rekordot döntöttünk, ugyanis már tízkor le tudtam tenni a gyereket. Azóta meg csak itt töltöm az időt...
de mindjárt megyek én is aludni... Csak kisbetűvel jegyezném meg, de azt úgyis mindenki kibogarássza, és tuti hogy az az első, amit elolvas, de nálunk is vannak gondok 'azzal'. Viszont nálunk nem velem... Olyan lusta az én férjem hogy el sem tudjátok hinni. Ha én nem kezdeményezek, nincs semmi. És már kezd belőle nagyon elegem lenni. Ma is vettünk védelmi eszközöket és miután tegnap is elmagyaráztam neki, hogy ez így baromira nem jó, most mondta, hogy majd csak figyeljem meg este... hát most is itt horkol mellettem... Tökre bosszant a dolog. Nem vagyok én nimfomán vagy ilyesmi, de nem hiszem el, hogy valaki ilyen tohonya legyen... (attól meg külön kiakadok, hogy itt horkol a fülembe...) Na ennyit a kisbetűs részről.
Kistesó... Tegnap valami nagyon szöget ütött a fejembe. OKé, hogy azt mondják, hogy nyugodtan vállalhatunk mégegy gyereket, de mi van, ha ott is kijön valami? És hogy ez miről is jutott eszembe... Tegnap tudtam meg, hogy az egyik kis tanítványom, akit elsős kora óta tanítottam, csak azóta nem, hogy Eliot megszületett (most hatodikos) múlt héten volt agyműtéte. Hozzátartozik, hogy osztályelső, iszonyat intelligens és jólnevelt, jólelkű, és szép is. Tavaly óta görcsei voltak és kutatták az okát. Kb. két hete csináltak nála egy mri-t és már haza sem engedték. Úgy fel volt gyűlve az agyvíz, hogy annyira nyomta az agyát, meg a szemeit, hogy azt mondták, hogy akár öt percen belül meghalhat... Szerencsére nem kellett neki shunt-öt beültetni, csak elég volt leereszteni a felesleget, de akkor is nagyon durva. És ez ráadásul nincs is összefüggésben a görcsökkel, de ha azok nincsenek, akkor erre fény sem derül. De nem ez a durva, hanem a három gyerek közül ő volt az egyetlen, akit egészségesnek gondoltak. A fiú tesójának iszonyat súlyos vesebajai vannak (csak egy működik, az is csökkent kapacitással) ráadásul valami mással is kellett már műteni, a legkisebb meg, egy másik lány, szintén olyan rendellenességgel született, hogy egy napos korában műteni kellet a nyelőcsövét meg a légcsövét. És akivel beszélgettem, mondta, hogy tuti hogy genetikailag nem illenek össze a szülők, mert minden gyereknél kijött valami. És tökre beparáztam. Mi van, ha nálunk is ez a helyzet, és mi csak azt keressük majd, hogy ugye nem ismétlődik meg ugyanez, és mondjuk kiderül, hogy agyilag meg arcilag minden oké, de lesz valami más??????? Totál kész vagyok.
(ÉS tudom, hogy majd írjátok, hogy úgysem lesz, de tudja valaki garantálni is? Szerintem ha bárki jobban belegondol, iszonyat para helyzet.) És én legalább három gyereket szeretnék. Most ilyenkor mi van? Én elképzelni nem tudom, hogy emiatt lombikozzunk. Nem tudnám elviselni a tudatot, hogy a gyerekem genetikailag nem a férjemé... MÁrpedig ha genetikailag nem illünk össze... Na jó, lehet, hogy már túl késő van és nem kéne ilyeneken kattognom... Megyek is, elteszem magam holnapra. Apájának meg nem szólok, horkoljon csak itt a kanapén magában.