Itt vagyok.
Lilisgabi, Cosmo: Szuper, hogy a babákkal minden rendben
Bettyna: Nagyon jók a képek rólatok, és Szabiról
Én is csak az intimtornát tudom javasolni. Viszont kérdezz rá a dokinál, mert neki tudnia kell mondania valam okosságot. Nekem a terhesség végénél volt, nagyon szar volt
Emlékszem, hogy Vivinél 35 hetesen el kellett mennem anesztes konzultációra, és egy eü betétet kellett betennem
Jó, elég volt az a sima, egyszerű, szárny nélküli is, de azért elég gáz volt
Lekopogom, szülés után elmúlt.
Kriszta: A narancsra azt mondják, hogy allergizálhat (mi nem?), és a legtöbben csak egy éves kor körül javasolják, a többi citrusfélével együtt. Mondjuk a barátnőmnek a gyerekorvosa meg a mandarint javasolta első gyüminek, nem az almát. Szóval bocsi, de nem tudok konkrétumot mondani. Mi a párommal azt csináltuk, és csináljuk a mai napig, hogy a dokinéninkre hagyatkozunk. Őt választottuk (legalábbis az elsőt, de ez a mostani is jó doki), tehát bízunk benne, ergo az ő véleményére hagyatkozunk a sok ellentmondásos dologban. Szerintem ti is keressetek egy ilyen "bázist", akár dokinő, akár védőnő, bárki, akiben megbíztok, különben könnyű elveszni a sok ajánlásban
Magunkról. Szóval kórházban voltunk Nikivel
Szerda reggel kezdődött az egész, kihányta a reggelijét. Aztán estig még hányt háromszor, meg elkezdett fo.ni. Hívtam az ügyeletet, nagyon rendes nőcivel beszéltem, megbeszéltünk egy másfélórás "cselekvési tervet", de sajnos nem tudtam még elkezdeni sem, mert hányt megint.
Visszahívtam a nőt, kiküldte a dokit. Egy hihetetlenül alapos, nagyon udvarias dokibácsi jött ki, és mondta, hogy az általános állapota kimondottan jó a hányás, hasmenés ellenére, de mivel az ilyen pici gyerkőcök állapota akár néhány órán belül is látványosan javulhat/romolhat, így javasolta, hogy reggel mutassuk meg a háziorvosnak is. Le is mentünk másnap negyed 10-re. Ott is egész jól volt, a mi dokinénink is azt mondta, hogy jó az általános állapota, nem hinné, hogy komolyabb gond lesz, de figyelni kell persze. Aztán estére megint sorra hányt, hasmenése volt, így felhívtuk megint az ügyeletet. A nő alaposan kikérdezte a helyzetet, majd mondta, hogy a szerdai ügyeleti naplóval sürgősen menjünk a László korházba.
Ez volt este 9 körül. Párom taxiba vágódott Nikivel, én meg felkeltettem a Vivit, elvittem apóshoz, majd irány a kórház. Addigra már megvolt a betegfelvétel, már a kézfejében volt a branül, elfoglalta a szobáját is. Annyira rossz volt látni őt egy félhomályos kórházi vas kiságyban
Ott szipogott infúzióval a kezében, egy szál bodyban, és egy vékony huzattal betakarva
Összesen 6 üveg infúziót kapott a bent töltött idő alatt, éjjel-nappal csepegett neki
Csak este kapott egy-két óra szabadságot, amikor meg lehetett fürdetni.
Nagyon büszke vagyok rá, mert kisbaba létére rendkívül fegyelmezetten viselte ezt a helyzetet. Ritkán akarta babrálni a branült vagy a csövet, és annak ellenére, hogy milyen menő-manó nagyon jól viselte azt, hogy a kiságyhoz volt kötve. Kivenni is csak úgy lehetett, hogy leültem, és az ölembe, tehát csak az változott, hogy a kiságyban vagy az ölemben ült. Még felállnia sem volt szabad az ágyban, mert akkor visszafolyt az infúzió. A szobatársunk egy ötéves kislány volt, hihetetlenül jól kijöttek egymással, pedig azért elég nagy a korkülönbség. Szó szerint gurgulázva kacagtak együtt, meg babráltak egymás játékaival, szóval nagyon aranyosak voltak
A kórházról. Borzasztóan meg voltam ijedve, hogy milyen szörnyű lesz. Nem egy beszámolót hallottam a Madarászról és a Heim Pálról, teljesen felhergeltem magam már előre, hogy én akkor is éjjel-nappal mellette leszek, ha nem engedik, stb. de nagyon kellemesen csalódtam. Egy ember mindig a gyerekkel lehetett
Igaz, hogy fekhelyet nem tudtak biztosítani, de lehetett bevinni, matracot, kempingágyat, bármit, és ott lehetett aludni. Úgyhogy a párom volt bent vele kb. reggel 9-10-től este kb. 6-7-ig, én meg a többi időben, ergo este, éjszaka. Öt nővérkével találkoztunk, egytől egyig mindegyik nagyon kedves és figyelmes volt, mindnek volt egy-két kedves szava a gyerekhez, teljesen természetes volt a tiszta lepedő, stb. Nem volt pofavágás, amikor egy giga fosi után még a matrac is kakis lett
Mondta a nővérke, hogy semmi baj, ezért vagyunk itt, máris kicseréli. Maga az épület és a kórterem is pöpec volt. Modern és tiszta. Kétágyas szobák voltak, külön wc-vel, zuhanyzóval, babafürdető káddal (beépített inox). Igazából négy helységből állt egy "lakrész", mind a négy helyen volt csap, jóillatú kézfertőtlenítővel. Még papír kéztörlő is volt, bár az csak egy helyen, de volt. A dokik mielőtt megvizsgálták volna bármelyik gyereket, a fertőtlenítővel alaposan kezet mostak
Teszek fel egy képet róla, bár nem tudom, hogy milyen lesz itt, mert most vettem észre, hogy kicsire állítódott a telómon a képméret, és tök picike egy csomó képem
Szóval ez történt velünk
Vivike is elég nehezen viselte ezt a pár napot. Látszólag nem volt vele gond, tök jól elvolt a nagyiékkal, de sokszor lekókadt a feje, és mondta, hogy "Hiányzik az anyukám/apukám/testvérem!"
Persze mindennap elmentem én is egy kicsit, mert nekem is borzasztóan hiányzott, meg a párom is hozzájuk, ő volt, hogy ott is aludt, de azért csak kicsike még, ő többet akart Remélem ez volt az első és az utolsó kórházi élményünk....
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára lamme 2010.06.08 11:47-kor.