Hahó,
egyrészt a csajok (Beszti, PIldi, Cory, Snoopy) szinte mindent leírtak, amit én is szerettem volna, úgyhogy az eredetileg tervezett válaszommal adós maradok, ha nem haragusztok. De azért néhány dolog felötlött bennem közben (félelmetes, hogy beindult a topik, és hogy milyen klassz vita kezd lenni
)
Rjuli,
azt hiszem, nem fogalmaztam elég világosan: nem a mellgyulladás megelőzése érdekében szoptatok, hanem mert Cicó igényli, valamint szüksége van rá. (Például mondom: mai reggeli: gabonapehely anyatejjel - szinte ua. mint a tehéntejjel, csak itt már a gyomorban keveredik, nem a tányérban
) A mellgyulának csak abban van szerepe, hogy ez is egy tényező (a sok közül), ami miatt nem próbálkozom én magam irányító módon a szopik ritkításával. És nem megelőzésére, hanem többnyire (sajnos) kezelésére történik a dolog. Az, hogy Cicó magától ritkábban kéri, nagyon fokozatosan választva el magát (mert így van!), más kérdés. Nyilván nem tuszkolom partizánakcióban, hogy "szopizzál, mert anya begyullad". Hogy hogy lesz vége? Nem tudom, most csinálom először
Na de viccen kívül: szerintem úgy, hogy egyre kevesebbszer fogja kérni, nagyon lassan, fokozatosan, illetve egy-egy alkalommal egyre kevesebbet szopizik, és a cicinek van ideje alkalmazkodni az egyre kisebb igényhez. Aztán amikor majd úgy gondolja, hogy nem akar, akkor már ne legyen túltelítődés, mellgyulladás, stb. Mivel én úgy veszem észre, úgy vagyok megalkotva, hogy a nagyobb igényhez nagyon gyorsan, a kisebb igényhez jóval lassabban alkalmazkodik a mellem, nálunk a minél fokozatosabb átmenet nagyon fontos. Ez van. Köztünk szólva könnyebbnek gondolom, ha csak úgy ki lehet hagyni szopit, de nálunk nem ez a helyzet. És fél évesen sem így volt. Ha lehetek nagyon személyes: én ezt úgy élem, meg, hogy ráléptem egy útra, és végigmegyek rajta (nyilván akkor, ha meg tudom tenni, nem jön közbe semmi, ami megvalósíthatatlanná teszi). Továbbá a szoptatással kapcsolatban egy percig sem volt soha az az élményem, hogy én vagyok a főnök. Sőt, ez volt életemben az első olyan helyzet, ami tökéletesen tervezhetetlennek bizonyult. Ez nem ellentmondás a korábbiakkal, hiszen a döntések, amiket meg kellett hoznunk közösen a párommal, (pl. hogy a másféle kaját cici előtt vagy után kapja Cicó), erősen meghatározottak voltak az adott helyzet által (pl. öt-hat hónaposan Cicót nem nagyon érdekelte a cici, és azért korainak éreztük az elválasztást). Remélem, ezzel választ adtam.
A "túlzás" pedig szerintem továbbra sem érv, mivel a túlzás határa nagyon szubjektív, más neked, más nekem, más Mari néninek - és igen, más az anyósomnak, aki simán szoptatott három éves korig, a legnagyobb tápszerkampány közepette (ami mostani állapotunkat tekintve szerintem is túlzás,
de még kerülhetek olyan helyzetbe, amikor másképp gondolom majd). Ahogy látod, Szipolának belefér a Tescóban szopizás, Adriennek nem - én meg még nem tudom eldönteni
Adrienn,
a febr 27. 21.53-as hozzászólásoddal 100%-ig egyetértek
Tudom, hogy nem ambicionálod ezt, de engem örömmel tölt el, mert amúgy nagyon rokonszenves nekem az a mód, ahogyan megpróbálsz mindig higgadtan érvelni. (Egyébként megírnád nekem magánban, mi a foglalkozásod? Máshol is olvastam már a hsz-aidat, és nagyon kíváncsivá tettél.)
