Sziasztok!
Mire ideértem már elmentetek
Na se baj, én ma ráérek,álmos sem vagyok,holnap nem dolgozom,írogatok kicsit
Nem akarok túl sok lenni,kicsit rövidebbre fogom a történetet.
Ott tartottam,hogy kezdett újra értelme lenni az életemnek. A sors elvett tőlem valakit,de adott is.
Nagyon rövid idő alatt fenekestől felfordult az életem. Feladtam mindent az addigi életemből, éreztem,tudtam,hogy ezt kell tennem....a sok fájdalom rádöbbentett,hogy a házasságom romokban, és másra vágyom. Megértő, velem együttérző,együtt gondolkodó társra.
Egy év leforgása alatt eladtuk a házunkat, az autókat,felszámoltuk az üzletet,vettünk 2 lakást /egyformát
/, 2 autót /egyformát
/,elváltam,férjhez mentem és szültem egy kislányt. És boldog voltam,szerelmes,vagyis vagyok a mai napig is.
De soha nem fogom elfelejteni azt a mélységet ahova jutottam,ahonnan kimásztam az utolsó pillanatban.
A mai napig érzem azt a fájdalmat amit akkor, a hiányt,az űrt, és ezt nem lehet elfelejteni,csak eltenni a lelkemben és néha elővenni,mint pl. most..............
Igazából azért akartam Veletek megosztani a történetemet,hogy reményt, erőt adjak Nektek,hogy lássátok,hogy meg tud változni az ember élete, tudni kell látni a fényt, hinni kell,hogy jönnek jobb idők.
Nagyon át tudom érezni a lelketekben zajló háborút, addig gyászoljatok ameddig Ti úgy érzitek kell. Jó hogy itt tudjátok egymást támogatni, tudtok segíteni egymásnak, nagyon fontos dolog ez.
És én nagyon szorítok Nektek,hogy újra átéljétek a 2 piros csík mindennél felemelőbb érzését. Fantasztikus anyák lesztek, mert mindennél jobban fogjátok értékelni,hogy gyermeketek lehet.
Én nagyon hamar teherbeestem /az első próbálkozásnál/ a vetélés után, de végigrettegtem a terhességet,de akartam bízni,hogy 2x nem történhet meg velem a pokol. A pozitív gondolatok néha csodára képesek.........