2004.03.05 22:16
Szerző: barbi
Vera, nekünk "besüppedös" dugónk van, nem nyomta a popót...
Lányok,sokan vagyunk most a hozzátáplálás elején, remélem nem haragszotok,ha beteszek néha egy-egy cikket, ha találok...Engem nagyon érdekel és izgat a téma, igyekszem utánaolvasgani a neten.
Ime egy amire ma találtam:
Szoptatástól kiskanálig
Mi kerüljön a kisgyermek tányérjára, s mi az, ami abból valóban a hasába vándorol? Mi legyen az első falat az anyatej mellett? Milyen ütemben váltsa fel a vegyes táplálás a kizárólagos szoptatást? - Íme egy csokorra való az első babaév leggyakoribb kérdéseiből!
Az evés csak azokban az országokban válik az élet sarkalatos pontjává, mindennapos beszédtémává, ahol bőséges az étel- és italválaszték. Válogatós, étvágytalan gyérekkel csak a jóléti országokban találkozunk. A szegényebb országokban a csecsemők és kisgyermekek zöme azt kapja, ami van, s abból sem sokat. Az étkezési szokásokat nem befolyásolják táblázatok, táplálkozástudományi alapelvek. A fejlődő országok csecsemőjének addig jó, amíg szopik, mert valószínűleg az anyatej az utolsó elsőrangú, teljes értékű táplálék életében, amit elfogyaszt. Ezekben az országokban katasztrofális hatása van az egyre agresszívebb tápszermarketingnek. Mivel a fejlett országok igen magas tápszerfogyasztása jelenti a pozitív és követendő mintát a nagy szegénységben élő családok számára, azt hiszik, jót tesznek gyermekükkel, ha utolsó fillérjeiket is tápszerre költik, hiszen az "onnan", a gazdag világból jött, ezért csak jó lehet.
Talán sok olvasónk számára kissé nagynak tűnik ez a kanyar, amellyel az elválasztás, hozzátáplálás témaköréhez közelítünk, pedig a rosszul evő vagy az elhízott gyerek problémái kevés kivétellel csecsemőkorban kezdődnek, és a természetes táplálási módszerek visszaszorulására vezethetők vissza. Ezek a gondok nem maguktól keletkeznek, mi magunk vagyunk felelősek az elhibázott étkezési szokások kialakításáért. Vegyük hát sorra, mit tehetünk azért, hogy gyermekeink kiegyensúlyozottan, egészségesen táplálkozó; normális testalkatú felnőttekké váljanak!
AKKOR KAPJON ENNI, HA ÉHES!
Ez tulajdonképpen logikusan hangzik, mégis sok helyen szokás, hogy már az újszülöttet is megszabott időpontokban, rendszeres időközökben, táblázatokból leolvasható mennyiségekkel akarják etetni. Kiszámítják, hogy testsúly-kilogrammonként naponta mennyi kalória a kívánatos, s ha a baba ennél kevesebbet eszik, tápszeres pótlásba kezdenek. Pedig az emberek sokfélék, más-más igényeik vannak, s nincs ez másképpen a csecsemőknél sem. Ezért ajánljuk ma ismét - merthogy régen is ez volt a természetes - az igény szerinti szoptatást. Ez azt jelenti, hogy a csecsemőt kezdettől fogva megszoptatjuk, ha jelzi, hogy szopni szeretne, és rábízzuk, hogy mennyit eszik. Az anyatej könnyen emészthető, ezért gyakran előfordul, hogy hamar megéhezik a csecsemő. Akár a szoptatás után egy órával is újból üres lehet a kis gyomra. Ez azonban egyáltalán nem baj, hanem élettani jelenség. A napi 8-12 alkalommal történő szoptatás a későbbiekben ritkul, s nem azt jelenti, hogy az apróság önző, és folyton csak mellen akar lenni. Hetente ellenőrizzük a gyarapodását, s ha azt tapasztaljuk, hogy nem kielégítő, kérjük szoptatásban járatos és szoptatni szerető más anyukák, a védőnő, vagy a gyermekorvos tanácsát. Mellékelt táblázatunkból leolvasható a minimális gyarapodás üteme. Ezeket az adatokat betegség, egyéni eltérések befolyásolhatják, a fontos az, hogy hosszú távon ne legyen kevesebb a mért érték a megadottnál. A testsúly önmagában sosem elégséges információ ahhoz, hogy a helyzetet megítéljük. Vegyük figyelembe a baba állapotát: viselkedését, izomzatának tónusát, tekintetét, bőrének állapotát, székletét, vizeletét. A nem kielégítő gyarapodás oka elsősorban az lehet, hogy az anyatej nem termelődik elegendő mennyiségben, ezen azonban nagyon könnyen lehet segíteni, lásd kiegészítő írásunkat a Kismama-tanácsadóban. Ha ez az ok kizárható, mindig forduljunk gyermekorvoshoz, mert különféle betegségek, esetleg születési károsodások, anyagcserezavarok is előfordulhatnak.
