Sziasztok Lányok!
Pimpó,
nagyon sajnálom a húgodat!
Jobbulást Neki!
Andi,
Roninak boldog Névnapot!
Bocsi, de mostanában semmi engergiám és idegem nem volt írni, bár olvasni szoktam. Az az igazság, hogy mostanában teljesen kivagyok idegileg, konkrétan a gyerekeim visznek őrületbe. Már-már ott tartok, hogy elmegyek néhány napra, aztán boldoguljon velük, aki akar, engem hagyjanak békén. Marci kész rémálom lett hiszti terén, Simi meg ismét egész nap bömböl, és innen már bele is kerültünk egy ödögi körbe: ők hisztiznek, amitől én is hisztizek, amitől ők hisztiznek és így tovább. Nekem kellene tudnom megszakítani ezt a kört, de őszintén mondom, nem tudom, hogyan. Onnan indul, hogy felkelek, semmi bajom. Aztán Marci még az öltözés előtt rákezd a vistíásra, amitől már elkezd felmenni a pumpám, de még tartom magam. Simi lyenkor még elvan. Aztán nagy nehezen, már-már megerőszakolás szintjén felöltöztetjük Marcit (már ketten kellünk hozzá az apjával), meg Simit, majd lemegyünk. Aztán 9 körül Simi elkezd ordítani, mert elfárad, megetetem, majd amint nagy nehezen elalszik (fél óra ordítás után), felviszem a szobájába. Marcival játszunk, de közben állandóan visít, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeli. Én meg azt sem tudom, mit tegyek, hogy hagyja abba, mert felébreszti Simit. Persze közben be kellene pakolnom a mosogatógépet, reggeliznem kellene, teregetni, de fel nem vihetem Marcit a visítás miatt, lent meg nem hagyhatom, mert önveszélyes. Mikor felébred Simi 11-12 körül, akkorra már Marci folyamatosan hisztizik, mert elfárad, így végre letehetem aludni. Ekkor Simivel vagyok lent, aki állandóan üvölt, fogalmam sincs, miért. Megetetem, de már közben is sír (mostanában minden etetés közben elkezd sírni). Persze most meg azon idegeskedek, hogy Marci fel ne ébredjen.... Végül Simi elcsendesül, de amint leteszem, ordít, így ismét nem tudok semmit sem csinálni, ami eddigre már nagyon frusztrál. Aztán egyszer csak elalszik, de ekkor hallom, hogy Marci felébredt. Na, Marci le, Simi fel, és kezdődik előről minden, hisztivel, visítással. Végül du. 4 felé fent van már Simi is, de ekkor már Marci kezd fáradni. Aztán 5-6 között Simi végig sír, ez menetrendszerű. Ekkor még mindig nem jutottam fel teregetni, mert Marcit vacsoráztatni kell, majd elkészíteni a tápokat, tejet melegíteni stb. 6-kor elkezdjük a fürdetést, majd 7-1/2 8 felé végre az egyik kidől, mire a másik "megszólal" (mindig változó, épp melyik), és inenntől kezdve folytatódik a pokol 8-9-ig. Aztán jönnek az ilyan "finomságok", mint ma is, hogy Marci már 5-kor elkezdett nyafogni, hogy "menjünk alukálni". Mondtuk, ok, mindjárt megyünk, de előbb el kell készíteni a tépikat, meg meg kell fürdeni. Mondanom sem kell, végig üvöltött, míg vége nem lett a fürdésnek (kb. 1/2 - 3/4 6). Ekkor azzal, hogy aludhasson, átmentem Simivel a mi szobánkba, ott etettem, ahol be is aludt szépen. Viszem át az ágyába, mikor hallom, hogy Marci elkezd visítani, hogy "bóbitát meséljük". Nem szól, hanem visít. Persze Simi felébredt. Mondtam Marcinak, hogy most már nincs Bóbita, eddig azért nyafogott, hogy aludhasson, hát akkor aludjon. Erre ismét nagy visítás (ilyenkor összeszorítja az öklét, és teljesen befeszíti a testét). Nekem ekkorra már a türelmem utolsó morzsája is elfogyott, rászóltam, hogy most már hagyjon békén, aludjon, elegem van már a hisztijéből, csináljon, amit akar. Lementem a konyhába, de hallom, hogy Simi üvölt. De nem érdekelt, tényleg elegem lett belőlük, látni sem akarom ma már őket, elmentem zuhanyozni, közben a férjem levitte Simit, aki azóta is ott sír.
Annyira tehetetlennek érzem magam, úgy érzem, minden irányítás kifolyt a kezeim közül. A férjemmel is egyre feszültebb a helyzet, mert állítólag állandóan hisztizek, és rosszabb vagyok, mint egy hisztis vénasszony, és azért maradtam itthon, hogy elviseljem a gyerekeket, de ha nekem ilyen rossz, akkor menjek vissza dolgozni...