Sziasztok Lányok... gondolkoztam, mivel kezdjek. MINDENKINEK hálásan köszönöm, hogy kitartóak voltatok 3 hétig tartó vajúdásom alatt, köszönöm a drukkokat, a gratulációkat, és mindent.
Mindannyiótoknak kívánnék EGY ILYEN szülést, mert ez valami csoda volt. Csoda volt ott lenni, átélni, megélni, megtapasztalni, megérinteni és megérintve lenni. Minden annyira a maga rendjében zajlott. Nem féltem, nem pánikoltam, nem hatott rám semmi sokkolóan, egyszerűen csak ott voltunk, és vártuk együtt Jankát. Mégcsak nem is fájtam annyira...
Szombaton nagyon korán keltem, a szokásos jóslóbarátaimmal...
Benedek viszonylag korán kelt, és szokásától eltérően hosszú percekig nem engedett, amikor érte mentem, csak ölelt és szorított a nappali kanapén ülve. Én tudtam, hogy ez a kisember többet tud, mint én, de nyugi maradtam. Bejelentkeztem, bizti, ami bizti.
Szótal Istvánnak, hogy készüljünk, mert be kéne nézni. Olyan 7 percenként éreztem fájdalmat, amik egyike sem sodort el, csak éreztem, hogy Janku bizony útra kész. Rita épp szolgálatban, várt minket szeretettel. Mi nyugiban lepakoltuk kisBencit a barátainkhoz, és vidáman, tényleg nevetve elautóztunk kórházig. Istvánra hatott a nyugalmam, mert parkolóban még hóesést (és engem) kellett fotózni, na meg cigizni (ő). Felsétáltunk gyalog, megint csak bizti ami bizti. Rita várt, ügyeletes Hegedűsdr. 1 ujjnyi méhszáj, ráérünk. Ez volt 9.30. Volt időnk, Erikának mondtuk nevetve, hogy "maholnap" meglesz ez a Janka. Pirkadatot választottam.
Nagyon sokat beszélgettünk Ritával, hangolódtunk, megbeszéltük, mit hogy szeretnénk, meg majd homeózunk, meg ilyesmi. Majd csak kitaláltam, hogy "kéne KIS BEÖNTÉS".
Rita megvizsgált, hogy megnézze, mikor fér bele az időnkbe. Nem fért, mert ugyan alig lehetett 10.45, már bő 3 ujjnyi volt. Az ok, hogy haladgattak a fájások, de tény, hogy nem hatottak rám elemi erővel, észnél voltam, érzékeltem mindent, és ez így nagyon jó volt. Na, gyorsan hívtuk Vidadokit. Még smseztem, hogy jól van-e Benc... jól volt. 11.30kor burkot repesztettek, és nagyon szépen, alkalmazkodva ahhoz, hogy nekünk minden jól menjen, szépen kibújt a kicsilány 11.44kor. NAGYON HANGOS volt. Én nem, és ezért is hálás vagyok. Így alakult, és nagyon élveztem. Amikor megláttam, akkor nem hittem el, hogy ott van, hogy minden rendben lehet vele... tényleg, első gondolatom az volt, hogy irtózatos pici. Ja, kisebb, mint BüdösBenc a 15 kilójával.
Fenomenális volt. Olyan jó volt mindenkivel, aki ott volt. Rita, és Vidadoki, annyira köszönöm. István is remek volt, de azért azt nem felejtem, hogy 11kor megintcsak elhúzott cigizni, mondván, ráérünk szerinte.