AZ ELSŐ FALATOK KANÁLLAL
A csecsemőt akkor érdemes először megkínálni egy kis főzelékkel, amikor valamilyen módon kinyilvánítja, hogy az anyatejen kívül már másra is szüksége van. Ez többnyire hat hónapos kor körül következik be. Ha a családi étkezésnél ő is jelen van, kapkodni kezd az ennivalók után, érdeklődéssel figyeli, hogyan esznek a többiek. Ennél korábban felesleges és káros is megkezdeni az elválasztást, mert szervezete körülbelül féléves korára válik képessé arra, hogy szilárd táplálékokat is megemésszen. Az anyatej azonban az első évben végig meghatározó étel és ital maradhat: mindig szopással kezdünk, és utána megkínáljuk pár kanálka főzelékkel. Ha nem ízlik neki, ne erőltessük. Előbb-utóbb úgyis rá fog kapni a szilárd ételekre, élvezni fogja az ízek sokféleségét és az alapanyagok különböző állagát. Még egyetlen gyerekkel sem fordult elő, hogy egyáltalán ne akart volna a szopásról leszokni! Elsietett elválasztásról viszont jóval többször hallani. A szilárd ételek bevezetése tehát nem jelenti feltétlenül a szopások számának csökkenését. A kisbaba továbbra is szophat, s nem az éhség kényszerének engedve fogyasztja el azt, amit felkínálunk neki; hanem önként, érdeklődve, szívesen. Így kezdettől fogva elkerülhetjük azt, ami a rosszul evő gyerekek egyik legfőbb mumusa: az evésre való kényszerítést. Ha ingerültségtől és aggodalomtól mentesen, csak úgy próbaképpen kínáljuk ezzel-azzal, jó hangulatúak, élvezetesek lesznek az étkezések: A baba is úgy érzi majd, hogy enni kaland és öröm is egyszerre. Az is teljesen normális, ha a csecsemő érdeklődése csak hét-nyolc hónapos kora táján ébred föl igazán a főzelék iránt. Arra azonban ügyeljünk, hogy hat hónapos korától kezdve a déli vagy a délutáni szopást követően kínáljuk meg vele, hogy abban az esetben, ha éhes maradt szopás után, ehessen még egy kicsit.
FŐZELÉKEK ÉS GYÜMÖLCSÖK
A különböző ételféleségek bevezetésének sorrendje állandó vita tárgya még táplálkozástudományi szakemberek között is. Valószínűleg semmi jelentősége annak, hogy sárgarépával vagy burgonyával kezdünk, illetve hogy a gyümölcsök közül almát, banánt vagy éppen őszibarackot adunk-e először. Az viszont biztos, hogy nem a változatosság, és nem is a felnőtt számára megszokott fűszerezés az elsőrangú szempont, hanem az, hogy az adott ételféléség ne terhelje meg túlságosan a kisbaba szervezetét, s emellett értékes tápanyagokat tartalmazzon. Nézzünk néhány konkrét példát: a töltött káposzta ugyan értékes, egészséges, tápláló étel, de csecsemők számára alkalmatlan, mert nehezen emészthető, és sokféle alkotóeleme van; a kolbászos bablevessel ugyanez a helyzet. A kolbászos, téliszalámis, füstölt sonkás kenyér azért alkalmatlan, mert só-, fűszer- és állati zsiradék-tartalma túlságosan magas, s mivel nyers húst tartalmaz; nehezen emészthető. Ezek persze szélsőségesnek tűnő példák, mégis ide kívánkoznak, mert sajnos gyakran hallani, ahogy 8-9 hónapos csecsemő anyukája meséli büszkén, hogy már füstölt kolbászt eszik a gyereke.
A főzeléket a lehető legegyszerűbben készítsük el, általában a főzés vagy a párolás a legcélszerűbb. Az elfőtt folyadékot néhány evőkanálnyi anyatejjel pótolhatjuk. Tehetünk a főzelékbe egy kávéskanál étolajat is. A sózással, cukrozással nagyon csínján kell bánni.
