én meg sirva elcsukló hangon mondtam, hogy a Smuk Boglárka anyukája vagyok. Valószinű nehezen jött ki hang a torkomon, mert visszakérdezett melyik Boglárkának? Biztos volt másik is. Akkor megismételtem és akkor mondtam hogy most takaritanak egy 10 perc múlva öltözzük be és menjük be.
Aztán ott álltam Bogikánál és beszéltem vele, aztán ha vizit volt, vagy vért vettek, vagy éppen felmostak, akkor kiküldtek. Bár mit is várhatnék az nővérektől, mikor az első nap (amikor szülés után két nappal saját felelősségemre kijöttem a kórházból, hogy láthassam a gyerekemet) ott álltunk a folyosón talán már 1 órát is a sírás folytogatott, mert tudtam hogy ott van Ő, és bármikor már megláthatom csak ezért mindent kibirtam. Pedig nem voltam jól lelkileg sem és testileg sem és akkor kétszer-háromszor is elment mellettünk egy idősebb orvosnak kinéző ember, és még a köszönésemet sem fogadta. Ránk sem nézett. Talán nem volt neki furcsa, hogy a PIC folyosóján vadidegen emberek ácsorognak. Aztán amikor már vagy harmadszor elment mellettünk, bement az egyik szobába és megnéztem mi van kiirva az ajtóra akkor tudtam meg hogy ő a főorvos. Aztán talán meghallotta, azt hogy mondtam, hogy hogy lehet egy ember ilyen bunkó, hogy az ember ráköszön és még igy sem kérdezi meg, hogy mit akarunk. Mert egyszer csak kijött a szobából és megkérdezte kit keresünk. Én meg sirva elcsukló hangon mondtam, hogy a Smuk Boglárka anyukája vagyok. Valószinű nehezen jött ki hang a torkomon, mert visszakérdezett melyik Boglárkának? Biztos volt másik is. Akkor megismételtem és akkor mondtam hogy most takaritanak egy 10 perc múlva öltözzük be és menjük be.
2009.02.04 09:19
Aztán amikor bementünk mondtuk hogy kik vagyunk, és akkor megmutatták nekünk kicsike kis Bogikát. Nagyon pici volt. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit éreztem, fájdalmat, hogy ennyire picike és nem a hasamban van, vagy örömet, hogy láthatom. CSak sirtam és sirtam. Aztán aláirattak velünk egy papirt, hogy nem szólunk bele a kezelésekben, teljesen rábizzuk az orvosokra a döntéseket. Nem kérdezgetjük az orvosokat. Amiket ők jónak látnak azt közlik velünk. Beleegyezünk igen vagy nem. Hát persze, hogy mindenbe beleegyezünk. Aztán jött a főorvos, megkérdezte aláiratták velünk már a papirokat? Aztán ennyi volt a 10 nap alatt, amit beszélt velünk. Komolyan olyan érzésem volt, mintha szégyenkeznem kéne, hogy nekem csak ilyen kicsi Bogikám van. És nem vettek minket emberszámba.
2009.02.04 09:27
Aztán talán egy ápolónő volt az arcára is emlékszem még, aki mondott nekünk egy pár kedves szót, és mosolyogni láttam. De ő vele akkor egyszer találkoztunk. Aztán utána már nem nagyon szóltak hozzánk. És ez igy ment mindennap amikor mentem Bogikához. Meg kellett osztanom a napomat, felét Bogival másik felét Barcikával kellett töltenem, bár szegényemmel csak itthon voltam. Más nő aki szül nyugodtan, pihen a kórházba szülés után 1 héttel kijönnek a kisbabával, és boldog. Nekem már többszáz km volt akkor a hátam mögött. És igen is nehéz volt, de mentem hozzá és ott álltam mellette és beszéltem neki. Hazafelé meg csak sirtam a kocsiba, és rossz volt hogy haza kell jönnöm.
És ez igy ment mindennap amikor mentem Bogikához. Meg kellett osztanom a napomat, felét Bogival másik felét Barcikával kellett töltenem, bár szegényemmel csak itthon voltam. Más nő aki szül nyugodtan, pihen a kórházba szülés után 1 héttel kijönnek a kisbabával, és boldog. Nekem már többszáz km volt akkor a hátam mögött. És igen is nehéz volt, de mentem hozzá és ott álltam mellette és beszéltem neki. Hazafelé meg csak sirtam a kocsiba, és rossz volt hogy haza kell jönnöm.
