Sziasztok!
Megjöttem, hát nincsenek jó híreim. Kaptam beutalót, de nem igazán azt, amit szerettem volna. Hormont néznek, de csak éhgyomri vércukrot és inzulint, semmi terheléses. Hiába győzködtem a dokit, hogy én úgy emlékszem ezt beszéltük meg a rendelésén, csak azt hajtogatta, hogy így szokták, meghogy terhelésest, csak a terheseknek csinálnak.
Úgylátszik csak a magánrendelésén jó fej, a kórházban egyáltalán nem volt az.
Mindenesetre szerdán reggel vérvétel, akkor megcsináltatom a sima terheléses cukrot, inzulin nélkül, amit a háziorvosom adott, aztán majd meglátjuk.
Ja, és a barnázásra érdemben semmit nem mondott, csak magyarázott, hogy biztos nem volt peteérésem, és bevérezgetve válik le a nyálkahártya. De aztán mikor mondtam, hogy az ébredési hőm szerint volt, akkor már nem mondott semmit. Vizsgálat szóba sem került, így is 3-szor mentem oda hozzá, míg a folyosón rohangált, mindig kérdeztem valamit.
Egyenlőre úgy tűnik, hogy egyedül maradtam a bajommal, úgyhogy kecskerutát még többet fogom inni, és indul a fogyás, kevesebb kaja, sok mozgás!
Viszont jól megviselt a kórház, utoljára akkor voltam ott, mikor szültem. Jól rámtörtek az érzések, elég volt, hogy beléptem és megcsapott az illat, nem is kellett több. Aztán jöttek egy csomóan nagy pocakkal, mások meg tolták a pici babájukat, mászkáltak az ismerős ápolók, orvosok, csecsemősök... hát összeszorult a gyomrom... De éreztem, hogy hamarosan eljön az én időm!!!!!!!!!!!!! Most nagyon eltökélt vagyok, egy cél lebeg csak a szemem előtt!