Sziasztok Lányok,
Bocs, nem tudok mindenkinek írni, alig van néhány percem...
Agnese, sajnálom, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna! De az a lényeg, hogy azért megvolt a vajúdás, és a tejed is beindult! Én a programcsászár miatt voltam nagyon a padlón lelkileg, mostani fejemmel szerintem nem hagynám, hogy rébeszéljen a doki...
Jezsoerika, szuper, hogy kaptatok mégis tápszert! Sajnálom a tej-dolgot, a védőnő egy liba. Gyerekdokival nem tudsz beszélni?
Sharon, horror, mik történnek veled. Jobbulást!
Nika, szívből gratulálok a kis csodátokhoz!
Share, szépek a srácaid nagyon! Jobbulást!
Sharon, Dóra gyönyörű!
Mot, örülök, hogy megoldódni látszik az alvásprobléma, ránk is ránk férne
A királylány nagyon édes
Benszi, kölkek cukik, mint mindig
Gabicsibe, örülök, hogy nincs baj, el fog múlni ez a dolog! Nálunk már alig-alig jön elő, inkább csak akkor, ha Gabi fázik, és meg-megborzong. Mondjuk lehet, hogy ez nem ugyanaz, ami Botinál van, nehéz ezt így látatlanban eldönteni.
Nálunk több fronton áll a bál. Az egyik persze a fogzás, de az már nem is izgat annyira... viszont Gabi mostanában mintha el akarná választani magát. Tök keveset szopik, inkább csak az első éhét veri el, aztán nekiáll hasrafordulni a szoptatóspárnán, meg szórakozni ezzel-azzal, megfeszíti magát, nem lehet megszoptatni... cumisüvegből elfogadja a tejet, meg a tápszert is, a főzeléket is kajálja, szal tutira éhes, csak a cici nem kell neki. Ebből kifolyólag begyulladt a mellem (nem gondoltam volna, hogy az én tejhozamommal ilyesmitől kell tartani), belázasodtam, 2 napig elég durva volt a helyzet, aztán sikerül kimasszírozni meg kifejni. Azóta fejek minden szopás után megint...
A másik, hogy a gyerek altatás közben állandóan hasrafordul, úgy meg nem tud aludni és ordít... néha háromnegyed órán át "szórakozunk"... nem tudom, mikor áll le ezzel, elég idegesítő, ráadásul volt, hogy éjjel amiatt kelt fel, hogy hasrafordult, és nekiállt bömbölni.
Különben cukorbogyó, kúszik, mint az atom, és kutyázik! Ma jól pofára is esett szegény, aztán nézett rám, hogy most kell-e sírni vagy nem. Nevettem, mondtam, hogy hoppá, de nem győzte meg, mégiscsak úgy döntött, hogy egy kis sírás nem árthat
Na megyek is, még megvacsizom, mielőtt felébredne, mert önveszélyes lett, mindenbe bevágja a buciját...
Na és akkor egy csábos nézés a végére