Ami viszont a természetesről való felfogásodat illeti, azzal nem értek egyet. (Itt lehet, hogy keverednek olyan dolgok, amik inkább Rjulit illetnék, de mivel nála is, nálad is volt szó a természetesről, nemigen tudom szétválasztani a válaszomat). Ugyanis mindig az adott társadalmi normákat tekintjük "természetesnek", és annyiban persze azok is, hogy aszerint élünk. De attól őrizkedni kell, hogy ezeket "természet szerint adottnak" is tekintsük - bár kétségtelen, hogy minden kultúra lakói
alapszinten és reflektálatlanul így értelmezik a világot, egyszerűen mert így a legkönnyebb, és megkíméli az embert egy csomó, a mindennapi életben felesleges agyalástól (most nagyon leegyszerűsítve fogalmaztam). Ugyanis eme elvárások egyrészt kultúránként nagyon eltérők (noha van biológiai alapjuk, de ez az alap már annyira homályos, hogy egyazon kulturális elem homlokegyenest ellenkező módon jelenhet meg két különböző társadalomban), másrészt pedig folyamatosan változnak. Igy van ez a szoptatással kapcsolatos elvárásokkal is. Ami egyébként szorosan összefügg egyfelől a családi élettel, a házasodási és szexuális szokásokkal, másfelől a női testről, azon belül pedig a női mellről, annak funkciójáról alkotott elképzelésekkel és elvárásokkal. A sokáig tartó szoptatással kapcsolatos előítéletek abban az időszakban keletkeztek, amikor a nők feleség-anya szereptől eltérő társadalmi szerepei felértékelődtek, illetve előtérbe kerültek. Azaz a feminizmus első, ill. még inkább második hullámának idejében. Itt még lehetne a feleség-anya szerepekről is szólni, ennek kapcsán a dajkaságba adás intézményéről stb., de ez csak érintőlegesen kapcsolódik ide. Na mármost, a rövid ideig tartó vagy teljesen elmaradó szoptatás preferálása ehhez képest érdekes módon egybeesett azzal az ellenreakcióval, ami a feminista hullámokat menetrendszerűen követte. Ezekben az időszakokban az átlagosnál is jobban előtérbe került az ún. érzéki női mell, azaz a kerek, ruganyos, viszonylag nagy, kemény (l. mellplasztika is). (Egyébként erről a mellről mondja Csányi Vilmos, hogy az élővilágban egyedülállóan alkalmatlan a szoptatásra
) Mai világunkban pedig ezeknek az eredménye a kisportolt, vékony, fiatalos, lehetőleg húszas évei elején konzervált, terhesség-szülés-stb. szempontjából érintetlen vagy annak tűnő női test kizárólagos preferálása a divat, a médiumok és az általános elvárások szintjén. Amit írtál feljebb a "jobban tetszik" kategóriákban, az tehát nem általános érvényű: itt és most van így, és itt-most sem minden esetben. De hogy csak kiragadjak, amiről eszembe jutott mindjárt ellenpélda: Rubens kimondottan narancsbőrös alakokat festett, a törzsi társadalmakban élő nőknek - képeken látható - kimondottan lóg a melle, még a nagyon fiataloknak is (bár arrafelé a női mellet nem veszi körül az az erotikus mítosz, mint a nyugati társadalmakban, igaz, nem is fedik el). A sima, tiszta bőr viszont mint az egészség jele (nem leprás, nem keléses stb.) biológiai jelentőséggel bír - persze a bemetszett, festett vagy tetovált bőr már más kérdés. Na jól elkalandoztam, csak a természetesség relativitása mellett akartam érvelni. Az társadalmi elvárások változása: a szoptatással kapcsolatos elvárások Magyarországon napjainkban erősen átalakulóban vannak, több évtizedes többé-kevésbé változatlan állapot után. Ez óhatatlanul konfliktuózus, mint minden változás, érdekek és szemléletek ütköznek, majd valamikor beáll egy egyensúly, ami többé-kevésbé a többségre érvényes szemléletet eredményez. Ennek vagyunk most mi is részesei. És szerintem azért jön elő újra meg újra, mert az anyai szereppel kapcsolatos elvárások, érzelmek és döntések emocionálisan nagyon telítettek (világos, a női szereprepertoár egyik leghangsúlyosabb szerepe ma is az anyaszerep, nem ok nélkül), azaz az egyébként minden megítélésünkre, vélekedésünkre érvényes önigazoló magatartásmód (most nem jut eszembe a pontos neve ennek a viselkedésnek) ezen a területen különösen erős.
Kultusz a szoptatásból/sokáig tartó szoptatásból: hát igen, ezzel én sem értek egyet. Csak elgondolkoztam, mennyi lehet ebben sok esetben a dafke csakazértis, éppen a mindenfelől áramló előítéletekkel szemben. De persze ezen lehet vitatkozni, mi volt előbb, a kultuszcsinálás vagy az előítélet - szerintem ebben a mai konkrét helyzetben az előítélet, de ezt csak én gondolom
Ja meg magad írtál a kampányhatásról - szerintem ez is ennek az eredménye.
Erotikus látvány - hát ha lehet erotikus célzattal áttetsző blúzokban, aligtopokban, aligszoknyákban ill. feszes nadrágokban, kilátszó bugyikkal mászkálni a Tescóban, akkor miért pont szoptatni nem lehet?
Amúgy én is tudnék jobb helyet erre, mint a Tesco
Akartam még írni az önimádat társadalmáról, meg a sietség társadalmáról (a kettő szerintem azonos), de már magamnak is elegem van magamból
Na utoljára még két könyvet:
Natalie Angier: A nő intim földrajza
Lévai Katalin: A nő szerint a világ
Üdv
Kriszi