Sziasztok!
Lányok, köszi az együttérzést és a biztatást, de sajna ez nálunk így marad, amíg élnek a szüleink. Nem akarom, hogy ez a fórum rólam szóljon, csak nagyon röviden: mindketten egykék vagyunk, nekem ráadásul anyu és a nagymamám is egyke, anyu ráadásul egyedül nevelt 12 éves koromig! El tudjátok képzelni??? Mindenki csak velem volt elfoglalva egész életében, végtelen sok idejük maradt rám és az én nevelésemre. És hasonlóan volt a férjemnél is. A szülők megszokták, hogy az életünk minden mozzanatába beleszólnak, mi is így nőttünk fel. Nálunk élt az "egy gyerek nem tudhatja, mi a jó neki, csak a szülei" elv, és sajnos egész életem erről szólt: én mindig hülyeséget találtam ki, hiszen én csak a saját érdekeimet akartam érvényesíteni, és ezt le kellett törni. Mindig. Így én - a férjem hasonlóan - ilyen téren már igenis eltorzult személyiség vagyok, mindig csak magamban dühöngök, de mivel megszoktam, hogy úgysem érhetek el semmit, már nem is próbálkozom. Soha nem állhattam ki saját magamért, mert az "hálátlanság, önzőség és szemtelenség" volt. Hiszen ők mindenüket feláldozták értem, anyagilag és emberileg egyaránt. A férjem meg hogy állt volna ki mellettem, mikor még saját magáért sem tud? És még valami miatt nem szólhatunk soha: ahogy a múltkor a férjem találóan megfogalmazta, a szüleink megvettek minket kilóra. Mindketten jómódú családba születtünk, és mivel egyedül vagyunk, minden pénzüket ránk költötték/költik. Mi semmit nem értünk el egyedül az életben, minden az ő segítségükkel történt (persze tettek róla, hogy ez így legyen, hogy véletlenül se önállósodjunk, hiszen akkor elvesztik felettünk a kontrollt): a ház, az autó(k), a rengeteg utazás szerte a világban stb. Most is úgy lakunk ebben a házban, hogy a nagyapám eladta a pesti házát, és abból megvettük. Nem kell törlesztgetni, nem kellett önerőt összekuporgatni, semmit. Csak megkaptuk.... Ennek viszont ez az ára. Hogy azt tehetnek velünk, amit csak akarnak. Nekünk meg a csöndes és önemésztő dühöngés maradt.
Ráadásul én bika vagyok, a nagymamám bak (mi vagyunk, akik mindig nyelnek), de van 4(!!!) oroszlán. anyu, a nagypapám és a nevelőapám. Meg most még Simi is.... Kész. Nem hiszem, hogy ennél többet kell mondanom.
Persze nem sz.r az életem, sőt. De vannak időszakok, mikor nagyon kiborítanak, és a földbe döngölik az önbizalmam maradék kis morzsáit is.
Na, ennyit rólam, még így is túl sokat írtam.
Andi,
csatlakozom a többiekhez, szerintem sincs semmi, akkor a férjed nem engedte volna meg, hogy a telefonjához nyúlj!!!! Azért megértem, mennyire elrontotta a kedvedet!!!!
Tüccs,
sajna én sem tudom, ilyen pici korban mitől van ilyen gond, ez később szokott jelentkezni. Igen, a bogyókat étkezés előtt vagy után 20 perccel kell beadni, babáknak néhány csepp vízben felodva. Remélem, használ! A DM-ben meg lehet édeskömény teát venni, ami 2 hetes kortól adható (nálunk 2 hónaposat mondanak, de a német szövegben 2 hét van). Én is adtam, a pocakfájást kicsit enyhítette, de nem igazán szerette Simi.
Klmaria,
aszta, mekkora lett Alexa!!!!!! Én is nagyon örülök, hogy visszajöttél közénk, most már maradj is itt!!!
Ággyal kapcsolatbna sajna nem tudok segíteni, én is csak vakarom a fejem, hogy majd mi legyen, de szerintem Marci legalább 3 éves koráig a rácsos ágyban marad, mert addig legalább nem tud kimászni, és le lehet fektetni. Ha nem lenne rács, akkor még reggel is fent lenne, ráadásul nem hagyná Simit aludni (így sem sokszor
) Igaz, nekünk 70x140-es az ágyunk.
Czakoca,
ez Rád is vonatkozik!!!!
Most nem szeretnék külön kiemelni senkit, mindenkinek nagyon szépek lettek a képeik!!!!! Látszik rajtuk, hogy a gyerekek mennyire örültek!!!!! Majd én is teszek fel, ha sikerült kiválogatni és lekicsinyíteni őket.