2009.02.04 09:46
Vártam újra és újra hogy mikor mehetek hozzá. Este alig vártam hogy telefonálhassak, hogy mi volt vele amiután eljöttem. A legnehezebb az volt amikor olyan nap is volt hogy nem tudtam hozzá menni, mert Barcival egyedül voltam és nem volt autóm sem. Akkor naponta többször telefonáltam, mi van Bogival. Mielőtt Bogika elment előtte este is telefonáltam. És azt mondták, hogy stabil és nagyon jól van. Sokszor nem mertem telefonálni és a férjemnek mondta, hogy ő hivja az osztályt, hogy mit mondanak. Szóval az utolsó este nagyon jókat mondtak. Másnap készültünk, hogy ebédelünk korán és megyünk Bogihoz. 11 óra körül megszólalt a telefonom. Éreztem valami hirtelen fájdalamat, melegem lett. És félve néztem meg a telefont. Ismeretlen mobilszám. Felvettem és valaki azt mondta, hogy Melcsikével szeretne beszélni. Mondtam én vagyok. Jó lenne ha minél előbb tudnának jönni, mert a doktorúr beszélni szeretne velünk. Kérdeztem Bogikával van valami baj. Jó lenne, ha minél előbb jönnének, egész éjjel küzdöttük a kicsivel. Az hogy lehet mikor este minden rendben volt 
Pár nappal előtte mondták, hogy megpróbálják a köldökéből kivenni a művénát és tesznek a kezébe egy tartós vénát, hátha sikerül és megmarad neki. Én mondtam csak ők tudják csak ne legyen baja. Akkor az ottani orvos valami okból meggondolta magát és azt mondták mégsem csinálta meg neki, majd inkább ha lesz a főorvos az megcsinálja. És az utolsó nap amikor mentünk egyből megláttam, hogy megcsinálták neki a tartós vénát a kicsi kezébe. És egyből a férjem mondta, hogy ez vérmérgezés. Bogika felvolt teljesen puffadva és lilás-szürkés szine volt az egész kis testének. És akkor odajött hozzánk egy fiatal lányka forma nőci, az volt a orvos. És akkor mondta, hogy most nagyon rossz állapotban van és ingatta a fejét, hogy már nem lehet rajta segiteni. És ennyi volt mi ott álltunk és sirtunk közben biztattam, hogy nem lehet hogy csak ennyi volt és vége. Hanem maradnia kell velünk. És senki nem jött a közelünkbe sem, mintha valami fertőző betegségünk lenne. És ahogy néztem fényképeket videókat más osztályokról. Olyan szépen el voltak látva a babák. Szegény kicsikémnek szinte az egész arcocskáját beragasztották, hogy rögzitsék vele csöveket. És amikor már nem kellett a szemét leragasztani, mert a kékfény már nem kellett. Az egyik szemén is ragtapasz volt. Kérdeztem miért van leragasztva. Ja biztos véletlenül a kolléganőm leragasztotta ahogy rögzitette a szondát és nem vette észre.Véletlenül
hát hova figyelt éppen akkor, amikor egy igen is egy extra koraszülött babával kellene foglalkoznia.
Pár nappal előtte mondták, hogy megpróbálják a köldökéből kivenni a művénát és tesznek a kezébe egy tartós vénát, hátha sikerül és megmarad neki. Én mondtam csak ők tudják csak ne legyen baja. Akkor az ottani orvos valami okból meggondolta magát és azt mondták mégsem csinálta meg neki, majd inkább ha lesz a főorvos az megcsinálja. És az utolsó nap amikor mentünk egyből megláttam, hogy megcsinálták neki a tartós vénát a kicsi kezébe. És egyből a férjem mondta, hogy ez vérmérgezés. Bogika felvolt teljesen puffadva és lilás-szürkés szine volt az egész kis testének. És akkor odajött hozzánk egy fiatal lányka forma nőci, az volt a orvos. És akkor mondta, hogy most nagyon rossz állapotban van és ingatta a fejét, hogy már nem lehet rajta segiteni. És ennyi volt mi ott álltunk és sirtunk közben biztattam, hogy nem lehet hogy csak ennyi volt és vége. Hanem maradnia kell velünk. És senki nem jött a közelünkbe sem, mintha valami fertőző betegségünk lenne. És ahogy néztem fényképeket videókat más osztályokról. Olyan szépen el voltak látva a babák. Szegény kicsikémnek szinte az egész arcocskáját beragasztották, hogy rögzitsék vele csöveket. És amikor már nem kellett a szemét leragasztani, mert a kékfény már nem kellett. Az egyik szemén is ragtapasz volt. Kérdeztem miért van leragasztva. Ja biztos véletlenül a kolléganőm leragasztotta ahogy rögzitette a szondát és nem vette észre.Véletlenül
hát hova figyelt éppen akkor, amikor egy igen is egy extra koraszülött babával kellene foglalkoznia.
