Na, akkor írom:
szóval pont 3 éve született a kislányom a Péterfyben, akkor úgy láttam, hogy elég szigorú szabályok vannak az osztályon, amikről az akkori főorvos döntött, pl. a vizit mindig egy meghatározott időpontban volt, minden nap ugyanabban az időpontban, a kórteremben rendnek kellett lennie, a viziten az összes orvos ott volt, minden új beteget a főorvos megnézett, sata-sata...
Most ezzel szemben a vizit minden nap más időpontban volt, lehet, hogy épp akkor, amikor toltuk befelé az ébédet, olyan ciki volt
, általában ketten vagy max. hárman viziteltek, mire az utolsó ember beért a kórterembe, már vége is volt, a nővér sokszor nem is hallotta, mit mond a doki, ebből következik, hogy a fontos gyógyszerek miatt a betegnek kell szólnia (anti-D maradt el egy sorstársnak, de nekem is csak azért tették fel a gyógyszeremet, mert szóltam, de nem volt rajta a lázlapon, ez kétszer is előfordult).
Rengeteg doki van, kevés ágy, úgy tűnik, csak akkor biztos, hogy ágyhoz jutsz, ha már benne fekszel.
A nővérek fújnak egymásra és ezt nem rejtik véka alá, az orvosok közt is nem kevés ellentét van, ezt vizit alatti elszólásokból vettük észre, elég kellemetlen volt hallgatni
Úgy tűnik, nincsenek szabályok, csak káosz van az osztályon.
Amin nagyon meglepődtem, (bár valószínűleg bennem van a hiba, mert úgy látszik Magyarországon túl sok gyerek születik, valahogyan meg kell ezt fékezni), hogy 2 császár után automatikusan felajánlják a sterilizációt, tehát műtét alatt ezt is "végleg" megoldják. Alá kell írni a papírt, hogy kéred-e vagy nem.
Persze tudom én, hogy 2 császár után az ember hasfala és a méhfal és egyebek nem túl vastag és strapabíró, de az ember sosem tudhatja, hogy mi lesz 10 év múlva, ilyen végleges döntést hozni 32 évesen nem lehet sztem. Meg 40 évesen sem...
(Én még amúgy szeretnék egy gyerkőcöt, de ez már a férjemtől függ...
)
Így zajlott a főorvosi vizit szülés után két nappal:
-3. napos császáros, aláírta, hogy nem kéri a sterilizációt.
Ennyi. Csak a legfontosabb.
Na, jó, most már nem ragozom tovább, egyébként az alapítványi szoba oké volt, a saját dokibácsim szuper, úgyhogy ebből a szempontból oké, de nagyon érezhető ez a bizonytalanság és megkockáztatom: rossz hangulat az osztályon