Sziasztok,
Szilvi kérésének megfelelően leírnám "röviden" hogy mi is volt kedden.
6-ra bementünk a lehető legnagyobb nyugalommal, persze hiszen onnan már nem volt visszaút
Két aranyos szülésznő volt bent, az mondjuk mindenképpen sokat segített. Tudjátok paráztam a beöntéstől a sok ismeretlen dologtól. Az ügyeletes orvos szerette volna a tablettát felhelyezni de mondta hogy nem teheti meg, mert Molnár doki ragaszkodott hozzá hogy ő sk szeretné ezt megtenni. Úgyhogy vártam 7-ig addigra megjött ő is. Tabletta felhelyezve, szoba elfoglalva és elkezdtük a várakozást. Pontos időket nem tudok de az tuti hogy órákig nagyon jól elvoltunk a férjemmel. Beszélgettünk, nevetgéltünk, jól tűrtem a vizsgálatokat, majd aztán 11 óra magasságában jöttek a fájások. Akkor már két ujjnyira voltam nyitva, és kegyetlenül szenvedtem.
Ezután úgy ítélték meg a helyzetet, hogy jobb ha kapok EDA-t, azt beadták, mondjuk nem volt zökkenőmentes mert mivel reggel óta nem ittam semmit, csak harmadszori próbálkozásra sikerült bevezetni a kanült. Szóval hatott az EDA, közben kaptam az oxitocint, tehát teljes kánaán volt. Arra emlékszem hogy a baba már nagyon lent volt és nekem az EDA beadása után WC-znem kellett volna, legalábbis én ezt éreztem, és ott hisztiztem hogy fel szeretnék kelni mert WC-re kell mennem, amit persze nem engedtek meg az EDA miatt. Nem tudtak meggyőzni arról hogy semmi sincs bennem, de ha van is akkor ott nyugodtan az ágyon intézzem el. Huh nagyon gáz volt, aztán fél-háromnegyed óra múlva sikerült azt elérnem, hogy felkelhettem és ráülhettem a labdára, az már megváltás volt. Szegény párom egyébként is addig folyamatosan masszírozott, simogatott, törölgette a homlokom. Rettentően sajnáltam, mert láttam, hogy nem tudja hogyan is segítsen, sajnált hogy ilyen fájásaim vannak. A legjobb az volt hogy ő látta a CTG-t és azt hogy milyen fájásaim voltak és a döbbenet ilyenkor mindig kiült az arcára, ezt persze én is láttam és ilyenkor még őt is jól lekiabáltam.
Aztán 2 óra felé már Molnár doki is bekapcsolódott és elkezdtünk nyomni, persze 0 sikerrel és váltig hajtogattam, hogy én nem tudom ezt megcsinálni. Oldalra kellett fordulnom, és mindkét oldalon 3-3 nyomás után vissza hanyatt, mondanom sem kell hogy ekkor már szörnyű fájdalmaim voltak. Hisztiztem, káromkodtam stb stb. Ja első nyomásoknál kiabáltam is, ami után szépen elmagyarázta hogy a kiabálásra szánt levegőt legyek szíves inkább bent tartani ezzel is elősegítve a sikeres nyomást. Majd bejött Zsolnai doki - miközben a férjem a fejem tartotta, én teljes erővel nyomtam Molnár doki a hasamon volt a szülésznő pedig a „kijáratnál” – és azt nézte meg hogy egy ilyen nyomás alkalmával mennyit jön előre a baba. Ezek után megbeszélték, hogy továbbra sem lesz császár, mert szépen jön előre a baba. Hát gondolhatod ekkor már alig éltem. Fél négy magasságában volt az a pont hogy újra kezdtük ezt az oldalazást és amennyiben azután nincs változás irány a műtő. Ekkor megkérdeztem a dokit hogy mennyit kellene még nyomnom ahhoz hogy kijöjjön a baba, akinek látszódott a fejebúbja, a hajacskája. Szóval mondta hogy max 3 és game over, tehát összeszedtem magam és megcsináltuk.
Fantasztikus érzés volt a kis manót látni, amikor odatették a mellkasomra. Maga a csoda, most is amikor ránézek mindig megkérdezem magamtól hogy hol fért el ez a baba bennem, sőt hogy tudott kijönni. Csak hálával tartozom a dokinak hogy végül nem lett császározás és persze utána nem győztem elnézést kérni a korábbi viselkedésemért.
Nem volt választott szülésznőnk, de aki nálunk volt bent, hát le a kalappal előtte. Ellenben a csecsemősök, hát mit is mondjak. Az utolsó napomon szörnyű volt ahogy viselkedtek. Nem akartak segíteni, sőt nem is igazán segítettek, arrogáns volt a nő velem, szóval ezt nagyon negatív volt. Szerencsére ma jött a védőnőnk és sok kérdésemet megválaszolta.
Ellenben van két dolog ami nagyon aggaszt. Az egyik hogy nincs tejem továbbra sem, iszom a laktoherb teát, sok vizet mellé, a cicim nem olyan kemény mint az előző napokban amit annak tudok be hogy az elmúlt 1-2 napban összesen olyan 250-300 gr tejet már sikerült Marcinak kinyernie. Mit csináljak, úgy félek hogy ez nem változik
A másik problémám hogy olyan mindkét lábam mint az elefánté, hihetetlenül bevizesedtek. Van valami ötletetek, tapasztalat hogy ilyenkor milyen vízhajtó teát lehet fogyasztani. Nem sok esélyét látom hogy eljussak a dokimhoz, mindenesetre most megpróbálom őt is felhívni.
Remélem mindenki nagyon jól van.
Puszi
Zsu
Marci