2009.02.04 09:57
Meg amikor éppen nem volt különösebb dolga és irt valamit, az asztalnál. Elkezdett Bogika gépe csipogni én meg voltam rémülve és mondta ja ez semmi csak megtelt a nyákszivó tubusa ki kell üriteni. Nem mosott kezet, nem húzta fel a kesztyüt amik Boginál volt az inkubátorban. Csak egyszerűen benyúlt és kiüritette. De nem gondolnám hogy az a toll vagy a füzet vagy akármi steril lenne, amivel éppen akkor foglalkozott. Hiszen akármennyire is takaritanak a külső környezet nem steril.Baktériumok vannak mindenhol ami éppen nem kell a inkubátorban lévő babáknak.
2009.02.04 12:44
Sziasztok!
Itt ülök és zokogok, már alig látok a könnyeimtől.
Melcsike, először is azon, amiket leírtál. Embertelen, és kegyetlen, amit veletek tettek.
Másodszor pedig a reggeli vérvétel miatt. Tudom a közelében sem voltam annak, amit Ti átéltetek a Picikéitekkel, de annyira sajnáltam a drágáimat. Kokó egész lazán vette, csak addig sírt míg a vizsgálóasztalon kellett feküdnie. Manó viszont már itthon is könyörgött, hogy ne menjünk, majd holnap. Aztán a kórház liftjénél kitört belőle a zokogás, de annyira, hogy alig kapott levegőt. Könyörgött, hogy "anyukám, menjünk haza; anyukám léci nem akajom". De az igazi sokk a vérvétel volt, pedig nagyon kedvesek és megértőek voltak a nővérkék meg a doktornő is, de Manónak azt a bánatos szemét, a szemrehányást a tekintetében, hogy én ezt miért hagyom, és a folyamatos könyörgést, hogy "anyukám kéjlek, mennünk haza; anyukám, léci nem akajom", ezt amíg élek nem felejtem el. Alig tudtam tartani magam, hogy ne sírjak én is, próbáltam nyugtatni, és erősnek maradni, de annyira nehéz volt.
Itt ülök és zokogok, már alig látok a könnyeimtől.
Melcsike, először is azon, amiket leírtál. Embertelen, és kegyetlen, amit veletek tettek.
Másodszor pedig a reggeli vérvétel miatt. Tudom a közelében sem voltam annak, amit Ti átéltetek a Picikéitekkel, de annyira sajnáltam a drágáimat. Kokó egész lazán vette, csak addig sírt míg a vizsgálóasztalon kellett feküdnie. Manó viszont már itthon is könyörgött, hogy ne menjünk, majd holnap. Aztán a kórház liftjénél kitört belőle a zokogás, de annyira, hogy alig kapott levegőt. Könyörgött, hogy "anyukám, menjünk haza; anyukám léci nem akajom". De az igazi sokk a vérvétel volt, pedig nagyon kedvesek és megértőek voltak a nővérkék meg a doktornő is, de Manónak azt a bánatos szemét, a szemrehányást a tekintetében, hogy én ezt miért hagyom, és a folyamatos könyörgést, hogy "anyukám kéjlek, mennünk haza; anyukám, léci nem akajom", ezt amíg élek nem felejtem el. Alig tudtam tartani magam, hogy ne sírjak én is, próbáltam nyugtatni, és erősnek maradni, de annyira nehéz volt.
2009.02.04 12:46
Igen, Tünci annyira szépen ír róla, és annyira erősnek tűnik így a blog alapján.
