Sziasztok!
Kedd óta itthon vagyok, írok addig, amíg van segítségem.
Nálam nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna.
Már a szülés előtti hetekben talált a doki valamit rajtam, amiről nem tudta eldönteni, hogy herpesz-e vagy sem. Az nagy gázt tud csinálni a pici babánál. A vérvétel nem igazolta, a kenet sem, de se gomba se baktérium nem tenyészett ki. Így azt mondta a doki, hogy marad a herpesz gyanú, ha nem múlik el szülésig, akkor császár lesz. Nagyon reménykedtem, hogy elmúlik, mert nagyon szerettem volna ismét természetesen szülni, sajnos nem jött össze, mert a kislurkó is hamarabb jött, nem volt idő a kezelésére.
Pénteken két ujjnyira voltam kitágulva, amikor beértünk a kórházba, 6-7 percenként jöttek a fájások, melyek annyira nem voltak vészesek. Ez volt 15 órakor. 17 kor már 4 ujjnyira nyitva voltam, már nagyon közelgett a kitolási szakasz, így még magnéziumot is kaptam, hogy a műtőig elérjünk. Most is gyors szülésem lett volna.
Nem bántam a vajúdást, mert a babának is jobb volt így, legalább „csak” egy része maradt ki neki.. A spinálistól nagyon rettegtem, maga a gerincbeszurkálás gondolatától kirázott a hideg. Nem volt vészes, a műtét is gyorsan lezajlott, láthattam is, de azért hiányzott az utána történő összebújás, szopizás. Az éjszakát mozdulatlanul töltöttem, de másnap reggel, már babáztam, és szoptattam is.
Éjjel-nappal velem volt a drága. Nagy parám volt, hogy császár után nehezebben indul a tej, nehezebben mozgok majd, nehéz lesz ellátni. Ezzel szemben tejem már másnap volt, elég volt arra is, hogy bukni is tudjon vissza. Azóta meg azért kell fejnem, mert még nem szív annyit, hogy kiürüljön és félek, hogy begyullad. A fejfájást nem úsztam meg, ha nem lett volna segítségem szerdán a falat kapartam volna.
Fekve nem volt probléma. Még szerencse, hogy később jött a durva fejfájás, mert a kórházban még nem fájt annyira.
A kép egyébként egy naposan készült a kórházban, Zalánról.
Hihetetlen jó érzés a kis puha csomagot fogni, ahogy bebújik a nyakamhoz, fantasztikus érzés.
Miló jól vette az akadályokat, esténként elaludt az apukájával, minden nap bejött meglátogatni és simán haza is lehetett hozni. Persze ezt rengetegszer meséltük neki, hogy majd így lesz, ő meg már két éves nagyfiú. Egyelőre itthon sincs vele gond, megpuszilja stb, de szerintem majd akkor derül ki, hogy mi is az ábra, ha már egyedül leszek vele.
Majd rakok fel képeket is nemsokára