Helló!
Köszi lányok a hiányolást, megvagyunk, többnyire jól vagyunk, csak én vagyok lelkileg kissé padlón… Valahogy a mi évünk se indult eddig szuperül. Semmi óriási, csak a mindennapok „apró” bosszúságai, ez romlik el, az megy tönkre…
Emellett az, hogy itt élünk… Szeretjük az otthonunkat, de sírógörcsöt kapok, Apa meg idegbajt, ha pl. az ovira gondolunk… Védőnőtől kérdezem a tavalyi statisztikát, ugyan milyen Dorka korcsoportja? 70 körüli gyerek született, abból tizenegynehány magyar… Kibuktam. Ez azt jelenti, hogy ebből lesz 3 ovis csoport, amikbe jut kb. 4 magyar, meg 20 cigány… Kérdem én, ki van kisebbségben???
Lányok, Ti mennyire tűrtök meg taknyos, beteg gyereket a sajátotok közelében, mellett?
Ez a legújabb agyrém, ami a napokban ért.
Szombaton mondja a boltban anyósom, hogy Apa unokahúgának a kisfia tiszta takony, köhög ( ők együtt laknak ). Du. nem elhozta az anyja?
Kérdezzük, hát nem beteg? Erre ő: NEM. Miközben a kisfiú ( Dorcinál 1 hóval fiatalabb ) szörcsögött, köhögött össze-vissza. Pisti persze inkább cipelte Dorci seggét, csak ne kelljen letenni… Tegnap délután a sétánál találkoztam a csajszival, újságolja nagy büszkén, hogy „betegek lettünk, tiszta takony a gyerek, enni se eszik, úgy fáj a torka, nagyon köhög”. Agybaj. Hazatérvén mesélem Apának, reméljük, Dorka nem kapta el, blabla. Erre másfél-2 óra múlva megjelenik sógornőm ( a kisfiú mamája, ő neveli 90 %-ban ) a gyerekkel együtt… Apa kinn szerelt, lesett nagyott. Pont itt voltak másik sógornőmék, aminek örülök, mert így hallhatták az egész vitát, merthogy persze az kerekedett belőle… Na szóval. Bejönnek, nagy mézesmázas hangsúly, "jöheeetüüünk" ? Na nekem se kellett több. Mondom „ persze, de hát Alex nem beteg? Mondta az anyja.” Erre felpattant sógornőm, elkezdett ordítani, de szó szerint, hogy mit képzelek én, micsoda fosos senkiházi szülők vagyunk mi, hogy így félünk a betegségtől??? Meg hogy ne is menjünk mi se hozzájuk, ezek után ő nem lát szívesen ( jelzem, eddig se hozzá mentünk, de anyósom házában laknak mindannyian ). Na elszállt az agyam, hogy a gyerekem előtt, az én otthonomban ilyen hangot üt meg! Kiosztottam, hogy álljon már le, tegnap sem szóltunk, meg összevissza beszélnek, most akkor beteg a gyerek vagy nem, mert ha az, akkor tényleg ne ragasszák már ránk! Kinek hiányzik a betegség? Közölte, hogy „gruppós” meg „gégés” a gyerek, azért köhög. Aztán felpattant, kirohant gyerekestül, Pistivel nekiállt kiabálni, hogy „majd megtudjuk, 3 évesen az oviban mindent elkap majd Dorka, majd rájövünk! Mit fosunk mi?” Na erre Apának se kellett több, megadta a napját. Ordibálva ment ki a kapunkon, még az utcán is mondta, tiszta gáz.
Vérig van sértve sztem. De hát ő kezdett ordítani, mi meg nem hagytuk magunkat. Miért nem lehetett normálisan megbeszélni? Hiába magyaráztam én neki, ő csak kiabált.
Lányok, tudom én, hogy mindent elfog Dorci is kapni, ha közösségbe kerül… De úgy vagyunk vele, akkor már pl. lehet, tud majd orrot fújni… Egyelőre örülünk minden náthamentes hétnek… Hülyén gondolkodunk? Mert mi abból indulunk ki, hogy a náthás gyerekünket mi nem vinnénk el hozzájuk pl. Nem is értem, miért kell ez vitatéma legyen...Nem tartjuk a gyerekünket burokban, nem teszek elé maszkot az utcán, de azért álljon már meg a fáklyásmenet...
Bocsi, hogy így részletesen leírtam, de nagyon kikészített.
Visszaolvasok, amint tudok.