A vashiány megelőzésére és az egészséges fejlődés érdekében javasolják a hús mielőbbi bevezetését. Egy pici csirkemellet vagy pulykamellet már a baba első főzelékeibe is belefőzhetünk, majd szétturmixoljuk. A napraforgómagnyi húsdaraboktól jussunk el a diónyi méretig. A picurka húsdarabkákat csomagoljuk be egyenként, majd fagyasszuk le, így mindig annyit vehetünk elő, amennyi kell. A gyermek persze hús nélkül is fejlődhet egészségesen, de étrendjét ilyenkor különös gondossággal kell összeállítani, hogy minden alapvető táplálékféleség benne legyen. Vegyes étrend esetén külön számítgatásokra nincs szükség, csak az arányokra ügyeljünk.
A jó példa ragadós, ezért a kisbaba számára az idő múlásával egyre fontosabb lesz, hogy ő is pontosan azt ehesse, amit a nagyok. Zökkenőmentesen áttér a bébipapikról a család étrendjére, ha az étkezések jó hangulatúak, az ételek pedig finomak és egészségesek.
Mire ügyeljünk a szilárd táplálékok bevezetésekor?
- Egyszerre mindig csak egyféle újdonsággal kínáljuk néhány napon keresztül. Így megfigyelhetjük, nem okoz-e az új ételféleség panaszokat, allergiás kiütést.
- Ha a szoptatást abba akarjuk hagyni, legfeljebb egyetlen egy szopást hagyjunk el két-három hetente. Ha rábízzuk a gyerekre, a szopások számát magától is csökkenteni fogja, de esetleg csak egyéves kora után.
- Egyéves kor alatt kerüljük a leggyakoribb táplálék-allergéneket: ne adjunk tejterméket, vagy legalábbis a 8-9 hónapig várjunk a bevezetésével. A savanyított tejtermékekkel kezdjünk, és tehéntejet csak akkor adjunk egyéves kor után is, ha a savanyítottak nem okoztak problémát. Ha a csecsemő továbbra is szopik, egy csöppet sem fognak hiányozni neki a tehéntej fontos alkotóelemei, a fehérje és a kalcium, ezek ugyanis az anyatejben - természetesen - hat hónapos kor után. is éppen megfelelő arányban vannak jelen. Csecsemőknél ugyanígy kerülendő a tojás, az őrölt olajos magvak. Egyéves kör felett, ha csak fokozatosan emeljük az új ételfélék adagját, óvatosan elkezdhetünk kísérletezni másfélékkel is. Ám ekkor is ügyeljünk még arra, hogy egyszerre csak egy újdonságot kapjon.
- Gabonafélék közül először a gluténmentes rizst próbáljuk ki, majd ha már tud önállóan ülni a baba, kibújtak már a metszőfogai, és kezét is ügyesen használja, adhatunk neki kiflivéget, kenyérhéjat. Így ismét újfajta állagú és ízű ennivalóval ismerkedhet meg. Rágcsálnivalóval sosem szabad magára hagyni a csecsemőt, mert könnyen félrenyelhet, ha véletlenül nagyobb darabot harap le.
- Eleinte anyatejjel hígított főzeléket adjunk, majd áttérhetünk fokozatosan az egyre sűrűbbekre, azután kellő érdeklődés esetén az egészen szilárdakra.
Az egészséges csecsemő tápanyagszükséglete
- energiaigény: 350-500 kJ/kg/nap
- folyadékigény: 120-180 ml/kg/nap
- fehérje: 2 g/kg/nap
- szénhidrát: 15-20 g/kg/nap
- zsír: 3-4 g/kg/nap
(Forrás: Az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet 1994-es módszertani levele)
Zöldségfélék és gyümölcsök a bevezetés sorrendjében 6 hónapostol másfél éves korig
- burgonya, sárgarépa, édeskömény, zeller, fehérrépa, sütőtök, fejes saláta, kapor, főzőtök, kelbimbó, brokkoli, zöldbab, karfiol, spenót/sóska, paradicsom.
- banán, alma, őszibarack, körte, meggy-cseresznye (egyszerre csak kisebb mennyiség), kajszibarack, ribiszke. Vigyázat: a földieper és málna gyakran allergiát okoz!
Kismama 1999/július
Sziasztok
Barbi