2009.01.29 20:54
Szerző: lyly
Boboka,
igen, német szakos is vagyok, de ezen a környéken NEM akarnak nyelvet tanulni az emberek. A 16 éves fiú még ált. iskolába jár, a motort, kocsit már megkapta, na de tanulni???
Nekünk 1 Mbit/sec a netsebességünk, az informatikus férjem szerint egyelőre ez elég nekünk, én itthonról dolgozok is egy pesti cégnek (ami csak jutalékot fizet, ha viszek üzletet), és meg vagyunk elégedve vele. 4.400 Ft/hó a díja.
Köszönöm lányok a drukkokat, rám is fér, mert ma is borzasztó napunk volt:
délelőtt telcsiztem a férjemnek, hogy valahogy szerezzen egy autót, mert szakad a hideg eső, a gyerek orrából-füléből dől a genny, az eszméletlenségig elalélt, és zuhog a hideg havaseső, kizárt dolog, hogy vonattal vigyem be 27 km-re a rendelőbe.
Felhívtam a háziorvosunkat helyettesítő dokit, mi a helyzet, ő is azt mondta, hogy azonnal be a füll-orr-gégére. De nincs kocsi, mentőt lehet? Hát, azt nem, mert nekem kell fizetni, ez még nem életveszélyes állapot, csak az lehet, ha rámegy a genny az agyhártyára.
A párom közvetlen főnöke (EMBER A TALPÁN!) ismeretlenül kölcsönadta kocsiját, a férjemnek még szabit sem írt ki, azzal hazaszáguldott. Be a megyei rendelőbe, ahol közölték, már nem fogadnak (11.50 volt, a rendelés 14.30-ig tart), mert a mai napra finanszírozott betegszám már megvolt. Én üvöltök, hogy hová vigyek egy gennyes fülgyulladásos gyereket, akinek 39 fok fölött van a láza. Erre habozva közli, menjek fel a rendelőbe, a nővérnek mondjam meg, mi a helyzet...
Párom beugrik két beteg között, elmondja, mi a helyzet, kiküldik, várjunk. 14 órakor (a gyerek elájult a kezemben a láztól és a fáradságtól, éhségtől; vittem kis rágcsát meg teát, de többre vágyott), miután MINDENKIT behívtak előttünk (pl. nyugdíjasokat, akik havonta felülvizsgáltatják magukat, egy börtönből kihozott láncon vezetett rab, iskolából lógó vihogó nagyfiúk, stb.) végre mi jövünk. Fiatal dokinő, megnézi Bencus füleit (ORDÍTÁS), azt mondja, szerinte nem lyukas a dobhártya. Kérdem: honnan jön ez a sok genny? Már az orrán át is folyik... Ő nem lát semmit, de érzi, milyen lázas a kicsi. Áthív egy idősebbdokinőt, aki azonnal megtalálja a repedést a dobhártyán, azonnal tartkókötöttséget néz Bencusnál (nincs-e már agyhártya-gyulladás), tapogatja az egész fejét, gyerekünk ordít. A fülei tele vannak hólyagokkal, súlyos az állapota, azonnal szúrni kell mind a két dobhártyát, rá ne menjen a genny az agyhártyára. Érzéstelenítés, iküldenek minket. Most már mindenki sokkal barátságosabb, a párom úgy néz rájuk, hogy hátrálnak előle a dokik (most már 3-an vannak), 4-en lefogjuk a kicsit, szúrások...
Ömlik minden...
A dokinő szerint reggelre jelentősen csökkenni kell a láznak, ha nem, azonnal vissza, akkor más a helyzet... Ha csökken a láz, akkor hétfőn újra vissza, látni akarja, de be kell jelentkeznem a kartonozóba. Mondom neki, nincs kocsi, a gyerekkel 8-nál előbb nem érek ide (akkor is 6-kor keltem). Keressek idevalósi ismerőst, aki bejelent minket, mert 3/4 7-kor nyit a kartonozó, amikor megtelik az aznap finanszírozott betegszámmal, lezárják...
BESZ@ROK EZEN A K...A egészségügyön!!!
Lemegyek a kartonozóba (gyerek szinte eszméletlen apa vállán), mondom a kövér seggű nőnek, mi a helyzet, nézze meg ezt a kicsit: itt a TAJ-száma, a neve, ha reggel nyit a rendszer, írja be bencust, jövök 9-ig. Ha nem leszek itt, kitörölheti a rendszerből, ill. biztos, hogy idetelefonálok. Azt mondja nemes egyszerűséggel: NEM. miért? CSAK. Leordítottam (már nem emlékszem, miket mondtam neki, csak láttam, megijedt).
Itthon Bencus 39,7 lázzal nyöszörög, félig van csak eszénél (talpig langyos vizes ruhába csavarva, iszonyatos lázcsillapító kúppal a popsiban). Már éppen mentőt akartam hívni, amikor hirtelen elkezd lefelé menni a láza, eszik, iszik, szopizik, majd egy órával később szól, hogy felkel, és most bár kicsit hőemelkedéses, de futkározik, nevet, játszik...
ELEGEM VAN. Szerintem a második kicsim értem áldozta fel az életét, mert a szívinfarktusom helyett a placenta kapott infarktust...
Ne haragudjatok, ki kellett írnom magamból.