Egyébként én kb 10 évvel ezelőtt jártam utoljára Egerben és a Mátrában.
Az egri várban bementünk a panoptikumba is - na az most is kb úgy néz ki, mint tíz éve
Marci nem nagyon díjazta, a viaszfigurák láttán csak annyit mondott: "Jaj, szellem!"
De az tetszett neki, hogy be lehetett bújni a titkos alagútba.
A siroki várnál is azt élvezte, hogy lehetett bújkálni, lépcsőkön meg szűk alagútban mászkálni. (A várhoz vezető utat bezzeg végignyafogta, hogy ő nem akar gyalogolni.)
Nóri! Nagyon cukik a képeid. Az ágytakaród gyönyörű, és milyen gyorsan haladsz vele! Milyen anyagot használsz? Mert úgy látom valami fényeset, azt nem lehet könnyű varrni!
A mienk pamutból van, és így néz ki:
Móni! Marci unokatesójával dettó ugyanez volt, mint Milán esetében. Hogy napokig tartogatta a kakit, aztán meg fájt neki. Egyszer még dokihoz is el kellett vinni, mert a hashajtót nem volt hajlandó bevenni. Biztos hozzájárult a dologhoz, hogy a család jó nagy mizériát csapott körülötte, de aztán valahogy nála is megoldódott a dolog szerencsére.
Marcival is bajban vagyunk, mert ő csakis pelenkába hajlandó kakilni még mindig. Éjszakára ő még kap pelust, úgyhogy akkor intézi. Ha nincs rajta pelus, soha nem kakil, és nem is szól, hogy kéne. Nincs valakinek valami ötlete?
Melinda! A helyedben én sem hagynám, hogy kompba ültessék a gyereket. Elég régóta bebizonyosodott, hogy az káros a mozgásukra nézve, és egy elavult eszköz. Csoda, hogy még kapni lehet.
Jó éjt mindenkinek!