Amúgy ez a következetesség-téma nagyon érdekes ám... Sokan írtátok ezt alapelvként, és valóban, a gyermeknevelési szakkönyvek egyik alaptézise épp ez.
Boldogult bölcsődei gyermekgondozónő koromban nagyon következetes, és igen, 13 fős tomboló gyerek mellett szigorú is voltam - ha kellett. De lehetett lovagolni is a hátamon
A következetesség pedig szépen meghozta az eredményét! Csakhogy ők nem voltak a gyerekeim!
Aztán itt van Lilu. Vele is következetes voltam/vagyok, de itt már azért vannak ennek a következetességnek árnyalatai. Pl.van amit, ha törtrik, ha szakad tiltok. Esti fogmosás után evés, veszélyes dolgok, stb... És van,amit nem lehet, de olykor áthágjuk a szabályokat. Pl.nem lehet reggel-délben-este banánt enni. DE ha beteg a gyerek, és semmi más nem csúszik le, akkor lehet. Nem lehet csúnyán beszélni, DE ha nagyon megüti magát, vagy egy remekművére ráborul egy pohár víz, elnézem, hogy elkáromkodja magát. Habár nem is dícsérem meg érte...
Példamutatás - by Dodó: abszolút egyetértek. Ha mi nem tartjuk be, amit tőle kérünk, tőle hogyan fogjuk elvárni?
Szly említette a rácsapós dolgot. Igen, ezzel is egyetértek. Ha én rácsapok, amikor rosszat tesz, nem-e azt közvetítem, hogy ha valaki rosszat tesz nekünk, rá kell csapni...
Aztán itt van ez a szobába küldős, leültetős módszer... Nem rossz módszer, de gyereke válogatja, kire hat. Pl. Lilu senki sem tudta még ilyesmivel büntetni oviban sem, itthon sem. Neki azt mondják, állj a sarokba. "Miért?" "Mert rosszul viselkedtél, és ez a büntetés." "Nem állok a sarokba!" "De beállsz, és majd ha elgondolkodtál, eljöhetsz." "Nem állok be. Elgondolkodtam, megbántam, többet ilyet nem csinálok, bocsánat!" És már megy is játszani... Legalábbis így mesélték az óvónők. Kérdezték, tán daruval állítsák oda, kötözzék oda, fenyegessék, hogy addig nem ebédelhet, stb... Ez már durva agresszió lenne a részükről. Igen, ez is agresszió!
És itthon kiderült, anyu volt ilyen. Őt sem lehetett büntetni. Azt mondta, inkább világgá ment volna...
Vannak ilyen nagyon nehezen nevelhető, nagyon erős személyiségek, akiknek felnőttként sem lesz könnyű. És sajnos ilyen Lilu is...
De amit Bondi írt - Gordon módszer - az eléggé hatásos még nála is. A saját érzéseim közvetítése. "Nagyon elszomorít, ha ezt csinálod velem... Nagyon megbántottál, nagyon fájt, nagyon rosszul esett..."
A másik, amit egyszer Vkata írt: sírást színlelek - sokszor nem kell nagyon színlelni - és sírva mondom: "Annyira szeretlek, Lillus, és úgy érzem, mindent megteszek azért, hogy boldogan nőj föl, te pedig csúnyán beszélsz velem, kiabálsz, úgy bánsz velem, mintha nem is szeretnél... Ez végtelenül fáj, és elkeserít, és nem tudom, mi lenne a megoldás, hogy jobb legyen..."
Erre többnyire ő jön oda, megsimogat, és valóban bánja, nem "mű bocsánatot kér", hanem valódit, és nem duzzog, hogy megbüntettem, hanem valóban megbánja, amit tett. Ez szerintem kulcsfontosságú!
Hű, de belementem... Na, nem untatlak benneteket, készülök a szülőire! Csak még:
Mav!Csabinak jobbulást!
Bondi!
Otimnak puszi a veséjére!
Brúnó anyus!
Egér
A pocis képeiden nagyon szép vagy!!! Brúnó igazi karakter már újszülöttként is