Na most értem a végére az olvasásnak, de már el is felejtettem mit akartam írni....
Kaptunk a dokitól beutalót alváslaborba, február 4.-ére kaptunk . Menni kell délelött akkor kivizsgélés és hazamehetünk és este fél 7-re kll menni és ottalszunk, mindenféle szerkentűvel felszerelve Levit. nagyon kíváncsi leszek....
A depiseknek küldök az itteni ragyogó napsütésből és jóidőből.
Én fáradt vagyok, mert ma éjjel sem aludtam valami sokat. Még azért nem hagyom abba a viburcolt, még adok neki pár napot. Jó lenne végre, ha valami segítene...
Evelin: eliot csuda ügyes! Figyeld meg a végén 1 éves korára ugyanazokat fogja csinálni, mint a társai!
Legkisebb gyermekem éppen ficánkol, olyan diszkréten legalábbis még nagyon gyengén érzem, de a szeméremcsontom felett épp bökdösést érzek. HOLNAP LÁTHATOM VÉGRE MEGINT!!!!!!
MARCSIKÁM DRÁGA: MARS EL A DOKIHOZ, INKÁBB LEGYEN FELESLEGES AZ UTAD, MINTHOGY VALAMI BAJ LEGYEN!!! NEM VICC! SOKKAN VAGYUNK AKIK SZERETNEK ÉS SZÜKSÉGÜNK VAN RÁD! IGEN MI IS KÖZTÜK VAGYUNK! ÉN MÁR ÚGY VAGYOK EZZEL, HOGY JOBB FÉLNI, MINT MEGIJEDNI!!! GYÓGYPUSZI NEKED ÉS MINDEN RENDBEN LESZ!!!
Véda: én szeretek kisérleti nyúl lenni!
Én is benevezhetnk nálad arra a kapszulára? Amúgy terhesek is szedhetik? Mennyi idős kortól lehet adni?
Dóri: igen megyek a dokinőhöz is az afp eredmények miatt.
CSAJOK: SZORÍTSATOK, HOGY MINDEN RENDBE LEGYEN A BABUCIMMAL!!! MÁR NEM BÍRNÁM KI, HA KIDERÜLNE, HOGY GÁZ VAN ÉS MENNIE KÉNE.....
Dodó: jobbulást nektek! Gyógysimi nektek!
Tamikám: milyen volt a torna? Anna gondolom megint mintagyerekként viselkedett.
Magdi: örülök, hogy jöttél kicsit!Nem vagy ezzel egyedül én is ilyen vagyok, sőt, ha Levi nem eszik vagy alszik elég ideges is szoktam néha lenni és akkor nagyon brutál vagyok...
erről jut eszembe: úgy sajnálom a gyerekeimet, olyan egy idióta tudok lenni. Egyáltalán nincs türelmem és sokszor viselkedem idiótán. Kiabálok velük tehetetlenségemben és néha a kezem is eljár. Persze ilyenkor nagyon elszégyenlem magam és "sajna" bocsánatot kérek és megszeretgetem őket amitől tiszta hülyének néznek. Olivér már szokta is mondani hogy szeretlek, de ne csinálj butaságot. (ezt azért mondja, mert amikor lehiggadok bocsánatot kérek tőle, hogy ilyen butaságot csináltam)
Az a baj velem, hogy én nagy gfeszültségbe és nem akarom ecsetelni, hogy miben nőttem fel szeretgetés nélkül és annyi bennem a szeretet, de a flusztráltság és feszültség is, hogy sokszor nem tudom őket szétválasztani. Kicsit zavaros lehet ahogy leírtam, de remélem értitek. Hamar elvesztem a türelmem, mint az anyám annak idején és akkor állat vagyok, de ha lehiggadok akkor meg össze- vissza szeretgetem őket.
Azt gondolom, ha már valamiért megszídtam a gyereket akkor akármilyen hülyeség is ki kéne tartanom a dolog mellett és csak idővel szeretgetni és nem bocsánatot kérni a szídásért. Miért ilyen nehéz ez a gyereknevelés.
Meg az sem segít, ha tamás itthon van és nem ért velem valamiben egyett akkor a gyerek elött teszi szóvá és a gyerek meg ugyanúgy rászól legközelebb. Pl.: " Titi, hagyd már abba"...
Olyan össze-visszaság van bennem és rendet kéne már tennem magamban, de nincs hozzá erőm...
Na megint rátok zúdítottam a hülyeségemet...