Hello Kismamik!
Bocsánat a hosszú hallgatásért, szabin voltam, így nem jutottam netközelbe jó két hétig. Hát örömmel láttam, hogy alig bírlak végigolvasni benneteket!
Jó sokat írtatok, és örülök, hogy jól vagytok, és mindenki szépen, boldogságban ünnepelt!
Ne haragudjatok, hogy nem tudok válaszolni egyenként, nem jegyzeteltem.
A képek nagyon szépek, a babócák mozgása pedig igazi ajándék, már én is nagyon várom, pláne így , hogy két hete láttam utoljára a kis drágát...
Saját tapasztalatból annyit mondhatok, szép lassan a kispapáknak is leesik, hogy kispapák lettek: kinek hamarabb, kinek később... Már várom az első hasi UH-t, hátha beengedik a férjemet, mert neki még most csak ködösen dereng az érzés, akárhogy igyekszem átadni. Velem nem közölték, mikor kell mennem legközelebb UH-ra, csak annyit tudok, hogy dec. 30-a terhestanácsadás a védőnőknél. Ha nem haragszotok, egy kis naplót írok a legfontosabb eseményekről, amíg nem voltam, ha uncsi, csak ugorjátok át!
Dec.15-16-17-18.: nagytakarítás ezerrel, kifulladásig.
Szerencsére Api délután besegített: függönyök leszedése, stb.
dec.19.: pakolás az útra, elmaradt ajándékok pótlása, sütikészítés (ha hazaérünk, ne kelljen), fadíszítés. (Nekünk is műfenyőnk van. Az uram hozta a házasságba. Eleinte utáltam, mert nincs illata, de már környezetvédelmi okokból megbarátkoztam vele, és nem sajog a szívem, hogy ki kell dobni, mert nem kell!
)
Megtudtam a kombinált eredményét: hála istennek negatív. Esély a Down-kórra: 1:22 000-hez, Edwards-kórra: 1: 50 000-hez.
dec.20.: Reggel 7: indulás busszal haza, a szüleimhez (120 ember a megállóban, ld. sztrájk, mentesítő járatot is kellett indítani. Felszálláskor kitettem a könyökömet, hogy a pocimat védjem, mert hátulról rányomtak az előttem lévőre = stressz ezerrel), délután 14:30: érkezés, öröm, boldogság. (Azt hittem, elpusztulok, mire megérkeztünk, útközben autóért rimánkodtam a férjemnek és a jóistennek, hogy többször ne kelljen busszal menni
)
Öcsémék is otthon voltak.
Dec.21.: sok alvás, kajakészítés Anyával, vásárlás, társasjáték a családdal.
Dec.22.: u.ez, plusz legjobb barátnőm meglátogatása.
Dec.23.: A nap, mely már nem ajándékvásárlásra hivatott... Édesapám természetesen még most kapkodta a fejét, hogy Anyának vegyünk egy órát. Apa beharangozta Anyának, hogy lesz EGYórás kis utunk. Én kísértem el, HÁROM óra hosszáig
jártuk a boltokat, de ha én nem sürgetem, még most is ott lennénk. Végül az első helyen vettük meg. Mikor hazaértünk, Anya felkiáltott, és odahúzott egy széket, hogy üljek le: olyan sápadt voltam, hogy azt hitte, menten elájulok... Jól lehordta Apát, hogy „megkínzott”. De nem volt semmi gond: ettem, ittam, ledőltem, jól lettem.
Este leendő dédnagyszülők meglátogatása.
Dec. 24.: Bátyámék érkezése a 2 és fél hónapos babájukkal, babaimádat, fadíszítés (igazi, illatos), kántálás, Jézuska érkezése, vacsora. Nagyon meghitt volt. 9-en, illetve Prüntyőkével együtt 10-en voltunk, így az almát 10-felé vágtuk, hogy biztosítsuk, jövőre is együtt lesz a család boldogságban. Ez nálunk hagyomány. Anyukám száz százalékig biztos benne, hogy lány lesz a picur, így elkezdte Annának szólítani.
(Nekem is tetszik ez a név, csak túlságosan népszerű manapság – amúgy mi is nagyon lányt érzünk) A Jézuska hozott konyhai eszközöket, kismamafelsőt a páromtól, és bátyáméktól megkaptam a Kismamák nagykönyvét.
Nagyon rendes volt az öcsém barátnője is: hozott nekem egy csomó könyvet a terhességről, meg a szülésről.
Dec. 25.: sajnos haza kellett jönni,
nagyon nehéz volt otthagyni a szülőket.
Dec. 26.: munka
Api délelőttös, én délutános
Dec.: 27-28.: munka
Hát most aztán bepótoltam az írást. Remélem, nem voltam uncsi. Puszi mindenkinek! Pihenjetek sokat!