Végre itt a tavasz!
Vasárnap állatkerteztünk, meg utána éttermeztünk. Az állatkertől Nátán odáig volt (persze Beni is, de vele már voltunk korábban, akkor is tetszett neki, de Nátán 6-7 hetes lehetett, mikor utoljára voltunk). Bementünk a pálmaházba, és ott vannak oylan részek, ahol az állatok szinte testközelben vannak (pici majom egy lépésre tőlem a fán), azok nagyon tetszettek neki. Meg az akváriumi rész is. AZtán kijöttünk, és ő szinte azonnal elaludt. úgyhogy a többi állatról (és állatsimogatásról/etetésről) lemaradt, de legalább lesz érdekes dolog legközelebb is. Hétfőn sétáltunk, meg virágot ültettünk. Nyílnak a kertben a krókuszaink (a későn jövő hó nem tett kárt bennük), és nagyon szép, mert még a fű sem indult el, meg a fákon sincs virág. Csak lehetne még több, úgy még szebb lenne. Ilyenek, különböző szinekben (ez egy tavalyi kép, de idén is ilyen, sőt egyenlőre a fű is (mindig így kezdi, sztán később szépen kizöldül):
Megterveztem Beni ablakát, remélem szép lesz. Így fog kinézni, csak persze színesben:
Ha kész, majd lefényképezem. Akartam még több állatot, de nem akarok speciálisan egy eseményre tervezni, hanem inkább általánosan. Persze a virágokat lehet majd cserélni.
Conti!
Azt hittem, hogy már gratuláltam a lányodnak, de ezek szerint még csak fejben
.
Akkor most: gratulálok, nagyon ügyes!
Forti!
Kár is, hogy nem bárányhimlő, mert nem lett volna baj, ha túlesik rajta, ugyanakkor jó, hogy kiderült, hogy nem kell a szobafogság és pancsimegvonás.
De legközelebb már tudni fogod, milyen a bárányhimlő, annyit olvastál róla!
Kataa!
Nem tudom, mi okozta nálam a gondokat, mert ennyit tényleg nem szoktak fájogatni császár után. Lehet, hogy az volt az ok, hogy sokat vajúdtam: nem időre, mert csak 4 órát kb., hanem a doki mindeképpen megpróbálta megszüleszteni, és emiatt mindent bevetett (kézzel tágítás). Meg is értem, mert akármekkora fájdalommal járt az egész, még mindig jobban jártam volna, ha nincs műtét. Aztán végül hirtelen lett császár, ki tudja, mit nem toltak bennem arrébb, hogy minél hamarabb kikapják a gyereket (akinek így is 7/10-es Apgarja lett, azaz még komoly dolog nem volt, de már nem voltak tökéletesek az értékei).
Ha az ember már előre készül rá, mert az elejétől, vagy legalább a terhesség egy részétől biztos császár vagy erősen benne van a képben, akkor egész más, mint így hirtelen. Nekem semmi nem utalt rá, hogy az lesz. Jó fekvésű volt (már egész korán fejfekvésbe fordult és végig ott is maradt), soha egyetlen CTG-n nem látszott, hogy bármi gond lenne, sőt a szülés közben sem, nagyon sokáig ott is tökéletes volt a CTG.
Be kell valljam, egyátalán nem terveztem császárt, meg se fordult a fejemben, és ez talán hiba is volt.
Nálunk szerintem az volt a gond, hogy a páromnak haza kellett mennie a szülés után, mert ugye itthon volt Beni, mi éjszaka hirtelen mentünk el. És ugyan rám figyeltek, azért így fekve, mozdulatlanul nem igazán tudtam érvényesíteni az akaratomat. Este is azért hozták ki és adták a kezembe Nátánt, mert visszajött a párom, és nyomatékosan kérte, hogy hozzák megint ki. Sajnos mivel mindhárom ágyon volt kismama, ezért a párom akkor már nem lehetett bent, mert máshová is kihozták a babákat. Mondjuk abban nagyon rendesek voltak, hogy a kórterembe elvileg nem szabad a kismamákon (és persze az orvosokon, nővéreken) kívül senkinek belépni, a császáros örzőben, ha nem voltak épp babák, bent lehettek a családtagok. Legalább ennyi könnyebbség volt.