2009.02.04 13:19
Betti! Két lappal korábban írt Tüncinek üzit, és ott kattintottam a "www"-re. Akkor a blogja jön fel.
2009.02.04 13:52
Sziasztok!
Jótündér, sajnálom a picikédet, hogy ilyen rosszul viselte a vérvételt Rossz lehet ilyenkor hallani, hogy keservesen kérlel, te meg nem tudsz tenni semmit. Valami finomságot azért kapott már megnyugtatásként?
Maga a szuri helye nem fáj neki már ugye?
Vagyok ám én is, csak a Tündi30 blogját kezdtem el olvasgatni, meg a lakásban pakolászok egy kicsit.
Melcsike, ügyi vagy, hogy kiírtad magadból.
Jótündér, sajnálom a picikédet, hogy ilyen rosszul viselte a vérvételt
Rossz lehet ilyenkor hallani, hogy keservesen kérlel, te meg nem tudsz tenni semmit. Valami finomságot azért kapott már megnyugtatásként?
Maga a szuri helye nem fáj neki már ugye?
Vagyok ám én is, csak a Tündi30 blogját kezdtem el olvasgatni, meg a lakásban pakolászok egy kicsit.
Melcsike, ügyi vagy, hogy kiírtad magadból.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2009.02.04 13:57-kor.
2009.02.04 13:53
Jó tündér
Volt valami különösebb ok, hogy vérvételre vitted a lurkókat? Holnapra már a gyerekeknek már csak egy történet lesz, hogy vért vettek tőlük. De egy anyukának ilyenkor nagyon erősnek kell lenni. Egyszer én is vittem a BArcit mert nem evett és kellett egy kis vas neki. De ahogy le kellett fognom és láttam a könnyeit, muszáj volt akkor visszatartanom a sirást. De nekem is nagyon rossz érzés volt. Ahogy Ő is könyörgőn nézett rám.
Volt valami különösebb ok, hogy vérvételre vitted a lurkókat? Holnapra már a gyerekeknek már csak egy történet lesz, hogy vért vettek tőlük. De egy anyukának ilyenkor nagyon erősnek kell lenni. Egyszer én is vittem a BArcit mert nem evett és kellett egy kis vas neki. De ahogy le kellett fognom és láttam a könnyeit, muszáj volt akkor visszatartanom a sirást. De nekem is nagyon rossz érzés volt. Ahogy Ő is könyörgőn nézett rám.
2009.02.04 13:55
Boboka! Kaptak egy-egy kinder tojást. Nem tudom, bealudtak a babakocsiba hazafele, remélem nem fáj már neki, bár most néztem még csúnyán látszik neki.
2009.02.04 13:58
Boboka
Hol jártál ma? HOgy nem is jelentkeztél be? Most én megyek mert 2-re eligérkeztem az egyik, egyetlen barátnőhöz, az itteni környezetemben aki megértett , akivel tudtam beszélni. Mert már nekem is csak ti maradtatok, ti vagytok a barátnők. Pedig huuuuuuuu de mennyien voltak. Huuuuuu de soknak segitettem. Huuuuuuuu de sokukat elvittem állatkertbe ide-oda gyerekestül. Egy kicsit mielőtt megyek a Barciért.
Hol jártál ma? HOgy nem is jelentkeztél be? Most én megyek mert 2-re eligérkeztem az egyik, egyetlen barátnőhöz, az itteni környezetemben aki megértett , akivel tudtam beszélni. Mert már nekem is csak ti maradtatok, ti vagytok a barátnők. Pedig huuuuuuuu de mennyien voltak. Huuuuuu de soknak segitettem. Huuuuuuuu de sokukat elvittem állatkertbe ide-oda gyerekestül. Egy kicsit mielőtt megyek a Barciért.
2009.02.04 14:05
Melcsike! Igen, volt. Kokónak veleszületett vészes vérszegénysége volt/van, holnapra kiderül. Manónak pedig tavaly, mikor vérszegénység miatt voltunk kontrollon kiderült, hogy két májfunkciós értéke tízszerese a normálisnak. Most azt ellenőrzik, hogy milyen.
