Andi, emlékeztem én is, hogy nem válaszoltál. Milyen türelmetlenek vagyunk. De az is van, hogy ha nem jön valaki, akkor hiányérzetünk van.
Ember megint el? És pont ebben a hosszú téli időszakban?
Jobbuljatok. Anyukáddal együtt.
Durca,gondoltam, hogy valami kavar van, de nem baj, ami késik, nem múlik.
Tigrincs, mi örülünk, hogy kijöttetek. Ahogy ott sertepertéltél, átfutott az agyamon, hogy "Ez a nő képes és berendelte magának a vasalnivalót..."
Phadri, csak hogy végre! Gondolom, a három manó mellett nem eccerű ez.
Ja
Durca, néptáncot tanítok. Meg magam is táncolok. Vagyis táncoltam, és remélem csak ideiglenes a szünet. Mert nagyon hiányzik. Azt hiszem, ha eljutnék a heti két próbára (este, 3-4 órahossz teljes kikapcs), plusz taníthatnék is valamennyit, könnyebben gyűrném az anyaságot.
De hát nagyszülők most is: "Bármikor
hozhatjátok a lányokat hétvégeken. Akár péntektől vasárnapig, mi nyugodtan menjünk, amerre akarunk, intézzük a dolgunkat. Szépen hangzik ez. Csak hát arról nem volt szó, hogy bármikor szólhatunk, hogy
ők jöjjenek hozzánk. Merthogy néha arra is szükségünk lenne. És egy egyéves Esztert nem hagyok ott napokig apa-anya nélkül. Múltkor- bár ott voltunk velük anyóséknál - teljesen szétestek a nagyszülők, képtelenek voltak folyamatosan a lányokra figyelni, lettek is kisebb nagyobb bajok. Férjemnek is elege lett abból a fajta gyerekfelügyeletből mert éppenséggel nem az volt, hogy intézhettük volna nyugodtan a dolgainkat, vagy pihenhettünk volna. Közben folyamatosan a duma, hogy "Csináljátok csak a dolgotokat, mi figyelünk". És közben már szereli Eszter a konnektort, Melindánál a nagykés, mászik fel a lépcsőn, amin nincs korlát, 3 méter magasságig van építve. Még apósom sértődik meg, amikor megkérem, hogy ne furikázza a lányokat autóval, mert rosszul lát, autóztam vele nemrég és bizony nem éreztem magam biztonságban. (Talán írtam erről).
Tudjuk, hogy nem lehet mindig, sőt gyakran sem, hogy ők jöjjenek, de kissé egyoldalú így a dolog.
Dohogok, mert telítődtem velük, itt voltak egy napot, és annyira álságos az egész, hogy hányok tőle. Amikor mi vagyunk náluk, teljesen másképp viselkednek. Én ehhez nem vagyok elég elfogadó. És gyűlölöm a tabukat, amikkel körülveszik magukat.
befejeztem. Megyek vissza elefántba, várom Judit babáját is, hogy trombitálhassak az égbe üdvözlésképpen.