Sziasztok!
Megvagyok, köszönöm a szorítást, képzeljétek, vannak még csodák!
Reggel felhívtam egy bölcsit: nincs hely...
De mondták, hívjam fel a másikat, talán ott. Hívtam, ott is azt mondták, nincs, és kérdés: nem volt előjegyezve? Hát nem - mondom én, mert lett volna kistesó, aki most már nincs...
Erre a vezető azt mondja, menjek be még délelőtt. Gyorsan mosdás, öltözés (Bencust szépítettem), be a kocsiba, odaérünk: már éppen magyarázkodnék, hogy mi a helyzet, amikor azt mondta a vezető: felvesszük, éppen van egy hely.
HÁT EZT ADJÁTOK ÖSSZE!!!
Szép, kedvesek a gondozók, Bencus egyből becsörtetett, nem akart kijönni, és nincs is messze a központtól. Most már csak nekem kell egy állás.
Boboka,
KÉTCSÍKOS VAGY?!
Ez óriási! Vagy lemaradtam valamiről...?
Leda,
nekem is hasonló volt Bencussal a történet. Elején barnázgatás, hazaküldtek fenyegető vetéléssel és utroval, amit nem szedtem be, mert valahogy éreztem, hogy nem a hormonjaimmal van a gond. Az uh-os meg sem nézett, csak írta az utrót. És most itt szaladgál Bencus, akinek csak mondogattam: kapaszkodj kicsim!
Képzeljétek, ma bementem Tüncihez, egy kicsit dumcsiztunk, de persze elkezdtek özönleni hozzá, így hamar vége lett...
Jó volt egy kicsit élőben is beszélgetni.
Melcsike,
osztom Boboka véleményét, olyan nincs, hogy egyszer ne legyen napsütés...