Manónak pedig tavaly, mikor vérszegénység miatt voltunk kontrollon kiderült, hogy két májfunkciós értéke tízszerese a normálisnak. Most azt ellenőrzik, hogy milyen.2009.02.04 14:10
Melcsike! Igen, volt. Kokónak veleszületett vészes vérszegénysége volt/van, holnapra kiderül. Manónak pedig tavaly, mikor vérszegénység miatt voltunk kontrollon kiderült, hogy két májfunkciós értéke tízszerese a normálisnak. Most azt ellenőrzik, hogy milyen.
Manónak pedig tavaly, mikor vérszegénység miatt voltunk kontrollon kiderült, hogy két májfunkciós értéke tízszerese a normálisnak. Most azt ellenőrzik, hogy milyen.2009.02.04 14:11
Melcsike! Igen, volt. Kokónak veleszületett vészes vérszegénysége volt/van, holnapra kiderül. Manónak pedig tavaly, mikor vérszegénység miatt voltunk kontrollon kiderült, hogy két májfunkciós értéke tízszerese a normálisnak. Most azt ellenőrzik, hogy milyen.
Manónak pedig tavaly, mikor vérszegénység miatt voltunk kontrollon kiderült, hogy két májfunkciós értéke tízszerese a normálisnak. Most azt ellenőrzik, hogy milyen.2009.02.04 14:12
Borogattátok vizes ruhával? Anyu mindig meséli, hogy engem mindig vizes ruhával borogatott. Már a szuri helyét, és tök gyorsan elmúlt a pirosság.
Biztos örültek a csokinak:)
De tuti, hogy úgy van, ahogy Melcsike mondja, holnapra már nem is emlékeznek rá.
Lányok, a Tündi blogjában Rolika hány hétre született? Még nagyon az elején járok, de ez még nem derült ki számomra.
Előjönnek nálam is az inkubátoros "élmények", a kétségbeesés, hogy bármit is mondanak a dokik nem értem, mert nem végeztem orvosit, csak egy mezei szülő vagyok, aki nem érti a szakszavakat...
Biztos örültek a csokinak:)
De tuti, hogy úgy van, ahogy Melcsike mondja, holnapra már nem is emlékeznek rá.
Lányok, a Tündi blogjában Rolika hány hétre született? Még nagyon az elején járok, de ez még nem derült ki számomra.
Előjönnek nálam is az inkubátoros "élmények", a kétségbeesés, hogy bármit is mondanak a dokik nem értem, mert nem végeztem orvosit, csak egy mezei szülő vagyok, aki nem érti a szakszavakat...
2009.02.04 14:30
Bocsika, nem akartam ennyiszer, tiszta dilis ma a babanet. 
2009.02.04 21:35
Sziasztok!
Boboka! Köszönöm, Kokó már elfelejtette (igazatok volt ), Manó viszont még emlegeti. Mikor felébredt a babakocsiban, mutatta, hogy "ide szújt a néni, fáj a kezem".
Boboka! Köszönöm, Kokó már elfelejtette (igazatok volt
), Manó viszont még emlegeti. Mikor felébredt a babakocsiban, mutatta, hogy "ide szújt a néni, fáj a kezem". 2009.02.04 21:39
Sziasztok!
Ma egy kicsit általános a rossz hangulat.
Melcsike, majd számolj be a dokinál tett látogatásról, szorítok, ohgy jó legyen.
Boboka,Rolika kb abban a hétben született, mint Lackó és nála bár szépen megnőtt kialakult az éretlenség miatt egy súlyos tüdőbetegség,amit nem tudtak gyógyítani.
lyly,remélem gyógyultok!!!!!!!!
Jótündér, remélem gyerkőcök már gyógyultak lesznek és hamar elfelejtik ezt a tortúrát!!!
nincs ma jó napom.
Puszi Nektek!
Ma egy kicsit általános a rossz hangulat.
Melcsike, majd számolj be a dokinál tett látogatásról, szorítok, ohgy jó legyen.
Boboka,Rolika kb abban a hétben született, mint Lackó és nála bár szépen megnőtt kialakult az éretlenség miatt egy súlyos tüdőbetegség,amit nem tudtak gyógyítani.
lyly,remélem gyógyultok!!!!!!!!
Jótündér, remélem gyerkőcök már gyógyultak lesznek és hamar elfelejtik ezt a tortúrát!!!
nincs ma jó napom.
Puszi Nektek!