Barátnődnek valószínű szerencséje lehetett, és csak egyedül volt az örzőben, ezért hozták ki a babát és lehetett vele a férje is.
Judy!
Vérvétel
. Miért függ össze a szülés a vérvétellel? Az egyiket ráerőltetik (vérvétel), a másikat viszont ugysem tudja senki (még te sem
) megakadályozni. Ráadásul egy szüléshez nem kell szúrni feltétlenül és vért sem nagyon kell látni (ugye lent és nem a fejednél történnek dolgok).
Manó!
Gondolom az igények is változnak, kénytelenek is haladni a korral. 5 éve még nagyon nagy volt a kontraszt a két kórház között. A MÁVot nem sokkal előtte újították fel, egyszemélyes szülőszobákkal, közülük egyben káddal, minden ágy állítható volt, hangulatos közös vajúdó (fotelek, asztal, tv). És egészen másképp is álltak hozzá a szüléshez és a gyermekágyas időszakhoz is. Pl. már akkor sem (és Nátánnál sem) betegként kezelték a kismamákat, nem volt reggeli vizsgálatos vizit (olyan, amikor gátsebet néznek, kezelnek). Ehhez képes az Újpestiben azzal riogatnak, hogy még bugyit se lehet hordani!
Azért én remélem, hogy a kismamák emgnézik azt a helyet, ahol szülni fognak, és igényesek vele szemben, mert ez az, ami a fejlődést hozhatja. hisz ha nem olyan, akkor a kismamák nem mennek oda szülni, akkor nincs pénz, tehát fejleszteni kell, hogy odamenjenek a mamák. Vagy nem?
Áfonya!
Folyékony beszéd!
Az álom! Nekünk két szóval bővül az amúgy is hatalmas repertoárunk, a "cici" (kizárólag szopi után, konstatálva, hogy miből is evett
) ill. a "gyere". "Igen", "nem" továbbra sincs, csak különböző hosszú nyögések. Már mondtam a páromnak, hogy lehet, hogy kevésbé kéne megértenünk a gyereket, akkor rá lenne kényszerítve, hogy mondjon is valamit. De én túl ahmar kitalálom, hogy mit akar, sokszor még látnom sem kell őket, és tudom, hogy épp mi történik, csak a hangokból.
Aggódni meg ugye nem kell
, csak aztán bírjam majd hallgatni később az állandó dumálását! (Mint Beninél is, aki csak egy pár hónapja beszél teljesen tisztán, de ma már majdnem folyékonyan olvas.)
Születési súly triplázás: már régen mértem Nátánt, de ő is inkább a ropi kategória súlyilag (szerintem nem úgy néz ki, de ugye az anyai szem). A triplázás nálunk 10,5 kg körül lenne, hát nem tudom, hogy már megvan-e.
Nátán is ordít a délutáni alvástól, eleinte. Aztán persze bealszik, és alszik 2-2,5 órát. De akkor minek a hiszti? Ki érti ezt?
Tesó: én folyamatosan mondom Nátánnak, meg próbálom mutogatni is (Beninek van emberi testes könyve). De nem nagyon veszem észre, hogy bármit reagálna rá, értené. Igaz, nekem még nem nagy a pocim, meg nem is érezhető,h ogy tényleg baba van bent, talán majd akkor, ha lehet érezni a hasamon keresztüla rugdosását, akkor majd érdekesebb lesz számára is a kérdés.
Gumicukor!
Jobbulást!
Beszti (na most egy időre kiírtam magamat!
)