2008.12.24 12:23
Szerző: lyly
Boldog, csendes karácsonyt kívánok Nektek!
Köszönöm a kedves szavaitokat, kérem az égieket, mindenkienk adjanak ma viszonylag nyugodt, csendes ünnepnapot, békét a szívekbe, csöndes örömet a lelkekbe.
Melcsike,
biztos, hogy az angyalkátok volt. Anyukámat az anyai nagymamámaj nevelte (az én dédim), amikor meghalt, az egyik tányérunk hirtelen kettérepedt, magától (két darabra esett szét az asztalon). Nagyon megijedtünk, megnéztük, hány óra van, és éppen akkor sóhajtott utolsót a nagyi.
Bencus fiammal többször előfordul, hogy elnéz a vállam felett, mosolyog, bámul, és mintha mondana valamit (nem értem, mit).
Lehet, ő is lát valakit, azt mondják, az ilyen kicsiknek még nyitva van a "harmadik" szeme.
Nem tudjuk, mi van a halálon túl, nekünk fájdalmas dolog, de lehet, csak mi képzeljük így.
Tünci és többiek, Fejér megyeiek vagyunk mi is, de a keleti országrészből költöztünk ide, akit érdekel, pontosan hol, annak megírom priviben.
Képet és novellát én is megköszönném, ha elkülditek.
A versek, idézet nagyon szépek, jólesik a lelkemnek.
A PIC-en 18 éves koromban dolgoztam (rögtön érettségi után) segédápolónőként, de annyira nővérhiány volt már akkor is, hogy gyorstalpalón végeztem mindent, és az éjszakai műszakban az ügyeletes dokinő külön foglalkozott velem. Orvosira készültem, sokat tudtam, és mégis keveset. Nagyon szerettem ott dolgozni, talán azért, mert a tragédiákat még nem "élesben" fogtam fel, persze minden babát, aki elment, megsirattunk. Remek kollégáim voltak, jó orovosok és nagy fegyelem.
Volt nekünk is 60 dkg-os gyermekünk, életben maradt, de sajnos, nem lett belőle szellemileg és testileg sem ép gyermek.
Az egyik kolléganőm pedig felszentelt pap volt, aki kérte, annak megkeresztelte a gyermekét. Ő 33 évesen (a krisztusi korban) egyik reggel arra ébredt, hogy az imádott férje halott mellette az ágyban. A boncolás semmilyen eredményt nem hozott (a halál oka ismeretlen), így mélyen vallásos lett, mert szerinte csak Isten vehette el tőle a férjét. Csodálatos, lelkiismeretes ápolónő volt, mindent megtett a kicsikért, ami emberileg és lelkileg lehetséges. Remélem, ott van még.
Lányok, mi a mai menü, akik otthon főztök?
Nálunk a sima husileves, currys csirkemell egészben sült töltött almával, tiramisu. Ennyi tellett tőlem. Apa és fia most odavannak egy kis sétán, megnézik a befagyott patakot, és Bence levegőzeti a kis állatkáját (egy foltos leopárdot). Én is sokat sírok mostanában, és ilyenkor a Kicsim mindig mondja: édesanya a kistesó miatt sírsz? Ott van a felhőkön!
Tudom, hogy nagyon jó testvérek lennének, Bence bölcsis, én vagyok a gondozónéni, és látom, hogy mennyit puszikálja, ölelgeti az egyik egyéves kisfiút, cumiztatja, segít pelenkázni, autóznak együtt és eteti is. Majdnem megszakad a szívem ilyenkor.
Remélem, lesz még tesókája, bár beléptem a 38. évembe...