Betti: Sajnos ilyen világban élünk. Senki nincs tisztelettel a másik tulajdona iránt. Én már csak tudom, mert büntetőjog a szakmám. És a legbosszantóbb, hogy még csak meg sem fog bűnhődni, még ha el is kapják... Esküszöm, hogy levágnám a kezét! De nézd a jó oldalát. Lehet, hogy szebb képeket fognak csinálni az új iratokhoz
)).
Boboka: Sajnálom, hogy potyára mentél a dokihoz. Remélem a holnapi ebéd attól még elkészült
Tünci: Miért ne lehetne a barátnőd kisfiának a Te lányod a felesége?! Nem ismerlek még téged, és bántani sem akarlak, de ne add fel, hogy neked nem lesz egy másik kislányod. Nem Viola. De egy másik szép kislány, akinek a lelke Violáéval egyesül! Amint írtam is, nem felejt az ember, és a bánat is örök, de én nem hiszem azt, hogy Viola is azt szeretné, hogy az anyukája örök gyötrelemben, fájdalomban élje le az életét. Szerintem ő is azt akarná, hogy az anyukája előbb-utóbb megtalálja a boldogságát. Azt szokták mondani, hogy Isten azokra pakol terhet, akik el tudják viselni. Tünci Drága! Neked is erősnek kell lenned, és biztos, hogy menni fog! Mintha magamat hallottam volna, hogy okokat keresek, magamat hibáztatom, a férjemet... Pedig igazából csak az Isten tudja, hogy mindennek miért kellett így lennie. Még ha nem is bocsátod meg magadnak, legalább az esélyt add meg annak, hogy Viola után újra boldog lehess!!! Ne add fel!!!
Nem akartalak sem megbántani, sem a lelkedbe taposni!
Puszi nektek