Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
2004. 02.21-én megszületett kisfiunk Jara Daniel Alexis, a 31. hétre 1650 gr-val, és 44 cm-vel, 9/10-s Apgarral császárral. Első éjjel magától lélegzett, de másnapra nagyon elfáradt, így lélegeztetőgépre kellett kapcsolni. Péntekig rajta volt, majd kapott egy kettes orrszondát, majd egy nap elteltével egy egyes orrszondát, ezen keresztül segítették az oxigén ellátottságát. Tegnap mikor bementünk hozzá, semmilyen cső nem lógott ki belőle, és ez annyira nagyon szép látvány volt, hogy megint sikerült elbőgnőm magam (a változatosság kedvéért). Volt 3 napig kék fény alatt is, mert besárgult, de már az is lekerült róla. Jelenleg ott tartunk, hogy az egyes orrszondáról is próbálják leszoktatni, ami azt jelenti, hogy néha kiveszik, néha beteszik neki, de inkább anélkül hagyják hogy lélegezzen. Ma este mikor bent voltunk, fél óra alatt kétszer is kiszedte magának, amire a dokinéni azt mondta, hogy a babák sokszor saját magukat szoktatják le róla.
Minden nap 3 óránként fejek, és fagyasztom le a tejcit (ami szerencsére bőven van). Minden nap vihetek neki (már két napja) 50 ml-t, amit egész napra beosztanak neki, hisz napi 8 alkalommal kap 2-4 gr-t alkalmanként. nem sok, de legalább anyatejet kap, és nem hányja ki!!! A súlya 1 hét alatt 1650-ről 1500-ra csökkent, de azt mondják ezt muszáj is volt leadni, mert elég ödémás (vizes) volt. Szerintük itt megáll a csökkenés, és lassan elkezd hízni. Enni még pipettával kap, cicict majd csak akkor kaphat, ha megerősödik. Tegnap simogathattam meg először, ami hatalmas élmény volt, hisz amióta él, még nem is éreztem a kis bőrét. Nagyon kis puha és selymes. Persze nem nagyon csípte, hogy hozzányúlok, hisz eddig csak akkor nyúltak hozzá, ha piszkálták, bökködték, de mostantól minden nap simizhetem egy kicsit, és remélem megszokja, hogy melyik anya, és melyik a nővérek érintése. Doki szerint szépen, gyorsan és egyenletesen fejlődik, napról napra ügyesebb. Én is így látom, ráadásul, ugyanolyan virgonc mint a pocakban volt. (tegnapelőtt keresztben feküdt az inkubátorban, mert addig addig ficánkolt, amíg keresztbe került )
Hogy miért született ilyen korán: 21-én egész nap keményedett a pocakom, de mivel a Domival is folyamatosan keményedtem, így nem foglalkoztam vele túlzottan. Egész nap szinte semmit sem csináltam, csak egy ebédet főztem, a mosógépet be és kipakoltam, aztán ledőltem pihenni, hogy mire a Domit hazahozza a Rodi a nagyitól, kicsit fel legyek töltődve. Fekvés közben éreztem, hogy valami nem stimmel, mert most vagy bepisiltem, vagy elfolyt a magzatvíz. Hát egyik sem. Kimentem a WC-re (egy hirtelen ötlettől vezérelve vittem magammal a mobilt), és legnagyobb meglepetésemre mire kiértem, csak vért láttam mindenhol. A WC-ről hívtam a párom, hogy azonnal jöjjön, és kértem a szomszédból a barátnőmet, hogy jöjjön át amíg a Rodi nincs itthon, hogy addig se legyek egyedül.
Domi még a nagyinál van (habár most két napig itthon volt), de még nagyon fárasztó nekem egyedül, így még néhány napig nagyizni fog.
Én jól vagyok, jobban viselem a császározás utáni kellemetlenségeket mint a Dominál, valószínűleg azért, mert tudom, ha törik ha szakad minél előbb össze kell magam kapni, mert a kisfiamnak nagy szüksége van rám.
Bocsi ha hosszú voltam, de még így is annyi minden van bennem ami kikívánkozik...