Szép napot
Mielőtt belekezdenék, már rég akartam írni: szerintetek az milyen, hogy lefekszem este, és azon agyalok, hogy kivel mi van a babaneten, és gondoltban megírok egy csomó hszt, még szmájlikat is rakok hozzá
Aztán reggel mikor idekerülök, nem tudom mit írtam már meg valójában, és mit gondolatban
Ezért sokszor ismétlek, és sokat ki is hagyok... Ez valószínűleg zombiságomból adódik, és majd elmúlik valamikor...
A Jóisten éltesse Leácskát, és Dávidot!
Bondim!
Tényleg rokonlelkek vagyunk! Az első nem anyatejes kaki, a köldökcsonk leesése, és a Katus által említett első kifogyott popsikrém... Ismerős nagyon! Aztán: első kinőtt ruhadarabok, pelusváltás köverkező méretre, hónapfordulók...
Én ezt annak tudom be, hogy tudom, ő az "utolsó" gyerekem. És nem akarom siettetni az időt, sőt... Olyan jó ez... A legjobb dolog a világon... Imádok vele itthon lenni, és fel áll a hátamon a szőr, ha belegondolok, hogy nem sokára dolgozni kell majd menni, és ő majd ovis lesz, és én újra hallgathatom ahogyan üvölt velem a nagyfőnök, és az én szívem csakis a gyerekeim hiányáért reszket, és bár lesz este, lesz hétvége, de az mégsem ugyanaz, és ha egyszer elmúlik ez a korszak, azt már nem hozza vissza semmi, és...
Mindemellett tudom, hogy ez az élet rendje, meg ez a természetes, stb. racionalitás, de az én szívem, az ösztönöm egészen másképp látja ezeket a dolgokat... Úgyhogy ölelés, és megértelek!
Jóslás magamnak: mostanában nem kérdeztem az Égieket. Lehet, félek a választól?
Vkata!
Gratulálok Dórikának a nagy kajálásokhoz! Lehet, hogy most majd hirtelen megugrik a súlya?
Vikim!
Gyűlnek a nyomdák! Most írják a felmérőket, és Lilu brillírozik. Büszke vagyok rá. Ugyanakkor tegnap jól összeverekedett egy kislánnyal. A legjobb barátnője volt. De valamiért - valszeg otthoni dolog miatt - a kiscsaj megváltozott, és furcsán viselkedik, nem akar barátkozni senkivel. Ez Lilut bántja, mert nagyon szerették egymást. De Lilu nem az a típus, aki vállrándítva továbbmegy, ő benne zakatol, hogy miért ilyen?! És ahol lehet, beleköt, piszkálja, mert nem érti. Gyakran megrázza: Változz már vissza! Te a barátnőm voltál!!! De a kislány nem reagál, max. agresszívan... Na, ebből volt tegnap a verekedés. Jól megtépték egymást a csajok
(Sajnos, nem merem tűzbe tenni a kezem, hogy mi van ott náluk otthon, de hogy nem harmónia, és béke az tuti... Családlátogatás ajánlott lenne...)
Lacusunk miket eszik mostanság?
Dodó! Marcsi!
Oké, kérdezem a könyvemet
Mártikám!
Teljesen megértelek, hogy kilátástalanságodban ehhez a módszerhez nyúltál, és nálatok bevált, és működik, és végre ki tudjátok pihenni magatokat! Ez kincset ér!
Ezt a módszert jól ismerem. Olvastam a könyvet is Lilu idején. Ki is próbáltuk 8 hónap kialvatlanság után kétségbeesésünkben, de nálunk nem működött. Lilu rettenetesen sírt. Üvegajtón át néztem be hozzá. Hát ott állt a kiságyrácsába kapaszkodva az egyik kezével, a másikkal pedig kinyújtva szinte hívott engem, és csak zokogott, zokogott. Ahogy ezt megláttam, győzött az eszem felett a szívem, és bömbölve vettem föl lilut, aki szinte tépett, szaggatta a ruhámat, úgy ölelt, szorított, hogy levegőt alig kaptam. Nagyon megviselt bennünket ez az este, és én többet nem is próbáltam. Én ehhez túl... nemistudommilyen vagyok, de tény, hogy sokaknak beválik, pl. pár ismerősömnek is.
Lea napközben babakocsiban alszik? Kint v. bent?
Mindjárt írok magunkról, csak ezt elküldöm gyorsan!